Akik látták a Mátrix trilógiát, azok jól emlékezhetnek a nyitó jelenetre, amikor a főszereplő Neo egy hatalmas irodában próbál elbújni az üldözői elől. Az a munkahely meglehetősen embertelen kis sablon munkaállomásokból épült fel. Mint egy kaptár, kapcsolódtak egymáshoz a panelelemekkel elválasztott íróasztalok monitorral és irodaszékkel kiegészülve.

Ma már ezeket a fülledt, egymás mellé tapasztott munkaállomásokat nem nagyon tudnánk elviselni, ahol szinte mindenki ki van rekesztve a nagy egészből, és szinte zárványban mindenféle kommunikáció nélkül zajlanak a munkanapok. Pedig éppen a korábbi cellás irodákkal voltak elégedetlenek a munkatársak, ezért alakultak ki ezek a fülkés irodai alaprajzok.

Kapcsolódó

Kultúrforradalom csapta szét az irodai alaprajzot

De menjünk vissza az 1960-as évekre, ami igazi áttörést hozott az irodaszervezésben! Az irodai munka növekvő komplexitása és technikai fejlődése indokolta a változásokat, illetve az a felismerés, hogy az alkalmazottak teljesítményét jelentős mértékben befolyásolja a munkakörnyezete. 1968-ban ráadásul világszerte kulturális forradalom zajlott. 

Az az év nem csak Amerikában lendítette fel a polgárjogi mozgalmakat, hanem Európában is jelentős változásokat generált, a régi establishment megdőlt, a kulturális forradalom fenekestül felforgatta a korábbi rendszert. Az irodák világát sem hagyta érintetlenül a kulturális-politikai földrengés, a beosztott-főnök, alárendelt-fölérendelt kontextus is átértékelődött a társadalmi változások tükrében. Hiszen a cégek egyfajta miniatűr társadalmak, ahová a nagyvilág változásai villámgyorsan beszivárognak. 

A Michigani székhelyű, nagy amerikai irodabútoros cég, a Herman Miller jó érzékkel dobta piacra a hatvanas években az ún. „Action Office” új irodabútor-családot. Ez forradalmasította az irodák alaprajzi elrendezését és a bútorokat is. Az új szisztéma szerint ismét a nyitott irodák újabb virágzása jött el a cellás munkaterekkel szemben.

Kép: Getty Images, Susan Wood

Itt azonban a munkahelyet kisebb fülkékre osztották fel, ahol az alkalmazottak mindegyike egy boxban került elhelyezésre (angol elnevezés: cubicle). Ez szintén ismerős lehet valamennyiünk számára, hiszen az 1980-90-es évek filmjeiben jó néhány ilyen típusú iroda jelent meg, mint az események helyszíne. 

A nyúlfarknyi boxok tartalmaztak egy íróasztalt és egy tároló rendszert, amelyet embermagasságú panelelemek vettek körbe. Ha az alaprajzra pillantunk, akkor egyfajta kaptárszerkezet bontakozik ki, ahol a vezetőség a hatalmas hodály, alias iroda végén külön cellás irodában, üvegkalitkában helyezkedik el. Ez a rendszer kielégítette az individualista elveket, és több magánszférát biztosított a munkatársaknak, ráadásul a cellás irodáknál jóval könnyebb és költséghatékonyabb kialakítással kalkulálhatott a vezetőség.
Kép: Economx

Április 30-án a Várkert Bazárban kerül megrendezésre Az Év Irodája konferencia és díjátadó gála, ahol az izgalmas trendeket és technológiákat bemutató előadások és szakmai beszélgetések mellett kihirdetik az emblematikus verseny helyezettjeit és győzteseit is. A konferencia témája a nagybetűs metamorfózis, vagyis folyamatos átalakulás zajlik a munkahelyek világában. Olyan külföldi sztárelőadók lesznek jelen, mint Cassandra Charles (Genesys, USA), Carolyn Creswell (Hustle House, UK), Clive Lucking (Studio Alliance, UK), Hana Gray (The Office Manager Group, UK), Duncan Morris (Forefront Group, UK). A magyarok között említhetjük meg többek között. Massányi Tibort (DVM group) és Hoffer Dávidot (Skanska).

Az ifigettó bukása

Douglas Coupland X generáció című világhírű kultuszregénye kiválóan megfogalmazza az akkori irodaviszonyokat, ahol a multicégek munkatársai ún. borjúboxokban dolgoztak. Ezt így definiálja Coupland: „kicsi, zsúfolt munkafülke, amelyet szövettel borított szétszedhető falrészekből építenek, és alacsony beosztású munkatársak dolgoznak benne. A marhatenyésztésben használatos kis fülkék után kapta a nevét, amelyekben levágás előtt tartják a jószágot.” 

Itt már persze megfogalmazódott egy erőteljes kritika is. A regényben az egyik főszereplő „ifikarámnak” vagy „ifigettónak” nevezte a szűk kis boxokat. Ezek a pejoratív kifejezések is jelezték, hogy a boxok a korszellem számára immár a régmúlt relikviái lettek. Azonban ez a fíling az X-generáció fiatalságának élménye, visszatérve a Mátrix nyitó jelenetére: Neo még egy ilyesfajta fülkében ücsörgött unottan, végül megkezdte világmegváltó tevékenységét.

Kép: Pixabay

Majd az 1990-es években a számítógép, az internet, a mobil eszközök gyökeresen átalakították a munkakultúrát, előtérbe került a projektalapú tevékenység és a kommunikáció. A boxokat (kombi irodát) elválasztó panelelemeket már nem a privátszféra jelképeként értelmezték, hanem egyfajta börtönfalnak tekintették, amely gátat szabott a kreatívitásnak. Az együttműködés, a brainstorming, a közös ötletelések idején ezek a panelelemek idejétmúlt díszletekké váltak.

A boxokat kitaláló, a Herman Miller vezető tervezőjeként dolgozó Robert Propst 2000-ben elismerte, hogy óriási hiba volt a fülkés rendszert elterjeszteni, mert valójában a privátszféra biztosításának álságos elve mentén lenyesték a dolgozók kreatív hajlamait, és a bezártságérzet több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és más nagy folyókban is szerte a nagyvilágban, és az irodapiacot jellemző változások töretlenül zajlanak. Nem véletlenül az április 30-án Az Év Irodája konferencia és díjátadó gálán is a „Metamorfózis” kerül a középpontba, azaz a szakadatlanul zajló munkahelyi átalakulásról beszélgetnek majd a külföldi sztárelőadók és a hazai szakemberek, miközben természetesen kihirdetik a verseny győzteseit.