A filmkészítés valódi művészet, az alkotók pedig néha csúnya tréfát űznek az elménkkel. Bizonyos trükkök bevetésével ugyanis nagyszerűen verik át az agyunkat, mindezt úgy, hogy sokszor nekünk valójában fel sem tűnik, mi történik pontosan. Összeállításunkban most megmutatjuk azokat a filmes elmetrükköket, amikkel gyakran tévesztenek meg minket a készítők. 

Psycho – Az utókép-technika

1998-ban készült el Alfred Hitchcock eredeti filmjének remake-je, Gus Van Sant jóvoltából. Sajnos az alkotás több szempontból is hagyott kívánnivalót maga után, az értékelései sem lettek túl jók, de a film elején megjelenő elmetrükk zsenialitása elvitathatatlan. A készítők ugyanis egy különleges utókép technikát alkalmaztak, amikor is egy különleges zöld vonalakból álló sorozatot lehet látni. A képernyő néhány másodperc múlva elhalványul, majd jönnek a nyitó képsorok, nekünk azonban a retinánkban vérvörös vonalak víziója marad meg. A zöld alapszín, ha elég sokáig nézzük, megtéveszti az agyunkat, hogy vörös vonalakat kezdjen el látni. (A vörös a zöld kiegészítő színe, és fordítva.) Ugyanez megtörténik akkor is, ha a színeket megfordítjuk. 

A Keresztapa - A Kuleshov-effektus

A Kuleshov-effektus egy Lev Kulesov nevű orosz filmrendező nevéhez köthető, az általa létrehozott technika  pedig valójában egy filmes kísérlet volt, melyben azt vizsgálták, hogy lehet egy állandó szereplő arckifejezésének értelmezését befolyásolni azzal, hogy ahhoz az állandó képhez több különböző képet társítanak. A vizsgálatban egy kifejezéstelen arcú férfiról készült egy közeli kép, amit három különböző záróképpel vágott össze, majd arra kérte a nézőket, hogy értelmezzék, vajon mire gondolhatott a férfi. A nézők mindhárom jelenthez más értelmezést társítottak, holott a férfi mindhárom esetben ugyanazt a kifejezéstelen arcot vágta. 

Az effektust A Keresztapában is előszeretettel használták, Al Pacino karaktere érzelemváltozásainak bemutatása során az arckifejezése gyakorlatilag nem változott, de kristálytisztán lehetett érteni, mit közvetít.

Szédülés (Vertigo) – Dolly zoom effekt

A módszert először Alfred Hitchcock 1958-as filmjében használta, azóta a Dolly Zoom-ot Vertigo effektusként is szokták emlegetni. A technika olyan felvételt eredményez, amelyben az előtér ugyanabban a helyzetben marad, míg a háttér a kamera mozgásának irányától függően zsugorodik vagy nő. Ez a sajátos vizuális élmény aztán nyugtalanságot generál a nézőben. Hitchcock filmjében a technikát a James Stewart által alakított John „Scottie” Ferguson tériszonyának érzékeltetésére alkalmazták, ami központi motívum a filmben. Az évek során aztán persze számos rendező élt a módszer előnyeivel, Steven Spielberg, Peter Jackson és Martin Scorsese is előszeretettel alkalmazza. 

A Ragyogás – Egyenetlen elrendezés 

Stanley Kubrick igazi zseni, A Ragyogás pedig a 2001: Űrodüsszeia után minden bizonnyal a legnagyobb műve. Ahhoz, hogy a film bejusson a nézők tudatába, a rendező egy szokatlan elmetrükköt alkalmazott. A sztori helyszínéül szolgáló szálloda elrendezését egyenetlenné és aszimmetrikussá tette. Mivel alapvetően hozzá vagyunk szokva, hogy pontos és szimmetrikus filmeket látunk, ezért ez az egyenetlen elrendezés megzavarja az elmét, és olyan benyomást kelt bennünk, mintha egy álomban, hovatovább Kubricknak hála egy rémálomban lennénk. 

via Fandom Wire