Sportos verdák, sportos csajok, lüktető basszus

Tate McRae So Close to What című albumának borítóján az ifjú tehetséget erősen szexualizált pózban látjuk, de mivel háttal ül nekünk, afféle alnyomatként kivehető a coveren az arca is, amelyről mámoros öröm eksztázisa olvasható le. 

A hátoldal kompozíciója jobb lett volna a címoldalra, mert erősebb ábrázolat, de a produkció nagyon el akarta adni az énekesnőt, és nem az artwork lett az igazán fontos, hanem a kereskedelmi teljesítmény. És a produkció zsánerét ismerve ez reális megfontolás.

Sistergő romantika

De mi látható ezen a bizonyos hátsó borítón? A Hollywoodi hírességek sétányának legendás, ötágú rézzel körülvett, műkőből készült csillaga, amit, úgy tűnik, ripityára tört Tate McRae körömcipője.

Ez kimondottan erős gesztus, talán az album leginkább figyelemre méltó megnyilvánulása, hiszen ezen a bizonyos sétányon több mint 2700 név szerepel már, ki akar a 2800. lenni? Hagyjuk a fenébe a sztárságot, és táncoljunk! Ez egy üzenet, de valójában Tate McRaet pont a sztárság izgatja legjobban, és maga a dance-pop. Ezért is készítette el So Close to What című, immáron harmadik, sistergő romantikát és akrobatikus táncokat ígérő albumát.

Tate McRae So Close to Whatja olyan, mint a Spotify szellemdalokat tartalmazó műsorlistája, amelyeknél az apukák nem is veszik a fáradságot, hogy a kocsijuk kijelzőjén megnézzék az előadót, elég, ha a tinédzser lányunk tudja. Ennyi? Nem. A dolog azért bonyolultabb.

A diszkógömb forgási iránya

Kétségtelen, hogy a művésznő harmadik albuma nem különösebben eredeti kiadvány, de hát maga a dance-pop dalok sem azzal a szándékkal készülnek, hogy megváltoztassák a diszkógömb forgási irányát. Az album pedig mintha visszahozná a kétezres évek elejének szexi popját, Britney Spears nagylányos attitűdjét, Nelly Furtado hiphopra érzékeny, fenékrázós tánczenéjét, a Pussycat Dolls évődő popját és a fiatal Christina Aguilera ambícióit.

És kétségtelen, hogy a Sports Car című slágert hallgatva olyan érzésünk támad, mintha a kocsi anyósülésén maga Timbaland adna navigációs tanácsokat. Persze az összkép még ennél is bonyolultabb, hiszen a diszkókollekciónak vannak kortárs referenciái, nyilvánvaló Doja Cat, Ariana Grande és Charli XCX hatása is.

Tate McRaet igazolja az is, hogy a Billboard 200-as listájának élén debütált, míg az It's OK I'm OK című slágere első lett a Billboard US Hot Dance/Pop Songs charton. Az album sajtóközleménye szerint a So Close to What a felnőtté válás útját örökíti meg, amikor az előttünk álló út végtelennek tűnik.

Ez a végtelen út Tate McRae számára minden bizonnyal a Hollywood Boulevardon vezet keresztül, ahol a Hollywoodi hírességek sétánya is található. Az album körüli felhajtásban talán az a legizgalmasabb, hogy a fizikai kiadására szánt változata kiszivárgott, felkerült az internetre, ezért McRae, hogy ne maradjanak meglepetés nélkül a hallgatói, két extra dallal bővítette a lemez dallistáját.

A pop mint provokáció

Az énekesnő a Spors Car című dalban arra kéri a partnerét, hogy vegye le róla a cuki farmert, mert nem bírja tovább, úgy elgyengültek a lábai, majd felveti, hogy jó lenne megosztani az ülést. Sportkocsi sportos csajjal, lüktető basszussal, újrafényezett dance-poppal.

A produceri munkát dicséri, hogy néhány dalban atmoszferikus szintipop témákat is hallunk, míg a 2 hands refrénje úgy hangzik, mint Calvin Harris Slide-ja, szóval van itt minden, ami a globális sikerhez szükséges. Ugyanakkor a pophoz nemcsak slágerek és koreográfiák kellenek, nemcsak jó énekes kell, hanem még valami is. A pop mint provokáció, vagy valami más. Tate McRae elindult azon az úton, aminek a végén megtalálhatja ezt a bizonyos valamit. Sportkocsival megy, az is lehet, hogy gyorsan odaér.

Tate McRae: So Close to What
Sony
43 perc, 15 szám

5/10