Az arab vezetők március 4-i, rendkívüli csúcstalálkozóján támogatták azt az 53 milliárd dolláros (nagyjából 20 ezer milliárd forintos), alapvetően egyiptomi eredetű tervet, amely Gáza újraépítését célozza. A vészhelyzeti segélyekre, a szétzúzott infrastruktúra újjáépítésére és a hosszú távú gazdasági fejlődésre összpontosító javaslatot azután vázolták fel, hogy Donald Trump amerikai elnök február eleje óta Gázával kapcsolatban a térség „kitakarításáról”, a mintegy kétmillió palesztin lakosnak az enklávéból való eltávolításáról, továbbá amerikai kézben lévő, „közel-keleti riviérává” alakításáról kezdett el beszélni. Sőt, egy mesterséges intelligencia által generált – mint a készítője később elárulta, eredetileg szatirikus – videót is közzétett „Trump Gázáról”, még ha tervei széleskörű nemzetközi ellenkezést váltottak is ki.
A gyorsaságot jól példázza, hogy a csúcstalálkozót már a ramadán alatt tartották, de szükség volt az események felpörgetésére, mivel a gázai tűzszünet jövője kérdésessé vált, Trump támogatása pedig egyre inkább előtérbe helyezte az izraeli szándékokat. A törékeny tűzszünetnek – legalábbis átmentileg – véget is vetett, hogy Izrael március 18-án újrakezdte a légicsapásokat Gázában.
Az arab terv kiötlői abból indultak ki, hogy a palesztinok fegyveres ellenállása csak abban az esetben szűnik meg, ha rendezik a palesztin államiságot, valamint biztosítják a palesztinokat megillető jogokat. Ebből kifolyólag az arab államok terve szerint – ellentétben az „etnikai tisztogatás” képét is felvető trumpi elképzeléssel – a lakosok Gázában maradhatnának, újraépítenék a térséget, amely egy jövőbeni palesztin állam részévé válna.
A kairói csúcson az Arab Liga mind a 22 tagja jelen volt, ahogy az ENSZ főtitkára és az Európai Tanács elnöke is.
A tervnek kifejezett előnye, hogy az arab államok először álltak elő egy közös javaslattal a gázai konfliktus kirobbanása óta. Trumpnak az volt a célja a Gázára vonatkozó tervével, hogy kimozdítsa a konfliktust a holtpontról, és elérje, hogy az arab államok aktív szereplői legyenek a megoldásnak, amelyre tovább építkezve el lehetne érni az Ábrahám-megállapodások kibővítését
– nyilatkozta lapunknak Csicsmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Corvinus Center for Contemporary Asia Studies vezetője. Az Ábrahám-megállapodások az előző Trump-adminisztráció alatt amerikai közvetítéssel létrejött, Izrael és arab államok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok normalizálódását célzó szerződések. Aláírói, így az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Marokkó és Szudán elismerték Izrael szuveneritását, és ezzel teljes diplomáciai kapcsolatot létesítettek kölcsönösen Izraellel.
Ugyanakkor – és ez a kairói összejövetel súlyának megítélésében az egyik sarokpont – a többi állammal szemben a térség két kulcsfontosságú hatalmának, Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek a vezetői nem jelentek meg, csak képviselőket küldtek. Ez pedig megkérdőjelezi, mennyire képviselnek egységes álláspontot az arab államok.
