Putyin üzent Grönlanddal kapcsolatban: Moszkva figyel és készül

Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Állandó külpolitikai szakértőnk Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója, aki segít értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.

A napokban Vlagyimir Putyin orosz elnök felszólalt a sarkvidék jövőjéről tartott murmanszki fórumon, és hangsúlyozta: az Egyesült Államok grönlandi törekvéseit komolyan kell venni. Történelmi példákkal illusztrálta, hogy Washington már az 1860-as évektől fontolgatja Grönland megszerzését, és szerinte ezek nem elszigetelt, „extravagáns” nyilatkozatok, hanem egy tudatos geopolitikai stratégia részei.

Bár Moszkva hivatalosan nem kíván beleszólni a grönlandi kérdésbe, Putyin közölte: Oroszországot aggodalommal tölti el, hogy a NATO-országok egyre inkább ugródeszkaként tekintenek a térségre egy esetleges konfliktus esetén.

Az orosz elnök kijelentette, hogy figyelemmel kísérik a fejleményeket, és kilátásba helyezte: Moszkva reagálni fog Svédország és Finnország NATO-tagságára is. Végül kiemelte: Oroszország nem engedi meg a szuverenitásába való beavatkozást, meg fogja védeni érdekeit, és növelni fogja a sarkvidéki övezetben szolgáló orosz katonák számát.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója lapunknak értékelte az orosz sarkvidéki stratégiát. Az alábbi kérdéseket tettük fel neki:

• Vlagyimir Putyin szerint Grönland kérdése „az USA és Dánia ügye”. Ez valóban a semlegesség jele, vagy a nyilatkozat mögött másfajta orosz stratégiai megfontolás húzódik?
• Fennáll a lehetősége annak, hogy az Egyesült Államok és Oroszország befolyási zónákra osztják fel az Északi-sarkvidéket?
• Putyin bejelentése az orosz sarkvidéki bázisok bővítéséről nyílt válaszlépésnek tekinthető az amerikai jelenlét erősödésére Grönlandon?
• Hogyan illeszkedik a murmanszki nyilatkozat Putyin tágabb geopolitikai kommunikációjába, különösen az Északi-sarkvidék militarizálása és a NATO-val szembeni retorika fényében?
• Putyin szerint a NATO fokozza katonai jelenlétét a térségben, Oroszország pedig válaszintézkedésekre készül. Milyen irányba mutat ez az orosz katonai-stratégiai gondolkodásban?
• Létezhet-e olyan orosz stratégia, amely Kína vagy más sarkvidéki szereplők révén, közvetett módon igyekszik befolyást gyakorolni Grönlandra és annak térségére?

A jég olvad, a tét nő – Geopolitikai csata a sarkkör körül

A 2017-ben meghalt lengyel származású amerikai geostratéga, Zbigniew Brzezinski 2012-es Stratégiai vízió című munkájában arra figyelmeztetett, hogy az Északi-sarkvidék jegének lassú olvadása fontos változásokat hozhat a geopolitikai versenyben. Ahogy melegszik a Föld és a jég visszahúzódik, a térség új átjárókat nyithat meg a stratégiai jelentőségű erőforrásokhoz.

Brzezinski rámutatott: az USA, Kanada, Norvégia, Dánia (négy NATO-tagország), valamint különösen Oroszország igyekszik előnybe kerülni a térségben – és rohamot indíthatnak azért, hogy magukénak követeljék a gazdag olaj-, gáz- és érclelőhelyeket. Jimmy Carter volt amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója már tizenhárom évvel ezelőtt úgy vélekedett, hogy az Északi-sarkvidékért folytatott verseny előreláthatóan komoly változásokat idézhet elő a geopolitikai tájképben, elsősorban Oroszország javára.

A Stratégiai vízióban Brzezinski emlékeztetett arra, hogy Oroszország hatalmas földterülettel és erőforrás-potenciállal rendelkezik az Északi-sarkvidéken:

Az Északi-sarkkörön belüli területének nagysága eléri a nagyjából India méretével egyenlő 3,1 millió négyzetkilométert. Az Északi-sarkvidék adja az orosz földgáztermelés 91 százalékát, feltárt földgázkészletének 80 százalékát, a tengerpart menti szénhidrogénkészletének 90 százalékát, valamint érclélelőhelyeinek nagy részét.

Emellett a geostratéga felidézte: egy 2008-as stratégiai dokumentumban Dmitrij Medvegyev akkori elnök leszögezte, hogy az Északi-sarkvidék 2020-ra Oroszország „első számú stratégiai erőforrásbázisa” lesz.

Az Indexen máskor is idéztük már Tim Marshall 2016-ban megjelent A földrajz fogságában című könyvét, amelyben a brit külügyi szakértő Brzezinskihez hasonlóan arra hívta fel a figyelmet, hogy senki nincs akkora erővel jelen az Északi-sarkvidéken, mint Oroszország – miközben az Egyesült Államoknak gyakorlatilag nincs átfogó sarkvidéki stratégiája.

Marshall azt írta: várakozások szerint a 2040-es évekre akár évente két hónapon át is szabadon hajózható lesz az Északnyugati-átjáró. Ez a változás alapvetően átrendezheti a „messzi északon” futó tengeri kereskedelmi útvonalakat, és komoly érvágást jelenthet Egyiptomnak és Panamának, mivel csökkenhet a Szuezi- és a Panama-csatorna használatából származó bevételük.

Ezek az összefüggések segítenek megérteni, miért jelentette be Donald Trump amerikai elnök az Egyesült Államok igényét Grönlandra és a Panama-csatornára is. Korábban már írtunk az Északi-sarkvidék erőforrásainak jelentőségéről, és elemeztük az amerikai stratégia lényegét is. Mostani cikkünkben azonban az orosz nézőpontot vizsgáltuk meg.

Jéghideg diplomácia a sarkkör körül

A XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint Vlagyimir Putyin murmanszki nyilatkozata Grönlanddal kapcsolatban gesztusként is értelmezhető – válaszként Donald Trump korábbi kijelentéseire, miszerint az amerikai elnök megérti Oroszország aggodalmait Ukrajna esetleges NATO-tagsága miatt. Trump egyébként egyértelművé tette: Ukrajna soha nem lesz a szövetség tagja.

Másrészt Kosztur András úgy véli, hogy Grönland történelmének részletes boncolgatása arra is utalhat: Oroszország komolyan figyeli a térség fejleményeit – így magát a szigetet is –, aminek akkor lehet jelentősége, ha mégis megszakadna az orosz–amerikai közeledés.

Az orosz geopolitikai célokról a kutató úgy fogalmazott: Oroszország alapvetően nem érdekelt abban, hogy vele szemben, az Északi-sarkvidék túloldalán, egy hozzá hasonló egységes tömb jöjjön létre, amely Észak-Amerika és a környező szigetek partvidékét közvetve vagy közvetlenül ellenőrzése alatt tartja. Kosztur András ugyanakkor hozzátette: a gyakorlatban ez már évtizedek óta így van, hiszen Dánia, Izland és Kanada is NATO-tag, Grönlandon pedig régóta működik amerikai katonai bázis.

Oroszországnak nincs valódi lehetősége arra, hogy az Északi-sarkvidék amerikai oldalán aktívan beavatkozzon. A semlegesség deklarálása így sok szempontból a tények egyszerű konstatálásának is tekinthető – emellett egy újabb gesztusnak, amely az orosz–amerikai tárgyalások sikerét hivatott elősegíteni. Hogy milyen együttműködés, illetve általában milyen viszonyrendszer alakul ki a régióban a két ország között, az ezeknek a tárgyalásoknak a menetétől függ majd

– mutatott rá a kutató.

Putyin lép, ha Washington közelít

Az orosz sarkvidéki bázisok bővítésével összefüggésben Kosztur András kifejtette: Vlagyimir Putyin rendszeresen beszél Oroszország távolabbi, gyéren lakott régióinak – így Szibéria, a Távol-Kelet és a Sarkvidék – fejlesztéséről és azok gazdasági lehetőségeinek kiaknázásáról.

Az Egyesült Államok Grönland iránti érdeklődésének történelmi mélységű felidézése azonban egyértelműen azt jelzi, hogy az oroszok szorosan követik Washington lépéseit a térségben. Így ha most fokozzák saját aktivitásukat, annak minden bizonnyal köze van az amerikai fellépéshez is

– hívta fel a figyelmet Kosztur András.

Összességében a kutató úgy látja, hogy a sarkvidéki jelenlét fokozása illeszkedik az orosz stratégiai elképzelésekbe. Felidézte, hogy Putyin jelentős polgári infrastrukturális fejlesztéseket jelentett be: növelnék a sarkvidéki kikötők forgalmát, javítanák az odavezető légi és vasúti közlekedést, valamint a régió általános élhetőségét is fejlesztenék.

Ha az északi tengeri útvonal a jövőben valóban egyre kiterjedtebben hajózhatóvá válik, az eddig jórészt a kontinensre zárt Oroszország előtt óriási tengeri kijárat nyílik. Ennek a lehetőségnek a kihasználásához azonban jelentős beruházásokra van szükség, a katonai jelenlét fokozása pedig a térség növekvő jelentőségének szükségszerű velejárója

– fogalmazott a kutató, kiemelve, hogy Oroszország régóta rendkívül aktív az Északi-sarkvidéken.

Az amerikaiak Grönland iránti érdeklődésének egyik oka éppen az, hogy Washingtonban sokan úgy vélik: az Egyesült Államok túlságosan elhanyagolta ezt a térséget, és átengedte a kezdeményezést Oroszországnak – és Kínának. Putyin legutóbbi felszólalása így bizonyos értelemben határkijelölés is: Oroszországot nem zavarja, ha az általa nem ellenőrzött sarkvidéki térségek viszonyai átrendeződnek, de saját meglévő pozícióit nem hajlandó feladni – sőt, azokat tovább erősíti

– mondta Kosztur András.

A kutató szerint Oroszország vagy akár Kína legfeljebb akkor próbálkozhatna befolyásszerzéssel Grönlandon, ha viszonyuk az Egyesült Államokkal a közeljövőben drasztikusan megromlana. Jelenleg azonban úgy tűnik, Moszkva és Washington akár rendezheti is kapcsolatait, és az amerikai–kínai viszonyban sem zárható ki valamiféle megállapodás.

„Az sem kizárt, hogy a kapcsolatok normalizálódása esetén Oroszország és az Egyesült Államok közös projekteket is megvalósít az Északi-sarkvidéken – akár csak azért is, hogy rajta tartsák a szemüket egymáson” – zárta gondolatait Kosztur András.

Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját a Facebookon itt, a Telegramon pedig itt tudja követni. Legutóbb egy ukrajnai választás lehetőségéről és Volodimir Zelenszkij politikai jövőjéről kérdeztük.