Soha nem volt még olyan, mint ami most a magyar nyugdíjasokra vár: ezt sokan nem tudják megugrani

Magyarországon mély társadalmi törésvonalak húzódnak meg – legyen szó vagyoni különbségekről, politikai megosztottságról vagy az oktatáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeiről. Az egyik legrégebbi és folyamatosan mélyülő szakadék azonban a generációk közötti különbség, amelyet a digitalizáció rohamos fejlődése és a társadalom elöregedése csak tovább fokoz. Az elkövetkező években, évtizedekben pedig fokozatosan egy új korszak köszönt majd ránk: hamarosan azok fognak idősnek számítani, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid ideig, gyerekként tapasztalták meg, milyen is a Kádár-korszakban élni.

Felmerül a kérdés: vajon a kapitalizmusban nevelkedett, technológiailag felkészült generációk képesek lesznek idős korukban is lépést tartani a világgal, vagy éppen ellenkezőleg: a társadalmi és kommunikációs szakadék ennek ellenére is megmarad, sőt, tovább mélyül? Többek között ilyen kérdésekre kerestük a válaszokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudomány Karának szociológusával, Kiss Zsuzsannával.

A szakembert elsőként arról kérdeztük, hogy milyen trendek figyelhetők meg Magyarországon az elöregedés és a népességfogyás kapcsán.

A hazai népesedési trendekre vonatkozóan a legmegbízhatóbb adatokkal a népszámláláson és más időszaki összeíráson alapuló KSH tanulmányok szolgálnak. Az elmúlt hetekben jelent meg a Demográfiai Portré legfrissebb, 2024-re vonatkozó megállapításokat tartalmazó kötete. Eszerint Magyarországon ma fogy és egyre idősödik a népesség.

Ha ezt számokkal szeretnénk szemléltetni, akkor azt mondhatjuk, hogy a 2001-ben átlagosan 39 éves népesség 2023. január 1-jén már 43 éves lett. Ez értelemszerűen együtt jár az egyes korcsoportok létszámának és részarányának megváltozásával. Tudható, hogy egyfelől a fiatalok, vagyis a 15 éven aluliak aránya csökkent, de ugyanez mondható a 15 és 64 év közöttiek számáról is. Mindeközben a 65 éven felülieké pedig emelkedett.

– magyarázta az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója.

Kiss Zsuzsanna felhívta a figyelmet Őri Péter és Szabó Laura munkáira, akik a Demográfiai portréban a népesség számáról és demográfiai szerkezetéről szóló fejezetet írták sok fontos szempontot megvizsgáltak. "Ezek közül én itt kettőt emelnék ki" – mondta az ELTE oktatója.

Egyrészt, hogy a 2000-es évek  első  két  évtizedében  az  ún. öregedési index folyamatosan emelkedett, és az időszak első évtizedének végére az értéke  100  fölé  került. Ez azt jelenti, hogy  a  65  év  felettiek  létszáma meghaladta a 15 éven aluliakét. Ma – mintegy 15 évvel a fordulópont után – az idősek száma kb. 22%-kal magasabb, mint a fiataloké. 

A szakember hozzátette: a jövőbeli trendeket nagyban meghatározzák a jelen tendenciái. Konkrétabban: a népességszám növekedésének az egyik (legfőbb) forrása a termékenység, a másik pedig a bevándorlás. A termékenység a termékeny korban levő nők száma alapvetően határozza meg. Mint megtudtuk, a demográfiában termékeny korban lévőnek a 15–49 éves nőket tekintik.

Ezen a téren folyamatos a csökkenés az utóbbi évtizedekben. Míg 2001-ben a termékeny korban lévő nők létszáma 2,5 millió volt, addig 2011-ben 2,3 millió és 2022-ben már csak 2,1 millió fő volt. Ezeket a tényezőket figyelembe véve jelentős fordulat aligha várható a tendenciákban.

– árulta el Kiss Zsuzsanna.

Így befolyásolja az ellátórendszereket az egyre idősödő népesség

A gondozási szükséglet (ideértve a kérdésben is szereplő nyugdíjat, az egészségügyet – mégpedig annak intézményi és házi segítségnyújtási formáját is) folyamatosan növekszik Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy valójában nemcsak a gondozási szükséglet, hanem a gondozási deficit is növekszik.

Ennek oka, hogy a szociális területen rendkívül alacsonyak a bérek és sok a betöltetlen álláshely.

Kiss Zsuzsanna hozzátette: "Ha az állam nem gondolja át a saját szerepét ebben a kérdésben, akkor a deficit, sőt krízis csak növekedni fog. A jelenlegi berendezkedés fenntartásával az ún. eltartási ráta folyamatosan romlik, vagyis az egyre kevesebb aktív munkavállaló „tartja el” az inaktívakat."

Számolhatunk hosszú távon társadalmi katasztrófával?

A szakember szerint erre nehéz egyértelmű választ adni. Azt azonban elárulta: a demográfiai trendek elkerülhetetlenül meghatározó szereppel bírnak a gazdasági helyzet alakulásában.

A mindenkori döntéshozók és a társadalom rendelkeznek, rendelkezhetnek olyan eszközökkel, amikkel befolyásolhatják, talán leginkább: lassíthatják a folyamatokat. Ez persze az optimista válasz. Látható, hogy a családtámogatási politikák nem érnek el döntő változást, de ezek mellett nyilvánvalóan más dimenziókban is érdemes gondolkodni: a munkaerőpiac rugalmasságának a növelése és a migrációs politika lehet az a két terület, amelyeken keresztül a helyzet formálható, de a jelenlegi hazai politikai életben mindkettő darázsfészek.

– ecsetelte a helyzetet Kiss Zsuzsanna.

A különböző korcsoportok közötti feszültségek, vagyis az egymáshoz mért arányuk látványos átalakulása nemcsak az újraelosztásra épülő rendszerek működésében okozhat fennakadást, hanem az általában vett (állami és piaci) szolgáltatások kihasználásának vagy alulhasználásának szempontjából is.

A jövőben komoly társadalmi megosztottság várható a generációk között például a természeti erőforrások végessége, vagy a klímaváltozás témáival kapcsolatban is.

Digitalizáció: örök probléma marad, vagy éppen ez lehet a kulcs a jövőben?

Kiss Zsuzsanna felhívta a figyelmet: egy korábbi felmérés szerint

• A teljes lakosságon belül az alacsony digitálisismeret-szint leginkább a középkorúakra jellemző, míg az átlagos, és különösen az átlag feletti szintű digitális ismeretekkel rendelkezők aránya a fiatalabb korcsoportoknál volt a legmagasabb.
• Az internethasználók között a fiatalabbaknál (16–44 évesek) sokkal kevesebb az alacsony tudásszintű, mint az ennél idősebb korcsoportokban. Átlagos ismeretszinttel az internethasználók 24–33%-a rendelkezik, a legnagyobb arányban (33%) a 25–34 éves korosztály.
• Az átlag feletti tudásszintűek aránya az idősebb korcsoportok felé haladva folyamatosan csökken, mind a lakosságon, mind az internethasználókon belül. Mindkét csoportban a legfiatalabbak (16–24 évesek) körében fordulnak elő a legnagyobb (40, illetve 41%-uk tartozik ide), és a legidősebbeknél (65–74 éves) a legkisebb arányban (4, illetve 10%).

De társadalmi változásként számolhatunk azzal is, hogy újfajta egyenlőtlenségek jelennek meg. A digitális eszközökkel és az azok használatához szüksége kompetenciákkal rendelkezdők és nem rendelkezők közötti szakadék (ami már most is létezik) tovább fog nőni. 

Ezzel egyött a szakember elmondta: a felsoroltak nagyon sokféle következménnyel járhatnak, amik alapvetően mégsem egyszerűsíthetők le pusztán arra, hogy jók vagy rosszak. Mint mondta: "ami biztos, hogy újak, és egyelőre nem eldönthető, hogy mekkora hasznuk lesz vagy milyen konfliktusokat hoznak magukkal."

Ha a munkaerőpiacra gondolunk, akkor feltételezhető, hogy a fiatalabb, jobb digitális készségekkel rendelkező generációk újfajta technológiákat és – szociológus szemmel ez is nagyon izgalmas – újfajta munkahelyi kultúrákat hoznak be.

– tette hozzá.

Nemcsak abban a tekintetben gondolhatunk újdonságokra, hogy a távmunka vagy a rugalmas munkavégzés válhat gyakoribbá, hanem megváltozhat a munkatársak közötti kommunikáció jellege (a személyes kommunikációhoz szokott idősebbek és az online kapcsolattartásban szocializálódott idősek között); a mesterséges intelligencia okos használata átalakíthatja a munkavégzés konkrét gyakorlatait; maguk a munkahelyek alakulhatnak át úgy, ami a digitalizációban otthonosan mozgó fiatalabbak számára természetes lesz, az idősebbeknek viszont meg kell tanulni. 

"De nyilvánvalóan jelentős változások várhatók a fogyasztás terén." – mondja az ELTE oktatója.

Ezt már most is jól megfigyelhetjük: a fiatalabbak és az idősebbek vásárlási, szórakozási, szabadidős tevékenységei között érzékelhető a különbség. Az élményalapú szolgáltatások ma már nagyon sokszor valamilyen digitális (kiterjesztett valóság, virtuális valóság) környezetre épülnek. 

Egy évezredes törvényszerűséget írnak felül az épp most zajló változások 

"Sok mindent fel lehetne sorolni (pl. a politikai és társadalmi részvétel és aktivizmus formáinak várható átalakulását, az oktatás átalakításának szükségességét stb). Én mégis a generációk közötti kapcsolat átalakulására térnék vissza."  – mondja Kiss Zsuzsanna.

Van optimista forgatókönyv?

"Ha optimista vagyok, akkor azt mondom, hogy a tanító-tanuló vagy mintaadó-mintakövető viszony megfordulása segíthet abban, hogy a generációk között új helyen jöjjön létre kötelék, ami csökkentheti a közöttük lévő távolságot." – mondja a szakember.

A társadalmi mobilitásnak nem kedveznek a folyamatok

"Ha az előbb optimista voltam, itt inkább a pesszimista megérzésem erősebb." – árulta el.

A szakember szerint a mostani tudásunk alapján én inkább azt mondanám, hogy a technológiai fejlődés vívmányaihoz való hozzáférésben mutatkozó különbség inkább újfajta egyenlőtlenségi viszonyokat fog létrehozni a már amúgy létezők mellé.

Tehát a most is jól érzékelhető különbségek pl. vidék/város ellentét, jövedelmi csoportok közötti, vagy az iskolai végzettség különbségeiből fakadó egyenlőtlenségek mellé, azokra rárakódva jelenik majd meg a digitalizációból fakadó előnyökhöz való eltérő hozzáférésből eredő különbség. És ráadásul a különböző dimenziókban mérhető hátrányok nem kioltani, hanem inkább erősíteni fogják egymást.

De vajon hogyan lehetne elősegíteni a különböző generációk közötti jobb megértést és együttműködést a társadalomban? Az ELTE oktatója szerint azonban erre a kérdésre nem lehet megbízható választ adni.

A legjobb módszer mindenféle megértés és együttműködés elősegítésére, szerintem, az őszinte beszélgetés. És ezt egészen piciben, családon belül, baráti-kollegiális viszonyokban, és persze társadalmi szinten is így gondolom.

"Ha lehet szabadon kérdezni, mert nem kell félni attól, hogy kinevetik az embert amiért nem tud valamit, akkor bármilyen kapcsolat (egyéni és társadalmi szinten is) sokkal jobban tud működni. Hát, csak ennyit kéne megtanulni… " – zárta gondolatait Kiss Zsuzsanna.