Lehagyott minket Románia? Jól hangzik, de ez nem ilyen egyszerű

A sajtóban statisztikai adatközlések nyomán rengeteg és rengetegféle üzenettel bíró hír jelenik meg arról, hogy Magyarország éppen hol áll nemzetközi összehasonlításban, különösen a környező országokhoz képest. (Ennek szélesebb összefüggéseiről ebben a cikkünkben olvashat.) A cikkek és reakciók között külön kategóriát jelentenek azok, amelyek a Romániával történő összehasonlításból indulnak ki, és egy-egy adatból vonnak le hangzatos következtetéseket, vagy éppen ezeket próbálják hevesen támadni. A jelenség érthető, hiszen

• Románia gazdaságilag az EU egyik legfejletlenebb tagállama, és magyarként évtizedeken át alapélmény volt, hogy a keleti szomszéd minden szempontból elmaradottabb nálunk;
• ehhez képest az utóbbi években sorra jönnek ki az olyan statisztikák, ami alapján kezdenek lehagyni vagy már le is hagytak minket valamilyen gazdasági mutatóban.

Rendszeresen lehet olyanokat olvasni, hogy Románia előttünk jár tényleges egyéni fogyasztásban (amit az anyagi jólét legrelevánsabb mérőszámaként szoktak idézni), a románok jobban élnek a magyaroknál, a tanáraik már jobban keresnek, mint az itthoniak, sőt, minimálbérben is állva hagytak minket, vagy hogy Romániában magasabb a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP. Az ilyen hírek után a kormány és sajtója oldaláról menetrendszerűen érkeznek a jelenségeket árnyaló, tagadó, vagy elkenő reakciók, és arra is mindig sietnek felhívni a figyelmet a gazdaságpolitika irányítói, milyen más tényezőkben rosszabb még mindig Románia.

A Tárki Társadalmi Riport 2024-es kötetében Oblath Gábor és Palócz Éva tanulmánya arra tesz kísérletet, hogy a népszerű román-magyar összehasonlítás példáján levezesse, miért nem fekete-fehér ez a történet, és miért nehéz nagyívű következtetéseket levonni egy-egy adatból pró és kontra. Emellett a környékbeli országok mutatóinak vizsgálatával bemutatják Magyarország tényleges helyzetét a legfontosabb, fejlettségünket hosszú távon meghatározó tényezők terén, ezt egy külön cikkben tárgyaljuk.

Hogy is van ez a románokkal?

Az Eurostat adatai szerint a gazdasági fejlettség szintjének kifejezésére leggyakrabban használt mutató, a vásárlóerő-paritáson (PPP-n) számított egy főre jutó GDP alapján Románia 2023-ban lehagyta Magyarországot. 2022-ről 2023-ra EU 27 tagállamának átlagához viszonyított hazai szint 76 százalékon maradt, Romániáé viszont 75-ről 80 százalékra emelkedett. (A vásárlóerő-paritásos mérés azt jelenti, hogy az adatot korrigálják az ország árszintjével. Ezt úgy csinálják, hogy megnézik, mennyibe kerül ugyanaz a képzeletbeli áru- és szolgáltatáskosár az egyes országokban, és átszámítják egy közös valutára, mondjuk euróra.)

A magyar–román viszonylatban látszólag egyértelmű trend azonban egy kicsit félrevezető. Mint a szerzők írják, bár a lecsúszás ténye aligha vitatható, a PPP-n mért GDP/fő mutató igazából nem jó módszer arra, hogy az időbeli változásokat bemutassuk, nem is erre szolgál. Ezt a mutatót arra találták ki, hogy egy adott időpontban össze lehessen mérni a teljesítményeket, nem pedig arra, hogy hosszabb trendeket elemezzenek. Az ok: a megfigyelt évek között jelentősen változtak az összehasonlításokhoz használt vásárlói kosarakon belüli relatív árak. Ennek hatását a vásárlóerő-paritáson mért változás nem tudja kiszűrni, márpedig ez fontos lenne, ha folyamatokat akarunk detektálni. Különösen azért, mert Románia esetében elég furcsák a PPP-n mért adatok, az ország ebben teljesen elüt a többi uniós országtól.

A jelenségnek több oka lehet, a Telexnek Oblath Gábor, a cikk egyik szerzője azt mondta, a Románia árak szempontjából nagyon kilóg az EU-ból: miközben relatív fejlettségben már az unió 80 százalékát hozza, a statisztikák szerint az árszintje csak az átlag 57 százalékát éri el. Ez nagyon szélsőséges különbségnek számít, Magyarországon például ugyanez a két szám 71 és 76 százalék.

Könnyen belátható, hogy ennek hozadéka az lesz, hogy minden vásárlóerő-paritáson számolt értékben Románia jókora helyzeti „előnnyel” indul olyan országokhoz képest, amelyek drágábbak. Hogy miért maradt ennyire olcsó Románia a gyors fejlődés közepette, azt nem tudni pontosan, ahogy azt sem, hogy mennyire egységes az ország árszínvonala, és hogyan hatnak a PPP-számításra az esetleges egyenetlenségek. Előfordulhat például, hogy részben a nagy területi különbségek magyarázzák a kirívó értéket: van néhány nagyon fejlett és drágább országrész, de még több olyan, ami fejletlen és olcsó, és a PPP-számításnál használt kosárhoz utóbbiakból is gyűjthetik az árakat. A nemzeti összterméket kisebb részben állítják elő a fejletlen régiókban, de ez a statisztikában nem számít, mert gyorsan növekvő régiók felhúzzák az egész ország GDP-jét.

A PPP-n megadott értékek problémáiról korábban Oblath részletesen is írt a Portfolión, Madár István pedig azt vizsgálta részletesen 2020-ban, hogy a „jobban élnek a románok” témából mennyit magyarázhatnak statisztikai furcsaságok. Itt többek között az jött ki, hogy míg az Eurostat szerint a magyar háztartások vásárlóerő-paritáson számolva az uniós átlag 73 százalékát költötték élelmiszerre, addig Romániánál ez az érték 134 százalék. Ez nehezen elképzelhető, viszont a 2020-as cikk idején szinte teljes egészében megmagyarázta, miért több ott a tényleges egyéni fogyasztás.

Nem olyan tragikus, mint ahogy kinéz, de nem is megnyugtató

A másik ok, amiért nem ideális a PPP-n mért GDP/fővel leírni a magyar–román viszonylat változását az, hogy a teljesítmény mérésében lényegesen kifejezőbb a munkatermelékenység (a vásárlóerő-paritáson mért GDP/foglalkoztatott) alakulása. Sajnos Románia ebben már 2019-ben megelőzte Magyarországot, de mint fent írtuk, a kiugróan alacsony román árszínvonal valamelyest torzít minden ezen a módon számolt mutatót.

A kedvezőtlen összehasonlítások felmerülésekor a kormány nem ezzel szokott érvelni, hanem inkább ötletszerűen kiragadott társadalmi mutatókat hoznak fel, amelyekben Románia valóban rosszabb, vagy egyszerűen elküldik Romániába azokat, akik szerint ott jobb. A tanulmány szerzői szerint a kormány reakciói azt jelzik, hogy az ország irányítói nem hajlandóak szembenézni az Eurostat közléseinek azzal az üzenetével, hogy regionális összehasonlításban romlik Magyarország gazdasági pozíciója (ami még azzal együtt is igaz, hogy egyes mutatóknál felmerülnek az itt is jelzett aggályok).

Oblath és Palócz részletesen is megvizsgálja, hogyan alakul a két ország viszonya az – időbeli összehasonlításokban vitatott jelentőségű – PPP-n mért GDP/főben. 2019 és 2023 között ez a mutató Magyarországon Romániához viszonyítva 105-ről 96-ra esett, vagyis míg 2019-ben Románia 105 százalékát hoztuk, 2023-ban már csak 96 százalékát. Ezzel párhuzamosan a sima GDP/fő adatban, ami nem szűri ki az árakat, jobban teljesítünk, illetve kevésbé romlunk: itt 2019-ben Románia 130 százalékát, négy évvel később 120 százalékát hozta a magyar gazdaság. Utóbbi adat az előnyünk 7 százalékpontos csökkenését jelenti.

A cikk szerzői más mutatók segítségével arra jutnak, hogy a súlyosnak látszó magyar pozícióvesztés, amit a PPP-n számolt GDP/fő mutat, jórészt relatív árváltozásokhoz köthető. Konkrétan az történt, hogy a vizsgált 5 évben a külkereskedelmi cserearányok (az exportált és az importált dolgok árának egymáshoz képesti aránya) Magyarország számára nagyon kedvezőtlenül módosultak: amit kifelé adtunk el, azok nem igazán drágultak, amit vennünk kellett a határon kívülről (elsősorban az energia), az viszont nagyot drágult. Ez jelenti azt a legfontosabb relatív árváltozást, amelyet a sima GDP-statisztika kiszűr, a PPP-statisztika viszont volumenváltozásként kezel. Ez a hatás a szerzők szerint 7 százalékpontnyi különbségből 3 pontot magyaráz meg.

Ettől azonban nem dőlhetünk hátra: mint a szerzők írják, mindez csupán kiegészítő információ ahhoz, hogy 2010 és 2023 között – nem PPP-n, hanem volumenindexszel mérve – az egy főre, illetve egy foglalkoztatottra jutó GDP Romániában 12, illetve 37 százalékkal nőtt gyorsabban, mint Magyarországon.

A tanulmány folytatásában Palócz Éva és Oblath Gábor azt vizsgálták meg, milyenek voltak Magyarország fontos és valóban jól összemérhető makrogazdasági mutatói a V4-ek és ez EU 27 országa viszonylatában. Az itteni tanulságokról külön cikkben írtunk.