Felfedezték a kutatók, akár fel is emésztheti magát az éhező agy

Tartós fizikai megterhelés során, amikor fogytán van a vércukor, az agy saját szöveteinek zsírban gazdag anyagát mozgósítja a működés fenntartása érdekében – állapították meg baszkföldi kutatók tanulmányukban.

A Pedro Ramos-Cabrer és Alberto Cabrera-Zubizarreta által vezetett csapat 10 hosszútávfutó, 8 férfi és 2 nő agyát vizsgálta MRI-berendezés segítségével, futás előtt és után. A mágneses képalkotó jelentős változásokat mutatott ki az agy fehérállományának mielinjében 24 és 48 órával a maraton után. A változások visszafordíthatónak bizonyultak: két héttel később a mielin mennyisége nőtt, két hónappal később pedig visszatért eredeti szintjére.

A mielin nagyon fontos alkotórésze az idegrendszernek. Az idegsejtek hosszú nyúlványait védő, gyöngysorszerűen sorakozó mielinhüvely vagy velőshüvely az idegsejttel egykor szimbiózisban élő sejtekből jött létre. Az idegsejt fő küldetésének végrehajtását, a jeltovábbítást segíti, akár egy kábelen a szigetelőburkolat. A szóban forgó kutatásból ugyanakkor kiderült, hogy a ráadás sejtfalak nemcsak óvnak, de zsírban gazdag anyaguk másodlagos energiatartalékként is szolgál.

Ez a felismerés azért is fontos, mert ismerünk egy mielint érintő, ma még gyógyíthatatlan betegséget. Ez a szklerózis multiplex, egy autoimmun betegség, amelynek során a szervezet saját védekező mechanizmusa pusztítja el a velőshüvelyt.

A mielin károsodása kimutatható hatással van a futók idegrendszeri teljesítményére is: a nagy igénybevétel után rosszabbul teljesítenek a memóriateszteken és lassabb a reakcióidejük. Nem véletlen, hogy az agyi anyagcsere csak végső esetben folyamodik saját alkotórészeinek lebontásához.

Agyat eszünk, hogy futhassunk

A baszk tudósok eredménye emellett alátámasztja azt az evolúciós elméletet, amely szerint az ember kialakulásához a törzsfejlődés egy különleges leágazása vezetett, aminek során a homo nemzetségbe tartozó fajok üldöző vadászatra szakosodtak. Ez lényegében egy vadászati stratégia, amelynél az adott esetben sérült zsákmányt végkimerülésig kergetik. Az antropológia bizonyítékok hosszú sorát találta arra vonatkozóan, hogy az ember és elődeinek testfelépítése és működése ennek a másfél millió éve kezdődött stratégiai szakosodásnak megfelelően gyökeresen átalakult. Ez nemcsak a felegyenesedést, a végtagok átalakulását, a szőr eltűnését és az izzadást jelenti, de a szív működését is érinti.

Az emberről egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy mitől növesztett nagy és energiaigényes agyat. Bizonyos elképzelések szerint a táplálkozás állhat a háttérben. Ugyanakkor létezik a fenti gondolatmenetbe illeszkedő teória is, amely szerint az embernek azért van szüksége nagy agyra, hogy a hosszú futás pusztító hatását ellensúlyozza.

Ezt most a futókkal kapcsolatos friss megfigyelés is alátámasztja, az agy ugyanis annál több mielint tartalmaz, minél később jelent meg a törzsfejlődés során – ez a mechanizmus tehát egy olyan evolúciós alkalmazkodásba illeszkedik, amely kulcsfontosságú volt az emberi faj sikere szempontjából. Ha úgy tetszik, a táplálkozás és a futástényleg találkozik a koponyán belül.

(MedicalXpress, Nature, Science Alert)