Nagyot akart durrantani a Volvo, pöffentés sem lett belőle

További Reklám cikkek

Kéne egy reklámfilm, lehetőleg ne szóljon semmiről, nehogy véletlenül megbántson valakit, ne legyen karakteres, sőt története se nagyon legyen, amúgy meg legyen benne sok szép kép, legalább 10-15 divatszó, és álljon össze egy kép egy olyan márkáról, ami modern, innovatív, színes, emberközpontú és természetesen biztonságot áraszt. Tudtok hozni valamit? A Volvo kapott egy ilyet.

A következő reklámfilm feladatmeghatározása ilyen is lehetett volna, ám valószínűleg sokkal inkább azzal a szótárral mesélték el, ami rengeteget beszél

eredetiségről, karakterről, márkaépítésről, vágykeltésről, purpose-ről, de mindennek az ellenkezőjét jelenti.

A szaúdi kreatívok nem is gondolkoztak ezen túl sokat, ezen pont nincs is mit: erre a feladatra ugyanis épp a mesterséges intelligencia a legjobb választás – s mivel digitálisan elérhető teljes forrásból dolgozik, középszerű és teljesen értelmetlen történetmesélésre ez a legjobb beszállító.

Ilyen a mesterséges zagyvaság

Ezt a történetet sokat promptolni sem kellett, merthogy nincs is története. A vizuális világ alapvetően emberarcokra, lassított felvételekre, humán gesztusokra, és egy erőteljes zöld behatásra épül, ami a sivatagos szaúdi piacon a legjobb választás a természetes zöld környezet, a gazdagság és a termékenység érzetére.

A remek narrátorszöveg az alábbi értelmetlen zagyvaság:

Azt mondják, hogy vannak túlságosan nagyratörő álmok. De mi soha nem hittünk a korlátokban. A kihívások soha nem tántorítottak el, hanem előrevittek bennünket. Minden akadály, minden kétség erősebbé tett minket, mert a fejlődés nem a múltról szól, hanem arról, hogy mi lehetséges. Minden lehetséges. Mi nemcsak visszajöttünk, hanem visszatértünk, és megígérjük, hogy együtt mindig erősebben fogunk visszatérni.

Ez a szöveg azt kísérli meg elmesélni sikertelenül, hogy a Volvo pár éven keresztül low profile-ban működött Szaúd-Arábiában, nem nagyon volt jelen a piacon. Erre találták ki a szaúdi kreatívok, hogy akkor ez most a nagy visszatérés lesz – jelentsen ez lehetőleg semmit se.

De hol van itt a Volvo?

Miközben hallgatjuk ezt a tartalmas blablát, a mesterséges intelligencia lassított jeleneteket vetít elénk (valahogy mindig lassított képeket készít az AI):

egy burnuszos férfi szempár, amely távolba néz,
sivatagi ultrafutók hátulról,
majd erre rávágva focista vagy focibíró hátulról valami stadion közepén,
ezután nők a tömegben, akik felfelé nézve mosolyognak,
egy chip, amit értő kezek forrasztanak vagy hegesztenek vagy lézereznek,
totyogó gyerek az átrium kövén,
férfi a víz alatt visszafojtott lélegzettel gondolkodó arckifejezéssel,
újra szempár,
majd felfelé néző gyerekek,
homokba markoló kéz,
majd egy tökéletes szaúdi család, apa és anya a gyermekkel.

Autó persze sehol, de ez mindegy is.

Hát ez az a film, amit újra és újra meg kell nézzek, mert nem hiszem el azt, amit látok. De hát ez a valóság. A reklámok, a videók, a digitális tartalomhálózat, ami körülvesz minket, ennek a végtelen anyagnak a nagy része, mint a Volvo reklámfilmjének mintája igenis pontosan ugyanennyire teljesen semmitmondó,

törlendő, feleslegesen helyet foglaló és áramot fogyasztó tartalom.

Tulajdonképpen több mint felesleges, bántóan kárt okozó tartalom, hiszen a létével ad táptalajt a mesterséges intelligencia tanulásához, ami ezt a fenti filmet bírja megtanulni belőle.

Lehet, hogy először az internetet kéne letörölni, és ha az nem elég, csak utána kell lekapcsolni a mesterséges intelligenciát.

(Borítókép: Volvo / YouTube / First AI-Generated Ad From Volvo)