Holnap egységesen, 3,7%-kal megemeli az otthoni internet- tv- és telefonszolgáltatások, valamint a mobilhang- és netszolgáltatások havi díjait a Magyar Telekom, nagyjából egy hónappal a Yettel ugyanilyen mértékű díjemelése után és szintén egy hónappal a One Magyarország 3,5%-os korrekciója előtt.  A szolgáltatók az erre jogalapot nyújtó díjkorrekciós mechanizmust 2022-ben, az infláció megugrásának évében emelték be a szerződési feltételeikbe, nemzetközi példák alapján.

A megelőző években az évenkénti, általános díjemelés egyáltalán nem volt jellemző a magyar távközlési szektorra, mely így egy olyan időszakban (2010 és 2020 között) tette reálértéken egyre elérhetőbbé a lakosság számára a hírközlési szolgáltatások igénybe vételét, amikor az iparágat egyébként több szektorális különadó is sújtotta, illetve jelentős beruházások történtek mind a hálózatok fejlesztését, mint a jövőbeni kapacitásnövelést megalapozó spektrum-beszerzéseket illetően.

Vége a tíz bő esztendőnek

A telkócégek ugyanakkor világossá tették, hogy a megelőző éveket - különösen a 2022-es, 2023-as évet - jellemző inflációs környezetben ez tendencia már nem tartható tovább, így jelent meg a fent említett inflációkövető díjkorrekció, mely egyébként nem magyar találmány, más kérdés, hogy Magyarországon kimagasló hatása volt a szolgáltatási díjakra.

A Magyar Telekom először 2023 március 1-től korrigálta díjait, akkor 14,5%-os volt az emelés mértéke, ezt követte tavaly egy 15%-os díjkorrekció, mely kis mértékben a 2023-as infláció (17,6%) alatt maradt. A Yettel 2023-ban szintén 14,5%-kal, 2024-ben pedig 15,3%-kal korrigálta a tarifák havi díját.

A One Magyarország jogelődje, a Vodafone Magyarország nem a naptári évhez, hanem az augusztus 31-ével véget érő üzleti évhez igazította a díjkorrekcióit, melyek közül az elsőt 2023 januárjában hajtotta végre (ez 9,39% volt), míg a másodikra már tavaly tavasszal került sor az ÁSZF által biztosított 22% helyett 15,4%-kos mértékben.

Introvertáltak az IT-ban: a hard skill nem elég Már nem elég zárkózott zseninek lenni, aki egyedül old meg problémákat. Az 53. kraftie adásban az introverzióról beszélgettünk.

Összességében tehát a három legnagyobb hazai távközlési cég kumuláltan 33,1, 33,5 és 28,9 százalékos mértékben emelte havi díjait 2023-ban és 2024-ben, amihez képest a mostani, 3,5-3,7 százalékos emelés már jelentősen kisebb terhet ró a háztartásokra, de legalábbis a távközlési szolgáltatásokra költött teljes havi büdzsé a KSH adatait alapul véve háztartásonként átlagosan nagyjából 1000 forint környékén nőhet idén pusztán a díjkorrekció hatására.

Ebben a helyzetben különösen figyelemre méltó Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt hét végi nyilatkozata, melyben a pénzügyi szektort érintő potenciális árszabályozás mellett a tárcavezető belengette, hogy a kormány kész a telefon- és internetszolgáltatások díjaiba is beavatkozni, mivel az elmúlt évben azok jelentős mértékben emelkedtek.

Hátba vert terv

A kormánynak, illetve az MNB-nek már 2023-ban szúrni kezdte a szemét a távközlési szektor által akalmazott ún. "visszatekintő árazás", vagyis az a gyakorlat, amikor a piaci szereplők korábbi költségnövekedésük alapján kezdtek árat emelni - ennek ugyanis utólagos inflációgerjesztő hatása lehet és lett is.

Valószínűleg ez még kevésbé látszott akkor, amikor a magyar kormány hírközlésszabályozó szerve, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) gyakorlatilag végigasszisztálta az inflációkövető díjkorrekció magyarországi bevezetését, részben azzal, hogy csak meglehetősen későn, 2023 januárjában foglalt nyilvánosan állást a témában.

A dátumnak abból a szempontból van jelentősége, hogy a hatóság ebben a tájékoztatásban hívta fel a figyelmet arra, hogy az előfizetőknek az ÁSZF-változásokról szóló tájékoztató kézhezvételét követően 45 napos jogvesztő határidő áll rendelkezésre az előfizetések jogkövetkezménye nélküli felmondására - ez a határidő azonban a díjkorrekciós mechanizmus tekintetében 2023 januárjában már mindegyik érintett távközlési cégnél lejárt.

A hatóság emellett úgy látta, hogy az inflációkövető díjkorrekció jogszerűen alkalmazható, hiszen annak mértéke és időpontja előre látható.

Ehhez képest az látszott, hogy olykor még a távközlési szolgáltatók is kénytelenek voltak önként belekorrigálni a díjkorrekció mértékébe (lásd pl. a Vodafone - One fentebb említett esetét), ráadásul bizonyos szereplők annak időpontját is megváltoztatták az évek során - bár kétségtelen, hogy ezek a változások kivétel nélkül az előfizetőknek kedveztek.

No way!

A magyar szakhatósághoz képest a brit hírközlési hatóság, az Ofcom jóval kevésbé volt elnéző a telekommunikációs szolgáltatók díjkorrekciós mechnizmusaival szemben, pedig Nagy-Britanniában a magyarhoz képest jelentősen kisebb mértékű volt az éves pénzromlás mértéke 2022-ben és 2023-ban.

Az Ofcom idén január 17-től rendeletben tiltja az automatikus, inflációkövető díjkorrekciós mechanizmust, mivel az indoklás szerint az a törvényi előírásokkal szemben nem teszi lehetővé a határozott idejű szerződéseket aláíró ügyfelek számára, hogy pontos képet alkothassanak a későbbi költségeikről, mivel az infláció mértéke nem előre látható és az átlag állampolgárok különben sincsenek tisztában a pénzromlás gazdasági háttereivel, jelentésével.

A brit hatóság ezért a határozott idejű szerződések esetében azt írta elő a szolgáltatóknak, hogy a szerződés határozott időtartama alatt pennyre pontosan előre meghatározott mértékben korrigálhatnak csak a díjakon évente.

Magyarországon jelen helyzetben egy ilyen intézkedéssel már nem lehet látványos eredményeket elérni, legalábbis a fentebb említett visszatekintő árazás miatt rövid távú politikai célok megvalósítására már kevésbé lenne alkalmas egy ilyen rendelkezés.

Látványosabb, de legalábbis látványosabban kommunikálható eredményt lehetne elérni egy a 2017-ben létrejött Digitális Jólét Programhoz hasonló kormányzati kezdeményezéssel, ennek alapjait azonban a Digitális Jólét Nonprofit Kft. megszűntetésével 2023-ban lényegében beszántották, a szolgáltatóknál elérhető - egyébként nem túl népszerű - Digitális Jólét Alapcsomagok pedig eltűntek a kínálatból.

Mire gondolt a költő?

Egyelőre kissé zavaros és nehezen átlátható, hogy a kormányzatnak milyen más eszközei lehetnek a hírközlési szolgáltatók árazásának befolyásolására. Kézenfekvő megoldás lehetne erre az internet mellett más távközlési szolgáltatások áfatartamának a csökkentése - ez azonban az államkassza bevételét csökkentené.

Az internet áfája az elmúlt nyolc évben két lépcsőben csökkent Magyarországon, először 2017 januárjában 27-ről 18 százalékra, majd 2018 januárjában a jelenlegi 5 százalékra. A szolgáltatóknál az áfacsökkentés hatására többnyire hasonló arányban csökkentek a fogyasztói árak, erre éppen az NMHH hívta fel a figyelmet saját, 2019-es kutatásában.

Az iparági szereplőknek másfelől azért sincs különösebb okuk drasztikus beavatkozástól tartaniuk, mivel a két legjobban fájó teher, a szektort sújtó közműadó és a távközlési pótadó 2024-ben és 2025-ben megszűnt, amiért cserébe mindegyik nagy piaci szereplő vállalta az infrastruktúra-beruházások jelentős felpörgetését, összességében több százmilliárd forint értékben.

Összegezve a fentieket, abban az időszakban, amikor a kormánynak lehetősége lett volna beavatkozni a távközlési piaci árak növekedésébe, láthatóan nem volt erre kormányzati szintű akarat, amire lehet magyarázat, hogy azokban az években a szektor szereplői még jelentős összegű különadót fizettek, ráadásul éppen egy olyan időszakban, amikor az infrastruktúra-fejlesztéseket csúcsra kellett járatni.

Az egy év múlva esedékes választásokra készülő kormányzati erők az árszabályozás helyett vagy mellett a szektor szabályozásának más aspektusait is kitűzhetik zászlajukra idén. Ilyen lehet a gyermekvédelmi célokat szolgáló tartalomszűrési kötelezettség, melynek alapjait tavaly fektette le az Eht. módosítása és várhatóan idén ősszel, legkésőbb jövő év elején megjelenhetnek a piacon az első olyan termékek, melyek az új szabályozásnak megfelelően, hatósági előírás alapján elérhetetlenné tesznek olyan internetes tartalmakat, melyek károsak lehetnek a fiatalkorúak fejlődésére.