Pogátsa Zoltán: Az Elon Muskok leépítik az államot, a disztópikus jövő már a jelen

Az amerikai Szilícium-völgyet gyakran nevezik a technológiai ipar fellegvárának, a digitális világ fővárosának, a startupok Mekkájának vagy épp a modern kor Wall Streetjének. Mára azonban nemcsak high-tech birodalomként tekinthetünk rá, hanem olyan hatalmi központként is, amely politikai befolyással és ideológia vezérelte célokkal rendelkezik.

A techoligarchák – vagyis azok a befolyásos milliárdosok, akik technológiai cégek révén szereztek hatalmat és vagyont – nem csupán gazdasági szereplők: tőkéjük révén a kultúrára, a politikára és a társadalom egészére is hatást gyakorolnak, és ezzel a lehetőséggel egyre tudatosabban élnek. Bár közülük Elon Musk, a Tesla és a SpaceX vezetője, valamint az X tulajdonosa a legismertebb – akinek beágyazottsága a Trump-kormányban közismert –, szintén kiemelkedő jelentősége van Peter Thielnek is.

A PayPal társalapítója nemcsak startupokat, hanem jövőképeket is épít:

A Hatalmas arcok című podcastsorozatában Pogátsa Zoltán közgazdász olyan világhírű és ellentmondásos személyiségek életét tárja fel, akik valamilyen módon meghatározó nyomot hagytak a történelemben vagy a világ alakulásában. Az adás főszereplője volt már Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Winston Churchill (utóbbi három epizódot is kapott), legutóbb pedig Peter Thiel.

Pogátsa Zoltán úgy mutatta be őt, hogy sokan a Szilícium-völgy szellemi vezetőjének tartják, aki a libertárius hiedelemrendszerre építi gondolkodását. Eredetileg nem is vállalkozónak készült, hanem politikai pályára. A közgazdász több munkájában is foglalkozott vele: részletesen bemutatta A globális elit (2022) és a Digitális kapitalizmus (2024) című könyveiben.

A német származású amerikai milliárdos a PayPal társalapítójaként és a hírszerzéssel, valamint adatbányászattal foglalkozó Palantir Technologies stratégiai irányítójaként vált ismertté. Korai befektető volt a Facebookban, üzleti érdekeltségei kiterjednek a mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a megfigyeléstechnológia területeire is. Politikai nézetei összetettek: libertáriusként ellenzi az állami befolyás növekedését, ugyanakkor a Trump-kampány egyik korai és jelentős támogatója volt.

A Hatalmas arcok című podcastban Pogátsa Zoltán kifejtette, hogyan került Thiel egyre közelebb Donald Trumphoz és az alt-right politikai mozgalomhoz. A bevándorlással kapcsolatban szigorú, nacionalista álláspontot képvisel: támogatja a határok megerősítését és a migráció korlátozását. Trump azért is volt szimpatikus Thiel számára, mert határozottan bevándorlásellenes, és mert kiállt a Thiel által szívből gyűlölt politikai korrektséggel szemben.

Bár homoszexuális, Thiel gyakran szembehelyezkedik az LMBTQ-aktivizmussal is. Bevándorlásellenessége pedig azért ellentmondásos, mivel Elon Muskhoz hasonlóan maga is bevándorló, Németországban született, és ismét csak Elon Muskhoz hasonlóan a faji megkülönböztetést alkalmazó Dél-Afrikában nőtt fel. Kritikusai szerint gondolkodásmódja elitista és kirekesztő, ő azonban ezt a civilizáció és a rend védelmével indokolja.

Kik mozgatják a szálakat? – Peter Thiel a háttérben, Elon Musk a színpadon

Pogátsa Zoltán szerint Peter Thiel abban különbözik más techoligarcháktól – például Elon Musktól vagy Jeff Bezostól –, hogy míg ők viszonylag későn jelentek meg a politikai színtéren, Thiel politikai ambíciói már fiatal korában megmutatkoztak. Elon Musk eredetileg üzletemberként indult, csak később vált erősen átpolitizált személyiséggé.

Peter Thiel esetében ez mintha fordítva történt volna: politikai pályára készült, már fiatal korában határozott ideológiai meggyőződése volt. Mivel ezen a területen nem bizonyult különösebben sikeresnek, végül az üzleti világ felé fordult, de vállalkozói tevékenységét mindmáig erős politikai szándék hatja át. Ráadásul több más techoligarchát is meggyőzött arról, hogy érdemes politikai szerepvállalást finanszírozni – például J. D. Vance-t is ő vezette be a politika csúcsaira. Így Thiel nemcsak befolyásos üzletember, hanem egy új politikai korszak egyik fontos finanszírozója is.

Jelenleg Elon Musk számít a legbefolyásosabb techoligarchának, de Pogátsa szerint Thiel egyfajta „szürke eminenciásként” működik: nem szerepel annyit a nyilvánosságban, mint Musk, mégis jelentős hatással bír.

Musk és Thiel viszonya nem felhőtlen, és ennek gyökerei még a korai időszakra nyúlnak vissza, amikor cégeik – az X.com és a Confinity (amelynek Thiel volt a társalapítója) – összeolvadtak. A Confinity fejlesztette ki a később világhírűvé váló PayPalt, és az egyesülés után ezt a márkanevet vitték tovább, mivel ez bizonyult ismertebbnek és sikeresebbnek. A vállalat működését belső konfliktusok nehezítették: Thiel és Musk gyakran vitatkoztak egymással. Előbb Thiel mondott le a cég vezetéséről, később azonban – éppen akkor, amikor Musk nászúton volt – megpuccsolta őt, és átvette az irányítást. Végül eladta a PayPalt az Ebaynek.

Az a korszak rányomta a bélyegét a kapcsolatukra. Megpróbálták egymást kiszorítani, többször is átverték egymást. Ezek a techoligarchák gyakran hatalmas egóval rendelkeznek, és két ekkora ego maximum csak ideig-óráig fér meg egymás mellett. Úgy tűnik, Musk és Thiel is egy ilyen viszonyban rekedt

– fogalmazott Pogátsa Zoltán.

A közgazdász szerint Thiel a J. D. Vance mögötti „bábozóként” is értelmezhető:

Tulajdonképpen az amerikai alelnök a hasbábja Peter Thielnek.

Pogátsa szerint Vance nem találja a helyét a politikában, miközben Elon Musk – aki nem hivatalos tisztséget visel – gyakorlatilag de facto alelnökként funkcionál Trump oldalán.

Mindig ott van mellette, ismertebb, több pénze van, és jóval nagyobb hatalommal bír. J. D. Vance ezzel szemben látványosan szenved ebben a szerepben, mintha majd kipukkadna a feszültségtől

– fogalmazott Pogátsa.

Korábban írtunk arról, hogy Vance és Thiel 2011 óta ismerik egymást. Vance a Yale jogi karának hallgatójaként vett részt Thiel egyik előadásán, amelyben az amerikai politikai és társadalmi elit stagnálását okolta azért, mert a Szilícium-völgy nem képes valóban forradalmi technológiákkal előállni. Vance később kockázatitőke-befektetőként dolgozott Thielnek, aki aztán a 2022-es szenátori kampányának egyik legfőbb szponzora lett. Érdemes megjegyezni, hogy Ausztria volt kancellárja, Sebastian Kurz 2022 óta a Thiel Capital globális stratégájaként dolgozik.

A disztópikus jövő nem jön, már benne élünk

A technofeudalizmus fogalma egyre gyakrabban bukkan fel, amikor a digitális kapitalizmus természetét és a techoligarchák hatalmát próbálják értelmezni. A kifejezést Jánisz Varufákisz baloldali közgazdász, volt görög pénzügyminiszter vezette be a közgazdasági és politikai diskurzusba.

A Technofeudalism: What Killed Capitalism (magyarul: Technofeudalizmus – Mi ölte meg a kapitalizmust?) című könyvében azt állítja, hogy a mai gazdasági rendszer már nem klasszikus kapitalizmus, hanem egy új, „technofeudális” berendezkedés, amelyben a piacok helyét platformok vették át, a platformgazdák az új „hűbérurak”, a felhasználók pedig „jobbágyokká” váltak a Big Tech szolgálatában. Varufákisz szerint ezek a techóriások – mint az Apple, az Amazon, a Meta vagy a Google – nem versenyeznek egymással a szabadpiacon, hanem zárt ökoszisztémákon belül uralkodnak mint „digitális földesurak”. Ez a modell pedig torzítja a demokráciát.

Pogátsa Zoltán azonban nem ért egyet a technofeudalizmus fogalmával. Szerinte ez félrevezető megközelítés, mivel a kapitalizmus történetében sosem létezett az a fajta intenzív verseny, amit Varufákisz feltételez.

Ha száz évet megyünk vissza, a rablóbárók korszakába jutunk, kétszáz évvel ezelőtt pedig a Brit Kelet-indiai Társaság idejébe. Szóval ez az elképzelés, hogy a kapitalizmus egykor versenyre épült, inkább idealizált illúzió. A nagyvállalatok mindig is monopóliumokra törekedtek, és ez alól a Big Tech sem kivétel. Szerintem nem egy teljesen újfajta kapitalizmust látunk, hanem ugyanannak a monopóliumra törekvő kapitalista rendszernek az átterjedését egy újabb, most éppen digitális technológiai platformra. A logika ugyanaz maradt: monopolisztikus működés, csak más platformokon

– fogalmazott Pogátsa.

Arra a kérdésre, hogyan alakítják át a techcégek az állam szerepét, szuverenitását és a demokráciát, a közgazdász úgy válaszolt: „gyakorlatilag leépítik”. Elon Muskot említette példaként, aki szerinte nyíltan megszünteti azokat az állami szerveket, amelyek őt felügyelnék.

A techoligarchák, mint Musk, illetve a Google és a Microsoft, gyakorlatilag bevásárolták magukat az amerikai államba. Ez a foglyul ejtett állam klasszikus esete: azok a nagyvállalatok, amelyeket elvileg szabályozni kellene, most a saját ellenőrző szerveik fölé nőnek, és elérik, hogy ezek az intézmények költségvetési elvonással vagy teljes megszüntetéssel eltűnjenek

– hangsúlyozta Pogátsa, hozzátéve, hogy ez nem más, mint az állam fokozatos felszámolása.

A közgazdász szerint ennek egyik legplasztikusabb példája az Amazon. A cég ellen a Szövetségi Munkaügyi Hivatal vizsgálatot indított, miután kiderült, hogy az alkalmazottak raktárakban még mosdószünetre sem mehetnek ki.

Közismert eset, hogy sokan üvegbe vizelnek, mert minden mozdulatukat figyelik. Egyes helyeken a következő mozdítandó csomagot fények jelzik, és ha valaki pár másodpercet késik, mesterséges intelligencia szól rá, hogy gyorsítson. Az embereket gyakorlatilag biorobotokká degradálták

– mondta Pogátsa.

Amikor az Amazon eljárás alá került, jelentős összegeket fizetett a Trump-kampánynak, amely cserébe elkezdte leépíteni a vizsgálatot végző intézményt.

Ez tökéletes példája annak, hogyan szavaznak az amerikai állampolgárok. Sokan olyan munkahelyeken dolgoznak, mint az Amazon, mégis leszavaznak olyan politikusokra, akik az ő jogaik védelmét biztosító intézményeket szüntetik meg. Ennek következménye, hogy végül ők lesznek azok, akik nem mehetnek ki pisilni, és igazságtalan körülmények között dolgoznak

– mutatott rá a közgazdász.

Pogátsa Zoltán szerint ez már nem egy disztópikus jövőkép, hanem maga a disztópikus jelen. „Eljutottunk odáig, hogy az emberiség a technológia szolgálatába lett állítva, nem pedig fordítva” – tette hozzá.

Már ők irányítanak, de a túlkapásaik felébreszthetnek

A transzhumanizmus nem új fogalom, de szintén egyre többet beszélnek róla – Peter Thielt különösen foglalkoztatja. Pogátsa Zoltán szerint ez az elképzelés azon az elméleten alapul, hogy az emberiség története csupán egy előjáték volt egy hosszabb folyamathoz, amelyben fokozatosan átadjuk a történelem irányítását a gépeknek. Miután feltaláltuk a beszédet, az írást, a könyvnyomtatást, majd az internetet és a mesterséges intelligenciát, az emberi fejlődés ebben az olvasatban elérte a végpontját.

A legtöbb tudásunkat ma már az internetről szerezzük, egyre több döntést bízunk algoritmusokra, közben pedig technológiai eszközökkel egészítjük ki a testünket: pacemakerrel, hallókészülékkel, kontaktlencsével. Ha a robotok és az MI fokozatosan átveszik a munkahelyeket, előbb-utóbb felvetődik a kérdés: Szükség van-e még egyáltalán az emberre? Ez a transzhumanizmus lényege, az ember utáni történelem.

A társadalom szétszakadásáról, illetve arról, létrejöhet-e egy poszthumán elit a techoligarchákból, Pogátsa Zoltán úgy véli, ez már megtörtént. Már most a Muskok, Thielek és Bezosok irányítják a termelés jövőjét.

Elon Musk például nyíltan kijelentette, hogy amit lehet, automatizál. Nem tűri meg a szakszervezeteket, kirúgja azokat, akik kritikát fogalmaznak meg vele szemben, és célja, hogy a lehető legtöbb munkát robotokra és mesterséges intelligenciára bízza

– mondta Pogátsa. Eközben a társadalom alsóbb rétegei egyre kiszolgáltatottabbá válnak, mivel a robotokkal való leváltásuk után sokan megélhetési válságba kerülnek.

Ami a demokráciára gyakorolt hatást illeti, Pogátsa szerint a techoligarchák nem is titkolják, hogy fenntartásokkal viseltetnek iránta. Peter Thiel például nyíltan leírta, hogy szerinte a kapitalizmus fontosabb, mint a demokrácia.

A techoligarchák hatalma és ambíciói számos kérdést vetnek fel. Már nem érik be piaci dominanciával: formálni akarják a nyilvánosságot, a valóságérzékelést, a politikai folyamatokat és végső soron az emberiség jövőjét is. A demokráciák egyre kiszolgáltatottabbá válnak ezeknek az újfeudális techuraknak, akik algoritmusokkal és megfigyelőrendszerekkel befolyásolják a közvélemény gondolkodását. A legfontosabb kérdés talán az, hogy kinek a kezében lesz a 21. század iránytűje. És ma már nem tűnik pusztán egy Philip K. Dick-féle sci-fi látomásnak, hogy az állam helyett egy zárt technológiai elit dönti el, ki mit láthat és mit gondolhat.

Arra a kérdésre, mit tehet a társadalom az új technopolitikai elit túlhatalmával szemben, Pogátsa Zoltán a Nobel-díjas Daron Acemoglu és Simon Johnson Hatalom és haladás című könyvére hivatkozott. A szerzők szerint a történelem során minden jelentős technológiai váltás egy szűk elitet tett gazdaggá és befolyásossá, míg a társadalom többi része csak később ébredt rá, mi történik vele, majd összefogott, és megpróbálta korlátozni az új hatalmat. Most is hasonló a helyzet: először meg kell értenünk a digitális forradalom és a mesterséges intelligencia működését, majd kollektívan fellépni, hogy ne a techvezetők diktálják a jövőt.

Nem szabad elhinnünk, hogy ezek a techguruk látnokok, akik majd jó irányba vezetnek minket

– hangsúlyozta Pogátsa Zoltán. Kritikus szemmel kell vizsgálni, hogy saját hatalmukat, vagyonukat gyarapítják, és nem feltétlenül a közjó érdekében cselekszenek.

Hogy van-e esély arra, hogy a társadalom visszaszerezze az irányítást a technológia felett, a közgazdász úgy véli, a nyugati világban továbbra is működnek a demokráciák. Ugyanakkor szerinte a techoligarchák túlkapásai olyan mértéket öltöttek, hogy az emberek egyre inkább felismerik a problémát. Elon Musk például az elmúlt egy évben jelentősen rombolta saját reputációját: miközben korábban sokan vizionáriusként tekintettek rá, mára sokan elfordultak tőle.

„Ciki lett Teslát venni, esik az árfolyama, visszaesett az értékesítés, ez mind azt mutatja, hogy sokan kezdik átlátni, mi is történik valójában” – jelentette ki Pogátsa Zoltán.

Szerkesztőségünk a beszélgetés leiratának elkészítéséhez a Régens Informatikai Zrt. által forgalmazott, mesterségesintelligencia-alapú Alrite beszédfelismerő programot használta.

(Borítókép: Pogátsa Zoltán 2022. szeptember 23-án. Fotó: Szabó Réka / Index)