„Hiszek abban, hogy mítoszt építünk” – a Hunyadi írója a Demokratának

– Rengeteg dicséretet és rengeteg kritikát is kap a Hunyadi sorozat. Ezek közül van, amit jogosnak érez?

– Különösen a dicséreteket… Komolyra fordítva a szót, persze; számos észrevétel, kritika szerintem megszívlelendő, egy részével egyet is értek. A tévésorozat egészében hűen tükrözi a regények hangulatát, szellemiségét, de vannak nyilvánvaló eltérések.

Bizonyos hangsúlyokat máshová tettem volna, ha csak rajtam múlik.

De ez egy önálló műalkotás, mely ugyan a regényeim DNS-ét viszi tovább, de nem akart és nem is tudott teljes mértékben a regények reprodukciója lenni. Tökéletesen elfogadom, hogy sok néző ízlése eltér az alkotóékétól, soknak találták a testiséget, vagy akár a csaták erőszakos jeleneteit túlzónak, soknak. Van, akinek a hazafias pátosz tűnik soknak a tévéadaptációban, mások éppen ezt kevesellik a regényekhez képest.

– Hát amit túlzónak? 

– Amivel nem tudok mit kezdeni, az a nyilvánvaló rosszindulat, irigység, és persze a tudatlanság.  Néhányan a fejükben élő történelemképet, felfogást hiányolták, kérték számon a sorozaton.

Akik szerint egy középkori pápa fejében csak ihletett és szent gondolatok fogalmazódnak meg, azok talán egy idealizált képet dédelgetnek magukban. Már csak ezért is érdemes jobban megismerni a történelmet.

Azon még mindig erősen csodálkozom, hogy el kell mondani: egy történelmi regény, vagy film nem tudományos szakmunka, se nem dokumentumfilm. Dramatikus műfajról beszélünk, és ez még mindig nem evidencia néhány kritikus számára. Nem baj, elmondjuk újra és újra.

– Tehát sokan a sorozat hitelességét firtatják?

– Igen, de különben ez vicces egy olyan korban, amelyben Jézus Krisztust, vagy egy viking királyt és Stuart Máriát színesbőrű színésznőkkel játszatnak el egy dramatizált művészi adaptációban, mi még mindig azon pörgünk, hogy Zsigmond király hetvenéves korában miért nem fiatal, és hogy miért mondja azt, amit mond, és nem azt, amit néhány néző szerint mondania kellene. De ismétlem: számos észrevétel teljesen megalapozott, jogos, de vagy alkotói döntés alapján ábrázolták úgy az adott karaktereket, ahogy ábrázolták, vagy éppen dramaturgiai megfontolásból.

Megjegyzem, a történészek legjobbjai is férfiasan elismerik, mennyi fehér folt van a korszakban, milyen keveset tudunk egyes szereplők viselt dolgairól. Hunyadi János származása, fiatalkora erre ékes példa.

– Sokan mintha azt kifogásolnák, hogy Hunyadi János egy… ember, és nem egy szent, aki 0-24 órában tökéletesen tiszta magyar és csak a török elleni szent küzdelem érdekli. A Hunyadi-regénysorozatban még jobban végikövethetjük a karakterfejlődését, ennek az árnyalataira sajnos a sorozatban nem volt idő. Ön voltaképpen mítoszt rombolt, vagy ellenkezőleg, mítoszt épített?

– Ha valaki veszi azt a hatalmas fáradtságot, hogy nem egy epizód alapján hoz ítéletet, hanem megnézi a teljes sorozatot, az tudja a választ erre a költői kérdésre. Akinek nincs ehhez türelme, vagy ideje, természetesen attól még meghozza a maga „megalapozott” ítéletét.

Hiszek abban, hogy mítoszt építünk, de modern, korszerű eszközökkel, még a fiatal korosztályokat is eredményesen megszólítva.

Ez a sorozat erre is képes, nem beszélve a nemzetközi nézőközönség megszólításáról. Ennek tükrében érdemes néhány dolgot átgondolni.

A tévésorozat révén a világ – reményeink szerint – meg fogja ismerni Hunyadi és a magyarság hőstetteit, küzdelmeit, és végre tudni fogja, miért szól minden délben a harang a keresztény világban.

– Tehát ön szerint a sorozat át tud adni egy lényeges üzenetet a nézőknek? Át tudja adni azt, ami miatt a könyveket írta?

– Ebben biztos vagyok. A regények természetesebben sokkal árnyaltabban, átfogóbban képesek ezt megfogalmazni, de könnyű nekem, 6000 oldalam volt elmesélni ezt a történetet, és az utolsó két kötet még készül… A tévésorozat mintegy tíz órában kénytelen összefoglalni mindezt, egy olyan karakterfejlődésen keresztül, melyben valóban Hunyadi nem született hős, akinek már kisgyerekként is glória ragyog a feje felett.

Én abban hiszek, hogy mindannyiunknak megvan a maga küldetése. Nem születünk hősnek. Vagy azok leszünk, vagy nem. A tetteinken múlik. A sorozat üzenete világos: időnként ki kell állni a falra, és harcolni kell a hazáért és a hitünkért.

És az is egyértelműen kiderül, hogy ebben a harcban kik hagytak rendre magunkra minket, és az is, hogy belső széthúzás milyen mértékben tette néha lehetetlenné az eredményes harcot.

A történet igazi, kőkemény következtetései egyébiránt a regénysorozat folytatásában, a Mátyás király életét feldolgozó kötetekben domborodnak majd ki megrendítő erővel.

– Három rész van hátra a sorozatból, sokakat az ötödik vagy a későbbi epizódok billentettek át bírálóból rajongóvá. Lesz katarzis?

– Azóta világosan látszik, hogy ezrek, tízezrek váltak a sorozat elkötelezett rajongóivá. Mind látjuk az adaptáció kritikusabb pontjait, de összhatásban hétről-hétre mind többen és többek látják be, hogy érdemes leülni szombat esténként a képernyők elé. Pontosan erre számítottunk, tudtuk, melyik héten billen át a mérleg nyelve. Olyan ez, mint egy ütközet negyedik, ötödik, hatodik órája. Addig kell kibírni valahogy, utána jön az ellenállhatatlan roham. Jó látni, hogy így is történik…