„Jó napot kívánok!”
– mondták a készenléti rendőrök az éppen füvező B.-nek és barátjának 2020 márciusában, a Covid-időszak legelején a budapesti Deák Ferenc téren. „Nem figyeltünk fel arra, hogy jönnek, videókat néztünk a telefonomon, a rendőrök köszönésére kaptuk fel a fejünket.” Átvizsgálták őket, elkezdték begyűjteni a bizonyítékokat. B. barátja az intézkedés elején elmondta, hogy több gyereke is van. Részben ezért, részben pedig azért, mert nála nem, csak B.-nél találtak kábítószert, őt a rendőrök elengedték. B.-vel viszont más volt a helyzet, mert volt nála pár gramm fű. „Egészen meghökkentő volt, hogy beültettek egy rohamkocsiba, amiben kilenc készenléti rendőr ült” – mesélte B.
Előbb a Szalay utcai kapitányságra vitték be, ahol felvették az adatait, majd később átvitték a Gyorskocsi utcába. Itt vizelettesztet vettek tőle, hogy megállapítsák, valóban van-e a szervezetében a kannabisz Magyarországon tiltott pszichoaktív anyagából, a THC-ből. Ezután visszavitték a Szalay utcába, ahol rabosították, azaz felvették az adatait, lefényképezték, ujjlenyomatot vettek róla, de bilincset nem kapott, mert megígérte a rendőröknek, hogy nem fog balhézni. Körülbelül fél órát volt zárkában, amikor megkérdezte az egyik őrt, hogy kimehet-e cigizni. Kiengedték, majd közölték vele, hogy házkutatást fognak nála tartani.
B.-nél késő este, 10 óra körül tartottak házkutatást. Az odaúton a nyomozók viccesen megjegyezték a Covid miatt otthon maradásra buzdító, Győrfi Pál OMSZ-szóvivőt ábrázoló kormányplakátra, hogy
„látod, ha hallgattál volna Pali bácsira, nem lett volna baj”.
A jövőre nézve még konkrétan mondták is neki, hogy otthon füvezhet, csak közterületen ne tegye. Mivel B. ekkor együtt lakott a szüleivel és négy testvérével egy kertes házban, megkérte a rendőröket, hogy amennyire lehet, próbálják diszkréten megoldani a házkutatást. B. azt mondta, ennek eleget is tettek, egyik családtagja se kelt fel arra, hogy a nyomozókkal együtt ment haza aznap este.
Mivel B.-nél csak pár gramm fű volt, ami csekély mennyiségnek számít, nem kellett bíróságra mennie az ügy miatt. Közölték vele, hogy igénybe veheti az elterelést, ezzel kiváltva a kábítószer-birtoklás miatt rá kiszabható büntetést. Rábízták, hogy az elterelést melyik alapítványnál szeretné megcsinálni, és kapott egy úgynevezett pártfogó felügyelőt is. Vele egyébként egyszer sem kellett egyeztetnie az elterelés alatt.
A B. által kiválasztott alapítványnál ő a megelőző-felvilágosító szolgáltatást vette igénybe. Mivel a Covid kellős közepén kapták el, az elterelés B. esetében az általánostól eltérően nem csoportos foglalkozásokból, beszélgetésekből, hanem egyszerű, önismeretről szóló esszék megírásából állt. Fél évig, kéthetente egyszer be kellett mennie az alapítványhoz, de gyakorlatilag csak alá kellett írnia papírokat, hogy megjelent.
Miután letelt a fél év, megkapta a papírt arról, hogy elvégezte a programot, elküldte azt a kapcsolattartóján keresztül az ügyészségnek. Ők értesítették, hogy lezárult az ügy, egyúttal arra is utasították, hogy
fizessen ki 230 ezer forint bűnügyi költséget.
B. szerencséjére ezt végül nem kellett kifizetnie, mert fellebbezett a döntés ellen. Elfogadta az ügyészség, hogy egyetemi hallgatóként, egy nagycsalád gyerekeként, állandó kereset nélkül nem tud előteremteni hirtelen 230 ezer forintot.
Vadásznak a fogyasztókra
B. esete után öt évvel úgy tűnik, rengeteg kábítószer-fogyasztónak vagy annak vélt embernek kívánnak hasonló módon „jó napot” a rendőrök. Márciusban ugyanis totális, eddig itthon még nem látott drogháborút indított a kormány. Horváth László személyében külön kormánybiztos felel a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért, a rendőrség ugyanerre a célra akciótervet is kidolgozott.
Ugyan Orbán Viktor miniszterelnök februárban még csak a drogdílerek elleni hajtóvadászatot lengette be, azóta kiderült, a kormány drogellenes háborúja a fogyasztókat is komolyan érinti. A diszkórazziák visszatérése se csak arról szól, hogy a dílereket kapják el. Egy debreceni klubban például 914 ember ellenőrzése után 17-et állítottak elő, közülük 13-an fogyasztók voltak. Március 13-án a szentesi rendőrök egy 15 éves fiúnál tartottak házkutatást, pusztán azért, mert „felmerült a gyanú, hogy marihuánát vásárolt és fogyasztott”. A házkutatáskor a rendőrök csekély mennyiségű füvet, 13 grammot találtak nála, úgyhogy csak kábítószer-birtoklás miatt indult ellene eljárás.
A jelenleg hatályos büntető törvénykönyv (Btk.) külön rendelkezik arról, hogy az egyes kábítószerekből mi számít csekély mennyiségnek. Ezt a jogszabály attól teszi függővé, hogy a lefoglalt szer milyen mennyiségben tartalmazza a tiszta hatóanyagot. A kannabisz pszichoaktív hatóanyaga a THC, amiből ha több mint 6 gramm van valakinél, akkor az már nem csekély mennyiség, így nagyobb esélye van annak, hogy az embert megvádolják kábítószer-kereskedelemmel.
Az, hogy pontosan mennyi fűben van 6 gramm THC, attól függ, mennyire erős a szer. Harminc évvel ezelőtt még jellemzően 10 százalék alatt volt a teljes THC-tartalom a fűben, mostanra már olyan fajtákat is nemesítettek, amik több mint 30 százalékot tartalmaznak. Viszont még ha 30 százalékos THC-tartalmú fű lett volna az utóbb említett szentesi fiúnál, akkor is csak mintegy 3,9 gramm lett volna a teljes THC-tartalom, ami még mindig bőven csekély mennyiségnek számít.
Egy március 19-i sajtótájékoztatón megkérdeztük Horváth Lászlótól, a kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztosról, mi a kormány álláspontja a kábítószer-fogyasztókról. Pontosabban arról, hogy őket a dílerek áldozatainak tekintik-e, és ha igen, miért tűnik úgy, hogy ellenük is hajtóvadászatot indítottak a hatóságok.
„Aki a kábítószer-kereskedők célkeresztjébe kerül, és sikerül a mérget rájuk tukmálni, függővé tenni, ők áldozatok”
– válaszolta a kormánybiztos. Ezután viszont rögtön azt mondta, hogy megfeledkeznek a kábítószer-használat veszélyeiről azok, akik „a kábítószer-használók áldozati pozíciójából levezetve javasolnak kábítószer-liberalizációt és a kábítószer-használat segítését”. Horváth László a kábítószer-fogyasztókról nem úgy beszélt, hogy nekik segítségre lenne szükségük, inkább azt sulykolta, hogy a kábítószer-használók „ronccsá teszik magukat és a környezetüket is”. Erre a fonói kettős gyilkosság elkövetőjét hozta fel példának, aki fogyasztott kábítószert azelőtt, hogy gyilkolt.
Fogyasztásért ritkán ülnek börtönben
Az, ahogyan tetten érték az akkor a húszas évei elején járó B.-t, miközben a barátjával szívtak, tipikusnak számít az ilyen bűncselekményeknél. Fazekas Tamás emberi jogi ügyvéd szerint rendszeres, hogy 16–25 év közötti kenderfogyasztókat kapnak el. Sokszor ez azért történik meg, mert a kannabiszra jellemző szagra felfigyelnek a rendőrök, ezért kezdenek el intézkedni.
„Történhet ez közterületen, de akár magánrendezvényen is, ahogy azt mostanában a diszkórazziáknál is láthatjuk” – mondta az ügyvéd. Amikor tetten érnek valakit a rendőrök, megkezdik ellene az intézkedést, átvizsgálják a ruházatát, majd ha találnak nála valamit, ami kábítószer-fogyasztásra utal, kötelezően elő is állítják. Ezután szokták bevinni a rendőrségre, ahol már meg is motozhatják, amit nyilvánosan nem tehetnek meg. Gyanúsítottként kötelezhetik arra, hogy vért vagy vizeletet adjon, amelyet aztán letesztelnek. Ha a vallomás mellett dönt a gyanúsított, érdemes ezt ügyvéd jelenlétében megtennie. Tettenérés esetén sokszor még aznap házkutatást is tartanak a gyanúsítottnál – ahogy ez B.-vel is történt.
Attól függően, hogy az embernek volt-e már előtte más kábítószeres ügye, ilyenkor kell felajánlani az úgynevezett elterelést, amit a kábítószer-birtoklás miatt kiszabható büntetés kiváltására ajánlanak fel. Fontos megjegyezni, hogy a szerhasználat csökkentésére vagy teljes elhagyására bátorító szolgáltatást, az elterelést csak az veheti igénybe, akit
- csekély mennyiségű kábítószer birtoklásával vagy fogyasztásával vádolnak,
- beismerő vallomást tesz a bűncselekmény elkövetéséről, és
- az elmúlt két évben nem volt kábítószeres ügye.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet tájékoztatója szerint a szerhasználat súlyossága alapján háromféle szolgáltatást vehetnek igénybe az elterelés keretei között:
- kábítószer-függőséget gyógyító kezelést,
- kábítószer-használatot kezelő más ellátást és
- megelőző-felvilágosító szolgáltatást.
Fazekas szerint azok, akiket fűszívás miatt kapnak el, és még nem is volt kábítószeres ügyük, jellemzően a „megelőző-felvilágosító szolgáltatást” veszik igénybe. Az előírt program elvégzésével mentesülhetnek a büntetés alól, ahogy ez történt B.-vel is. Annak, aki igénybe veheti az eltérést, egy éve van elvégeznie a hat hónapos kezelést.
Ha az elterelés alatt vagy az elkövetéstől számított két éven belül megint kábítószer-fogyasztáson érnek valakit, letöltendő börtön általában ebben az esetben se fenyegeti az embert. „A gyakorlat szerint ilyenkor általában pénzbüntetést szoktak kapni, fiatalabb korban próbára bocsátást is” – mondta az ügyvéd. Megjegyezte ugyanakkor, hogy ha valaki például nem fizeti be a pénzbüntetést, utána lehet, hogy azt „le kell ülnie” a börtönben.
A szegregátumokban már több mint tizenöt éve elképesztő károkat okozó, sokszor a Magyarországon ma kábítószereknek minősülő anyagoknál jóval pusztítóbb szintetikus tudatmódosító, úgynevezett új pszichoaktív anyagok, más néven dizájnerdrogok más besorolás alá esnek. Azok a sokszor nehéz anyagi körülmények között élő emberek, akik pörgető hatású katinonszármazékot, utcai nevén kristályt szippantanak fel vagy használnak intravénásan, vagy szintetikus kendernek nevezett herbált szívnak, vagy ezeket birtokolják, nem bűncselekményt, hanem szabálysértést követnek el. Ezáltal viszont nincs is lehetőségük igénybe venni az elterelést, pedig sokan közülük küzdenek függőséggel. Az elterelés helyett inkább pénzbírságot kapnak, ritkábban közérdekű munkát, amit ha nem tudnak kifizetni vagy ledolgozni, elzárással válthatják ki, mondta Fazekas Tamás.
Brutális büntetések a dílereknek
Európa egyik legszigorúbb drogtörvénye a magyar. A jelenleg hatályos Btk. szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő nemcsak az, aki kábítószert forgalomba hoz vagy kereskedik vele, hanem az is, aki kínál vagy átad. Fazekas Tamás viszont elmondta, hogy a bírói gyakorlat szerint alapvetően nem ítélik el kábítószer-kereskedelemért azokat, akik igazából csak közös fogyasztást valósítottak meg. Azért is fontos ez, mert a kábítószer-fogyasztás sokszor társaságban történik. Például füves cigit is sokan szívnak társaságban úgy, hogy körbeadogatják egymás között.
Ami már problémásabb a jog szemében az az, ha valaki profit realizálása nélkül, kvázi szívességből szerez rendszeresen kábítószert a közeli ismerőseinek, barátainak. Aki ezt csinálja, azt éppen megvádolhatják kábítószer-kereskedelemmel is. Fazekas Tamás szerint összességében „a nagy mennyiség, pláne a kiporciózott” utalhat arra, hogy valaki kábítószer-kereskedő. Megjegyezte, hogy a magyar drogtörvények olyan szigorúak, hogy „ha valakinél otthon találnak 10 kiló füvet, az ugyanúgy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető, mint az, aki bemegy egy óvodába egy gépfegyverrel, és gyerekeket mészárol le”. Ezért is mondta azt az ügyvéd, hogy nem érti, ehhez képest hova lehetne még tovább szigorítani a magyar drogtörvényeket.
A kulcs a motiváció
Sokszor nyűg az elterelés, mert nincs belső motiváció a fogyasztókban, hogy abbahagyják a drogozást, mondta Szemelyácz János addiktológus, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke. Szerinte „nem feltétlenül várható el az, hogy felhagynak a drogozással azok, akik elmennek elterelésre”.
Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány innovációs munkacsoportjának vezetője is a belső motiváció fontosságát emlegette, vagyis hogy az, aki fogyasztásban érintett, saját elhatározásból kérjen segítséget a felépülésben. Bár szerinte is előfordulhat, hogy valaki „az elterelés hatására fog változtatni”, ugyanúgy az is, hogy semmi haszna nincs az elterelésnek, az érintett csak túl akar lenni ezen a fél éven.
„Mindenkinél más, hogy minek hatására indul el a belső elhatározás, elindulhat akár egy ilyen trauma, a rendőri eljárás hatására is.”
A Kék Pontnál évek óta nagyon alacsony az elterelésből bekerülők aránya, ők elsősorban konzultációkkal segítik a hozzájuk érkezőket abban, hogy elérjék a józanságot. Elég népszerű a szolgáltatásuk, jelenleg is várólista van hozzájuk. Felépüléscentrikus addiktológiai szolgáltatást nyújtanak, fontos, hogy a fogyasztásban érintetteknek legyenek olyan céljaik, amikkel közösen dolgozni tudnak. A konzulensek segítenek nekik abban, hogy feltárják, milyen okból alakulhatott ki a tőlük segítséget kérőnél a függőség vagy a szerhasználati zavar. De foglalkoznak például a hozzátartozókkal is annak érdekében, hogy az ő életminőségük is javuljon.
„Minél több trauma, deficit, elutasítottság van valakinek az életében, annál nagyobb kockázata van a droghasználatnak” – mondta Dávid Ferenc. A Kék Pontnál a segítséget kereső használóknál alapvetően a józanságra, annak megtartására koncentrálnak. De itt is az a fontos, hogy a használó maga tűzze ki, hogy min szeretne változtatni a szerhasználatával kapcsolatban. „Az esetek többségében az derül ki, hogy a józanságot választja. Vannak olyanok, akiknek már segít a konzultáció is, másoknak a mélyebbre menő, teljes józanságot igénylő pszichoterápiára van szüksége a felépüléshez” – mondta Dávid.
Aláássa a kormány a munkájukat
Dávid szerint biztosan nem segíti a munkájukat az, ha a kormány beleírja az Alaptörvénybe, hogy Magyarországon kábítószert nemcsak előállítani, terjeszteni és használni, de még népszerűsíteni is tilos. Főleg, hogy Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos nemrég azt mondta: már a „semleges beszéd” is népszerűsítésnek számít, mert a kábítószerről csak úgy lehet beszélni, hogy „méreg és megöl”. Dávid Ferenc szerint „rettenetes üzenete van társadalmi szinten” annak, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos párbeszédet ilyen keretek között képzeli el a kormány.
A Kék Pont innovációs munkacsoportjának vezetője szerint az számít majd, hogy a Btk.-t hogyan változtatják meg az Alaptörvénynek megfelelően. A kormány drogellenes háborújától szerinte azért nem várható „érdemi változás”, mert
„az emberi vágyakat pusztán rendészeti eszközökkel nem lehet megregulázni”.
Szemelyácz János addiktológus szerint ugyan nagy eredmény lenne elérni a kábítószer-terjesztés megszűnését itthon, de a nemzetközi példák azt mutatják, ez meglehetősen utópisztikus célkitűzés. Borúsan írta le azt, hogy Magyarországon jelenleg milyen állapotban van a kábítószer-használat megelőzése, gyógykezelése. A prevencióval foglalkozó külső szervezetek „három és fél éve nem juthatnak be az iskolákba”, mert a kormánynak nem sikerült felállítania azt a testületet, ami megvizsgálja, melyik drogprevenciós programok jelenhetnek meg az oktatási intézményekben. Szerinte fontos lenne a tankötelezettséget is visszaemelni 18 évre, mert a tapasztalata szerint például a lakásotthonok lakóira 16 és 18 éves koruk között az „elképesztő pangás” a jellemző.
