4500 évig senki nem vette észre a Gízai nagy piramis óriási hibáját, egy tudós most igen

Már számtalan teória született az egyiptomi piramisok eredetéről. A logika szerint szinte lehetetlenség volt ezeket a monumentális építményeket több ezer évvel ezelőtt elkészíteni. És, ha még a monumentalitás nem lett volna elég nagy falat az ókor emberének, még a piramisokat körüllengő misztikus precizitás fejeli meg igazán a történetet. Lényegében, kiváltképp a Kheopsz piramis esetében, olyan mértani, földrajzi, számmisztikai összefüggések és mérések jellemzik a nagy fáraó végső nyughelyét, amelyek nem lehetnek a véletlen művei.

Az AccuWeather.com-on jelent meg egy friss cikk arról, hogy az ókori egyiptomiak a piramisok építésének idején már tisztávan voltak nem csak idő fogalmával, de már a csillagászat, meteorológia alapismérveit is magukévá tették. Felfedezték, hogy évente kétszer történik meg a Földön a napéjegyenlőség jelensége. Ezt, illetve az nap által vetett árnyék természetét használták módszerül a piramisok pontos helyzetének meghatározásához.

Nem is véletlenül hívják egyiptomi nyelven a „fény hegyének” a Kheopsz-piramist.

Azonban nem csak a legnagyobb piramis, hanem a Hafré és a Menkauré piramisok, de még a melléképületek pozícionálása is az árnyékvetület, és a négy fő égtáj szinte percre pontos behatárolásával történt. Szinte. Ezt cáfolta meg a mérnöki precízió jegyében Glen Dash.

A napéjegyenlőség idején a nap árnyékának felhasználásával az egyiptomi építők egyszerű módszert használhattak volna az északi, déli, keleti és nyugati iránypontok kiszámítására. Az említett honlap szerint egy mérnők publikált egy anyagot, ami tanúsítja a Nagy Piramis északi, déli, keleti és nyugati irányú pontosságát.

A napéjegyenlőség

Elmélete szerint a hatalmas, több mint 4500 éves építmény helyzete összefügg a Föld forgásával és a Naphoz viszonyított helyzetével is. Ehhez kapcsolódik a napéjegyenlőség időszaka, amikor a Föld évente kétszer ér el olyan pontot a Nap körüli keringése során, amikor az északi és a déli félteke nagyjából ugyanannyi nappali fényt kap. Ez egyszer a tavaszt, egyszer az őszt érinti minden egyes évben.

A kutató igazából itt derített fényt az apró, ám mára már a mérnöki pontosság korában már hatalmasnak számító hibára. A megjelent cikk szerint ugyanis a Kheopsz piramis négy szögperces csúszásban van a pozícióját és a napéjegyenlőséget tekintve. Ez azt jelenti, hogy egy foknak a tizenötöd részével vétették el az építők és tervezők a sarokpontok tájolását.

Dash szerint ugyanez a hibás elhelyezés figyelhető meg a Kheopsz két híres szomszédja, a Hafré és a Menakuré esetében is.

Igaz, azok még el is vannak tekerve az óramutató járásával ellentétes irányban. Ez a fajta, szemmel észrevehetetlen pontatlanság a korabeli módszernek köszönhető. Amely még így is rengeteg bizonytalanságot szült.Mérnökünk szerint a pontos mérést csakis a napéjegyenlőségek idején tudták kivitelezni, amit egy függőleges rúddal tudtak felhasználni. Az így vetett árnyékot vették alapul mind az idő, mind az égtáji behatárolás meghatározására.

A Kheopsz piramis további titkai: