Orbán Viktor kacskaringós utat tett meg az EU zöldügyeinek félszívű megítélésétől a határozott támogatáson keresztül addig, hogy idén februárban „halottá” nyilvánította az egészet. Ettől persze az EU zöldpolitikája köszöni, él és virul. A miniszterelnök hivatalosan elérhető megszólalásaiból szemezgettünk, hogy szemléltessük a folyamatot. Nem könnyű követni, az biztos.
Míg 2019-ben a brüsszeli folyosók az Orbán-kabinet és az Európai Bizottság parázs klímaügyi vitáitól zengtek, az év végére Magyarország, szokás szerint az utolsók között, némi atomügyi enyhítés fejében, vállalta a 2050-es nettó szén-dioxid-kibocsátás-mentesítést. Igaz, holdudvara, Kövér Lászlótól Bayer Zsoltig, válogatott szitkokkal illette az uniós zöldátállást, amire maga 50 ezermilliárdos igényt jelentett be. 2020 elején a kormánypárti többség egy eredendően ellenzéki javaslat „kibelezésével” törvénybe iktatta az ipari szén-dioxid-kibocsátás 2050-es megszüntetését és a miniszterelnök hosszan ecsetelte környezetvédelmi elhivatottságukat. Bár a közrádióban elvetette a klímavészhelyzet kihirdetésére irányuló ellenzéki javaslatot, két éven belül látványos eredményeket ígért. A propaganda szókészletébe bekerült a kereszténydemokrata klímapolitika és a teremtett világ védelme, ami mára jórészt kikopott.
Néhány hónapra rá megígérte, hogy a hazai áramhálózatot felkészítik a megújulós termelők befogadására. Bár fájlalta, hogy az Európai Unió zöldtámogatásokat is visszatart, később kijelentette: a zöldítést „a technikai viták” nem akadályozzák, mert a magyarok pénzét nem lehet elvenni. „A gazdaság kizöldítése, a körforgásos gazdaság kiépítése (...) ügyében, még egyszer mondom a szót, ízlelgessük ezt is, legszorosabb szövetségesei vagyunk Brüsszelnek. (...) Jól kitárgyaltuk ezeket a kérdéseket, hiszen a zöld gazdaság kérdése, a körforgás, a klímaváltozás (...) folyamatosan terítéken volt. Tehát képesnek érzem magunkat, magamat arra, hogy egy nagyjából közakaratnak tekinthető módon tudjuk felhasználni az előttünk álló időszakban a Magyarország rendelkezésére álló forrásokat, amiket egyébként az Európai Unióval közösen fogunk majd felhasználni” - fogalmazott 2021 elején.
Néhány hétre rá a gazdaság újraindítási akciótervének harmadik ütemeként meghirdette a „zöldenergia, körforgásos gazdaság fölépítését”. Utóbbi kifejezés talán arra utalt, hogy akkor már körvonalazódott a hazai hulladékipar molos irányításának előkészítése, amit Brüsszel így nem támogat, bár nem is tilt.
2021 júliusától a teljes magyar energiarendszer korszerűsítését, valamint a zöld- és a körforgásos gazdaság kiépítését is magában foglaló, 1500-2000 milliárdos fejlesztési tervet ígért.
Bár júliusban kiállt auz Európai Bizottság új programja mellett, ősszel már ezt mint „modern témát” szembe állította Európa keresztény gyökereivel és az itt élők biztonságával. Mi több, Európa jövőjét nem az iparban és a zöldítésben, hanem a gyermekekben jelölte meg. A dél-koreaiakkal ugyanakkor azt közölte, hogy a zöld gazdaságot mi „mindig támogatjuk”. 2021. végi sajtótájékoztatóján üdvözölte, hogy az Európai Bizottság az atomenergiát is a zöld eljárások közé sorolta. (Bár ez így nem igaz - amit másfél évre rá csendesen pontosított is -, Brüsszelben például a magyar kormány nyomására tényleg megszüntették az eljárás hátrányos hitelügyi megkülönböztetését.) Ekkor indult viszont támadás az uniós „karbonadó” ellen, mondván, a környezetszennyezést ne az emberekkel, hanem a nagyvállalatokkal fizettessék meg. Ez azért fura, mert míg az EU a karbontőzsde révén eddig is megfizettette a nagyvállalatokkal a környezetszennyezés árát, az Ukrajna ellen indított orosz támadás után Orbán Viktor az energiaáremelkedésre hivatkozva épp a karbontőzsde megszüntetését követelte, majd aztán csendben mégis hozzájárultak a karbonrendszer lakossági kiterjesztéséhez.
2022 második felében a szén, az atom és a gáz „kizárása” ellen kardoskodott, amelyek nélkül „drágítjuk az életet” és nehezítjük az ipar helyzetét. A parlamentben viszont kiállt a zöldátállás „rendszerhasználati díjon” keresztüli kifizetése mellett. (Miközben a rendszerhasználati díjakban nincs elkülönített zöld-tétel, körülbelül ekkortól lett Mészáros Lőrinc érdeke a rendszerhasználati díjak emelése.) A német cégeket magyarországi zöldberuházásokra kérte, az uniós támogatások késlekedése miatt viszont nem zárta ki e célra kínai források igénybe vételét. Ekkor döntöttek az azerbajdzsáni „zöldáram” ideszállításának máig kevéssé körvonalazott tervéről és az állami gázerőműépítésekről is. Kazahsztánban és a türk államok találkozóján a zöld beruházásokat népszerűsítette.
Miközben az üzemanyagok jövedékiadó-emelését az EU zöld kiadásaira hivatkozva uniós kényszerként állította be, az adóemelés mintegy feléről a kabinet valójában maga, brüsszeli nyomás nélkül döntött. 2023. végén Magyarországot klímabajnoknak, egyes tagállamok szénerőműveinek újraindítását pedig a „fejetlen zöldpolitika fintorának” nevezte. A szakmával megegyezően egyre többször hangsúlyozta az energiatárolás és a "zöld autóipari átállás" fontosságát, amihez itt is kínai segítséget vennének igénybe.
Nagyon kevés a szélerőmű MagyarországonAz emberek „jól megtervezett zöld átmenetet akarnak, nem olyat, ami tönkreteszi az iparukat” - fogalmazott a Kossuth Rádióban. A vállalkozóknak mégis ajánlotta a zöldipart, évértékelőjében pedig úgy fogalmazott:, „a zöldenergia korszaka már nem kopogtat az ajtón, hanem berúgta azt”, ami nekünk kapóra jön. A 2024 eleji V4-találkozón az atom- és zöldenergiát elválaszthatatlannak nevezte. Tavaly az MKIK-nál elárulta, hogy zöldügyekben inkább megérzéseire, semmint „törvényszerűségekre” hallgat. Tavaly áprilisban viszont a közrádió hallgatóit már arról tájékoztatta, hogy az uniós „zöld átmenet megbukott”. Májusban a „totálisan félresikerült” uniós zöldítést az ipar leépítési szándékával azonosította, a lobbi álláspontjának megfelelően arra kérve Brüsszelt, hogy a zöldítést ne az ipar ellenében valósítsa meg. Ursula von der Leyen újraválasztásának ellenzését júliusban többek között a bizottsági elnök szerény zöldügyi teljesítményével indokolta. Az átmenetet a szénhasználat bővülése miatt bírálta, pedig 2022-ben még maga szorgalmazta a légszennyező eljárást.
Az energia drágulásáért szintén a zöldítést és nem az árakat valójában felverő Vlagyimir Putyint okolta. Szerinte a kínai termékek azért versenyképesebbek, mert ott olcsóbb az energia, ami nem igaz. Az ENSZ bakui éghajlatváltozási konferenciáját azzal lepte meg, hogy a zöldátmenetet gázzal, olajjal és atommal együtt "gondolná újra". A közrádióban a zöld elképzeléseket a szankciókkal együtt rossznak nevezte, amivel az európai intézmények „nyilvánvalóan elrontották a mögöttünk hagyott öt-tíz évet”. Tavaly év végén Kazahsztánt azzal biztatta, hogy az EU a zöldítés mellett is energiabehozatalra szorul.
2025 januárban a zöldgazdaságot a megfizethető energiával szembeállítva az európai ipart tönkretévő woke-kapitalizmusnak nevezte.
Szerinte a zöldátmenet öt év után „megbukott”, de az Európai Unió nem tartott önvizsgálatot. A Kossuth Rádióban a zöldátmenetet olyan „remek dolognak” nevezte, amiben a „nagy ipari cégekkel” együtt kellene működni. Pedig két évvel korábban még azt követelte, hogy a környezetszennyezés árát a nagyvállalatokon vasalják be. Februárban a közrádió és a La Gaceta de la Iberosfera című spanyol online lap számára a Green Dealnek nevezett uniós zöldpolitikát halottnak, teljes kudarcnak, hibának és egy rosszul kezelt folyamatnak nevezte, ami tönkreteszi az európai gazdaságot. Tucker Carlsonnak adott dubaji interjújában magukat olyan hősökként jellemezte, akik a liberális ellenszélben elutasítják a zöldmegállapodást.
Ma már egyértelmű, hogy a gazdasági versenyképesség az elsődleges, a zöld kérdések pedig csak másodlagosak – vélekedett, példaként Donald Trump amerikai elnököt idézve fel . (Fidesz-holdudvaron kívüli szakértők cáfolják, hogy az uniós versenyképesség zálogául az energiaárak, vagy épp a kormányfő által kiemelten szorgalmazott orosz nyersanyagbehozatal szolgálna.) A zöldmegállapodást az EU öngyilkossági kísérletének nevezte. Február végi, Alice Weidel német szélsőjobboldali pártelnökkel közös interjúja során a hozzájuk közeli uniós pártok zöldmegállapodással kapcsolatos egyetértését hangsúlyozva a Green Dealt ismét „halottá” nyilvánította. Igaz, ez a kifejezés a kormány és a miniszterelnök honlapján található leiratból kimaradt, ami az amúgy igen alapos szerkesztésen is túlmutathat.
Az újraválasztott Ursula von der Leyen Tiszta Ipar Megállapodás néven új csomaggal rukkolt elő, ami az uniós versenyképességet a zöldítés visszafogása helyett annak felpörgetésével növelné. Ezt az ipar óvatosan üdvözölte, Orbán Viktorék pedig azóta leginkább hallgatnak.
A hatalom tönkreteszi a világot
Orbán Viktor egy 11 éves nyilatkozatában a bős-nagymarosi vízlépcső elleni 1989-es zöldmozgalmak kellemes emlékeit idézi, fájlalva, hogy a hatalom az emberek jóváhagyása nélkül olykor tönkreteszi a világot. 2017-ben Magyarországot egy „tiszta, megőrzött, zöld” államnak nevezte. Az uniós, „fundamentalista zöldekkel” szemben ugyanakkor mindig is mély ellenérzéseket táplált. Egy népesedési fórumon úgy vélte, a zöldek a szülések visszafogását szorgalmazzák. 2019 februárjában zöld-, különösen napenergia-fejlesztési tervet hirdetett. Aztán 2020. februárjában zöld, vagyis az éghajlatvédelmet szolgáló államkötvény bevezetését jelentette. (Bár ilyen papír létezik, ebből fedezett, környezetbarát állami fejlesztések kevésbé ismertek.)
Mi van ha nem süt a nap és nem fúj a szél?
A megújuló-hasznosítás azért „bonyolult”, illetve „bizonyos megközelítésben a legdrágább”, mert „legalább” velük megegyező mértékű tartalékerőművet kell melléjük építeni arra az esetre, ha nem süt a nap vagy nem fúj a szél - fejtette ki egy 2023 eleji parlamenti vita során. Ezzel szemben a még ennél is bonyolultabb valóság, hogy a (Fidesz-hátországon kívüli) szakma szerint az időjárásfüggő megújulók a méretüknél jóval kisebb időjárásfüggetlen – akár megújuló – tartalékot igényelnek. Zöldügy alatt ekkortájt az akkumulátorgyárakkal szembeni környezetvédelmi szigort értette, bár szerinte a német zöldek az akkut „egy darab jövőnek” nevezik.