Imre Bence kilépett az árnyékból a fényre – és most azt várják tőle, hogy a hátára vegye a csapatot

Két évvel ezelőtt egy húszéves srác életében először léphetett pályára a magyar férfi-kézilabdaválogatottban – rögtön egy tétmérkőzésen, a Litvánia elleni Európa-bajnoki selejtezőn. Akkor még a legtöbben úgy ismerték Imre Bencét, mint Imre Géza olimpiai bajnok ezüstérmes vívó és Kökény Beatrix olimpiai ezüstérmes kézilabdázó gyermekét. A 2023 áprilisában rendezett meccsen rögtön 9 gólt szerzett, a csapat kijutott az Eb-re, a kontinenstornán pedig 20 találattal tette le a névjegyét az ötödik helyen záró nemzeti együttesben. Azóta megjárt egy olimpiát, szerepelt világbajnokságon, és tavaly nyáron a Ferencvárosból a világ legerősebb ligájának rekordbajnokához, a német Bundesligában szereplő THW Kielhez szerződött.

Tőle várják, hogy a hátára vegye a csapatot  

Imre Bence kilépett szülei árnyékából, és a magyar kézilabdázás egyik legnagyobb ígéretévé vált.

„Szerettem volna elérni, hogy ne a szüleim által azonosítsanak be – vallja őszintén a Mandinernek. – Főleg fiatalabb koromban, ha nem jól ment a játék, de mégis a pályán maradtam, akkor az volt az első gondolatom, hogy biztos csak azért játszom, mert ismerik a szüleimet. Anya próbált távol maradni, amikor a Fradiba igazoltam. Ő is ott dolgozott, de nem szólt bele semmibe – ez fontos volt a részéről. 

Amikor jól megy, dicsérnek, amikor nem, akkor elvárják, hogy jobb legyek. Pont a minap találkoztam néhány kommenttel, hogy magamhoz képest nem voltam formában a világbajnokságon, de ez inkább csak motivál, hogy még jobb legyek.” 

A sportoló nem egészen két év alatt elérte azt is, hogy ha rosszabbul megy a válogatottnak, akkor a szurkolók tőle várják, hogy a hátára vegye a csapatot. Annak ellenére, hogy nemrégen volt az a bizonyos Litvánia elleni találkozó.

Imre Bence arra, hogy a Montenegró elleni Eb-­selejtezőn három góllal nyertek idegenben, majd néhány nappal később Tatabányán döntetlent játszottak, így gondol vissza: „Több újonc volt a keretben – még élénken emlékszem, amikor én is hasonló szituációban voltam. Mivel az első két Eb-selejtezőt megnyertük Finnország és Szlovákia ellen, ez a legjobb időszak a szövetségi kapitánynak arra, hogy kipróbálja az újakat. Tudtuk előre, hogy Montenegró lesz a legnehezebb ellenfél, főleg idegenben, telt ház előtt. A csapat nagy részének a negyven válogatottsága is alig van meg, tele vagyunk fiatalokkal. A végén voltak kisebb hibák, de magabiztosan nyertünk, összességében pedig jó meccset játszottunk. A tatabányai találkozó már sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Baj nincs, de ilyen sok magyar néző előtt nem jó érzés nem nyerni, ráadásul szerintem jobbak vagyunk Montenegrónál.”

Baj tényleg nincs, mert bár a döntetlennel még nem jutott ki a válogatott az Eb-re, a kvalifikációt így Finnország és Szlovákia ellen kell bebiztosítania, ami egyáltalán nem lehetetlen feladat. A kérdés inkább az, meglesz-e az Európa-bajnoki sorsolás kiemelése miatt fontos első hely a csoportban.

Zágráb réme már nem kísért – csak fáj

Márpedig a magyar válogatottnak ott a helye a kontinenstornán, hiszen a januári világbajnokságon is bizonyította, az elitbe tartozik – ki ne emlékezne a Horvátország elleni zágrábi negyeddöntőre, amikor végig vezetve, de az utolsó percben kapott góllal végül vereséget szenvedtünk?

„Itt, az edzőtáborban már nem beszéltünk erről a meccsről – vágja rá Imre. – Biztos, hogy néha még előjön az emléke, de már itt van a következő feladatunk: ki kell jutnunk az Eb-re, ráadásul egyre többen játszunk erős csapatokban, így könnyebb túllépni a negatív emlékeken. Persze azért fáj, hogy így alakult, de azon leszünk, a jövő évi Európa-­bajnokságon túlszárnyaljuk a nyolcadik helyet.”

Erős csapatból és célkitűzésekből Imre Bencénél sincs hiány. Tavaly nyáron, mindössze 21 évesen belecsöppent a német Kielbe, vagyis a kézilabda Premier League-jébe – vitán felül áll: a Bundesliga a világ legerősebb bajnoksága. „Két részre bontanám az első kieli idényemet – értékeli. – Jól sikerült a beilleszkedés, és az edzőmeccsekre sem lehetett panasz, de utána a tétmérkőzéseken már nem jött ki annyira a lépés. Majd következett egy jobb hónap, és egyre stabilabb lettem. Nemrég pedig arról kaptam visszajelzést a klubomtól, hogy elégedettek velem, úgyhogy egyre jobban érzem magam. Ez nagyban összefügg azzal, hogy egyre több barátot szerzek, egyre több mindent értek németül. A szerepem is egyre nagyobb. Érdekes, hogy a vb után is az elején ment jobban, utána kevésbé, de az egész csapat elfáradt kicsit, hiszen tavaly nyáron olimpia volt, 

Wetzlarban volt is egy fájó vereségünk. Az Európa-ligában egyenes ágon jutottunk a nyolcba, a Német Kupa négyes döntőjében is ott leszünk. A cél, hogy az El-ben is meglegyen a final four, és megszerezzük a Bajnokok Ligája-indulást érő első két hely valamelyikét – nem lenne baj, ha megnyernénk a Bundesligát.”

Magyaros rangadóból nincs hiány Németországban

Nem lesz könnyű, és ebben egy válogatott csapattárs­nak is alaposan benne van a keze: Magyarországról nézve meglepetés, hogy Sipos Adriánék, vagyis az MT Melsungen sokáig vezette a bajnokságot, a múlt hét végén csúszott le az élről, de a hátránya még így is csak egy pont az éllovas Füchse Berlin mögött.

„Aki látta már bármelyik meccsüket, annak nem meglepetés, hogy így szerepelnek – magyarázza Imre. – Most nyertünk ellenük az Európa-ligában tizenegy góllal, de a helyén kell kezelnünk a sikert. Sipiéket sok sérülés hátráltatja, aminek nem örülünk, mert mindenki azt szeretné, hogy a legerősebb csapatok lépjenek pályára. Nekünk is volt ilyen időszakunk, de szerencsére már jön vissza minden maródi. A Bundesligában talán még jobban számít, kinek mennyi sérültje van. 

És szeretnénk, ha az is maradna, ezért szurkolunk mindenkinek, hogy felépüljön. De még így is nagyon jó csapatuk van, a harmadik helyen állnak. Szombaton pedig éppen náluk játszunk rangadót – nagyon kellene a győzelem!”

Magyaros rangadóból ebben az évadban nincs hiány. Április 12–13-án rendezik a Német Kupa négyes döntőjét – ugyanabban a kölni Lanxess Arenában, ahol a BL final fourt is –, amelyen négy magyar is pályára léphet. Imre mellett Siposék is bejutottak a Melsungennel, csakúgy, mint történelmi bravúrt végrehajtva a másodosztályú HBW Balingen-Weilstetten is Nagy Benedek kapussal, valamint Leimeter Csabával a soraiban.

„Nemrég mondtam Beninek, hogy szívesen játszanék velük döntőt. Ehhez csak Sipiéket kellene valahogy megverniük, nekünk meg a Löwent – nem tudom, melyik a nehezebb feladat. A Löwen ellen idén egy győzelem és egy vereség a mérlegünk, de ez mit sem számít, a Lanxess Arenában pályára lépni más élmény, majdnem olyan, mintha a BL-ben játszanánk. A jegyek már elkeltek, úgyhogy ugyanaz az őrült hangulat várható. Szeretném már ott megnyerni az első trófeámat a Kiellel, de Sipi ugyanerre vágyik a Melsungennel. Azért jó lenne, ha nekem egy évvel rövidebb idő alatt sikerülne – akkor tudnám ezzel zrikálni Sipit” – mondja. Merthogy Sipos Adriánnak ez már a második idénye a Bundesligában – egyelőre trófea nélkül. Persze ezek a zrikák mentek már a válogatott márciusi összetartásán is. „Mindig mennek, de azért most a sok sérültjük miatt próbáltam visszafogni magam, csak óvatos megjegyzéseket tettem Sipinek. Az első fél évben én kaptam tőle, miután nyertek nálunk. Háromszor találkoztunk eddig: egy-egy kieli és melsungeni győzelem mellett egy döntetlen a mérleg. Lehet még két meccsünk, ha találkozunk a kupadöntőben is, de több vereséget már nem tervezünk ellenük.”

A bajnokságba nem is fér bele, ha tényleg szeretnének visszatérni a Bajnokok Ligájába, ugyanis bár csak három pont a hátrány az éllovas Füchse Berlin mögött, a szoros mezőny miatt ez csak a negyedik helyre elég. Addig is az Európa-­ligában vitézkednek, ami nem ismeretlen terep Imrének, de európai topcsapat játékosaként először vesz részt ebben a sorozatban. 

„Így más egy kicsit. Nem akarok nagyképű lenni, de azt látom rajtunk, hogy magabiztosak vagyunk ebben a sorozatban. Az igaz, hogy könnyű csoportunk volt, noha a középdöntőben már a Melsungennel is kellett játszanunk. Viszont végig tudtuk, hogy ott leszünk egyenes ágon a negyeddöntőben – az a két mérkőzés mínusz, amit ezzel nyertünk, rendkívül fontos lehet tavasszal. Ennek megfelelően magabiztosan hoztuk a meccseket, egy-kettő közülük szorosabb volt, de a győzelmünk nem forgott veszélyben. Az El-ben egyébként nem járnak annyira sokan a találkozóinkra – de négy-ötezer ember mindig van a lelátókon. A bajnokságban viszont nyolcezer alatt nincs nézőszám, és a tízezer sem ritka. Az elején még meg kellett szoknom, de most már ezzel sincs gondom, 

Ennek majd nagy hasznát veszem a későbbiekben, aminek külön örülök.”

Imre Bence eddig 22 mérkőzésen 61 gólt szerzett a bajnokságban – vajon a szurkolók megállítják már a kieli utcákon? „Engem még nem állítanak meg – mondja nevetve. – Ez egy kétszázötvenezres város, amelynek van futballcsapata is, úgyhogy valamit le kell tenni az asztalra ahhoz, hogy az utcán is megismerjenek. A múltkor a klub­shopban vásároltunk a családdal, akkor volt olyan szurkoló, aki aláírást kért tőlem, illetve a csarnok környékén is fel szoktak ismerni. Az utcán azonban még nem, az a régebb óta itt játszók kiváltsága. Azon dolgozom, hogy ez meg­változzon, ám ahhoz teljesítenem kell!”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor