Hetvenöt év után ismét legális, de még mindig kérdéseket vet fel

„Nyilván először mindenkinek lesz egy agara, és elhatározza, hogy nem lesz másik, ő kivétel lesz, de nem, garantált, hogy mindenkinek lesz második agara. Nekem is az első kutyám után másfél évvel jött a következő. Viszonylag sokáig kettő volt, bár most már jó pár éve azért sokkal több van ennél...” – fogalmaz Kolozsi-Kecskés Zsófia, aki jelenleg huszonhárom magyar agarat tart csorvási otthonában.

Habár a hungarikumok listájára felvett fajtáról beszélünk, a hazai magyar agárközösség megdöbbentően kicsi: nagyjából ezer kutya és húsz tenyésztő, ennyiben ki is merül a dolog.

2022 óta végre újra legálisan lehet vadászni agarakkal, úgyhogy mi azóta legálisan agarászunk. Ezt nagyon sokáig nem lehetett. Az agár a második világháború után nemesi, üldözött jelképpé vált. Ahogy a kopókat, úgy az agarakat sem látták szívesen a vadászterületen. Mindenféle mendemondák keringenek arról, hogy mi történik akkor, ha egy agár megjelenik egy vadászterületen. Ennek egyébként szinte semmiféle valóságalapja nincs. Akik benne vannak, tudják, hogyan is dolgozik valójában egy agár.

A kutyafajta, amely a vadászat betiltásával szinte a kihalás szélére került, ma már ismét azt csinálhatja, amire egykor tenyésztették. Kolozsi-Kecskés Zsófia egyike annak a néhány agarásznak, aki a magyar agár, illetve az agarászat népszerűsítését tűzte ki célul: a tenyésztő az Indexet is meghívta egy műnyulas edzésre. 

Elment a cukiság irányába

Közeledünk az utolsó házhoz, a távolból már látjuk, hogy a kerítésnél felbukkan egy, kettő, három agárfej. A töltés végén leparkolunk a stábautóval, és egyszerre zendít rá több mint két tucat kutya. Már-már fülsiketítő csaholás közepette kipakolunk a kocsiból, a kapunál pedig megjelenik a gazda, azaz Kolozsi-Kecskés Zsófia, elvégre mi mást jelenthet a hangzavar, ha nem az újságírók érkezését. Sziasztok, gyertek, invitál be minket, óvatosan, ki ne szökjenek a kutyák! Ahogy belépünk a kapun, az ugatás abbamarad, a korábban bizalmatlankodó ebek pedig egyetlen pillanat alatt kezes báránnyá válnak. Bújnak, ugrálnak, szimatolnak, arcot nyalnak, egy emberként (állatként) rajonganak minket körbe.

A beszélgetést a házban kezdjük – csak mi, emberek, a kutyák egyelőre kint maradnak. Egyet kivéve, ugyanis szemtelenül, de megacukin befúrja magát az ajtón Hargita, a hatéves agárlány, akit azért mégsem tessékelünk ki a nappaliból. Az eb hálából felváltva bújik gazdái, az újságíró és a fotós kolléga ölébe. A lakásban mindenütt agaras fotók, poszterek, könyvek, táskák, csetreszek: házigazdánknak könnyű lehet ajándékot venni...

Kolozsi-Kecskés Zsófia 2007-ben csöppent bele az agaras világba, amikor a Kaposvári Egyetem kennelsorán találkozott egy magyar agárral, és rögtön beleszeretett. Kitalálta, hogy neki is kell egy. Az egyből aztán kettő, három, négy, öt, végül huszonhárom lett.

Ez azért már az a kategória, amihez tér kell. Amikor kitaláltuk a párommal, hogy közös életet kezdünk, az első és legfontosabb dolog az volt, hogy úgy alakítsuk ki az életterünket, hogy az agártartásra ideális legyen. Nem gondoltam, hogy ennyi lesz. Mindig azt hittem, hogy maradunk bőven tíz alatt, de hát így hozta az élet, itt a tanyán meg elférünk, nem zavarunk senkit. Van körülöttünk egy bekerített hathektáros terület, ahova ki tudunk velük menni, és ez nagyon praktikus, ha edzés van, és át kell őket kicsit mozgatni.

Zsófia párja egyébként szó nélkül belesimult a falkába, sőt hozta a saját kedvenceit is. Józsi inkább a terriereket és a drótszőrű vizslákat bírja, tart is néhányat, így a pár majdnem negyven állatról gondoskodik nap mint nap.

Kolozsi-Kecskés Zsófia az első agaraival sokáig coursingversenyeken szerepelt. Sugi névre hallgató agara kétszeres coursing-Európa-bajnok, többször országos bajnok volt, ám a versenyzés sokkal kevésbé állt közel a szívéhez, mint a vadászat. „Nem vagyok versengős típus. Nyilván jó érzés nyerni, de nem biztos, hogy valaha vissza fogok térni a versenyzésbe. A coursing áll legközelebb magához a vadászathoz, de ez egy mesterséges pálya, nem lehet összehasonlítani a valódi agarászattal. A kutya azonban ki tudja élni az ösztöneit, át van mozgatva. Az, hogy ebből szabad-e versenyt csinálni, vagy sem, egy másik kérdés, mert kicsit szubjektív az egész.”

Szóval áttértek a valódi nyulakra...

Nem csak nyúl lehet a terítéken

Agárral egyébként nemcsak nyúlra, de rókára és aranysakálra is lehet vadászni, „csak nem tudom, manapság mennyire lehet a róka szót egyáltalán kiejteni bármilyen körülmények között, mert elment a világ egy nagyon furcsa irányba, ahol az embereket nem érdekli a szakma, a cukiság viszont igen, és mindent ennek áldoznak fel” – mondja a tenyésztő, aki hangsúlyozza, hogy az esetek 90 százalékában nyúlra vadásznak, mivel az könnyebben szervezhető.  

Kolozsi-Kecskés Zsófia szerint egy munkakutyafajtát munka nélkül továbbvinni bűn. „Ha meg lehet oldani, hogy dolgozzunk ezekkel a kutyákkal, akkor azt egy tenyésztőnek meg kell oldani. Az, hogy a gazdi megvesz magának egy agarat, akit csak nagyon szeret, és le tudja őt mozgatni, az teljesen rendben van, viszont

A magyar agár fantasztikusan szerencsés, mivel a tenyésztők 90 százaléka ugyanígy gondolkodik, és együtt agarászunk októbertől decemberig. Ezt nem lehet elmondani például a tacskósokról vagy a dalmatásokról...” – fogalmaz.

Felgyorsulni sincs idő

Mivel alföldi sportról van szó, a kutyák pedig szemmel vadásznak, fontos, hogy minél egybefüggőbb, minél nagyobb sík területen futhassanak az agarak. Kolozsi-Kecskés Zsófia maga is szervez vadászatokat. A tavalyi szezonban több vadásztársaságnál is jártak, és csupa jó tapasztalattal tértek haza. A tenyésztő minden agarászat előtt izgul, hogy eredményes napot zárjanak, a vadásztársaság pedig azt érezze, hogy megérte őket „odaengedni”. Mint mondja, a vadászok részéről még mindig vannak kérdések, de már sokkal nyitottabbak, mint tíz évvel ezelőtt: volt, hogy a vadászok keresték meg őket, mert kíváncsiak voltak, hogyan dolgoznak a kutyák. 

Az, hogy egy kutya magyar agár, nem egyenlő azzal, hogy automatikusan vadászhat is: vagy törzskönyves példánynak, vagy a fajtagondozó klub tenyészszemléjén magyar agárnak nyilvánított kutyának kell lennie. Az ebeknek ráadásul vadászati alkalmassági vizsgát is kell tenniük, amit igazi nyúllal és mesterségek körülmények között is meg lehet csinálni.  

Annak a gazdának, amelyik a vizsga után élesben szeretne agarászni, vadászjeggyel kell rendelkeznie.  

Ehhez vadásztanfolyam, vadászvizsga és egy kiegészítő vadászvizsga is kell, ha pedig minden papír megvan, lehet agarászni. Szervezetten, ha megengedte a vadásztársaság. Ha az összes papírom megvan, akkor sincs az, hogy fogom magam, kimegyek, és elkapok egy nyulat.

A kutyákat az őszi vadászszezon előtt kezdik komolyabban mozgatni. Zsófiék kedvelt módszere a néhány kilométer pórázos séta utáni sprint, bár, mint mondja, a szezon végére már magával az agarászással is befutja, megedzi magát a kutya. „Nem múlnak el nyom nélkül azok a nyulas hajszák, négy-öt kilométeresek is lehetnek. Hargitának lerajzolod az izmait, mikor úgy igazán ki van pattintva. Fantasztikusan tud kinézni...” – mutat a szobában lévő kutyára, aztán felpattanunk, és kimegyünk a szántásra, ahol (amolyan bemutató gyanánt) műnyúllal megfuttatunk két agarat, Nábobot és Foksánt.

Zsófia fogja a kutyákat, Józsi a műnyulat (pontosabban rókafarkat), majd pár száz méterre kihúzza a zsákmányt a gépből, és rányom a gombra. A szőrcsomó megrándul, a kutyák kilőnek, és néhány másodperc múlva már el is sprintelnek mellettünk – olyan gyorsan történik az egész, hogy alig bírjuk fotózni őket. Aztán megtudjuk, hogy ez a sebesség szinte semmi, hiszen ilyen rövid távon felgyorsulni sincs idejük a kutyáknak. Egy kilométeren már más lenne a helyzet...

Van, aki ellenzi

Azt, hogy anatómiailag melyik kutya jó, vagy mi az, amitől ügyes és eredményes lesz a vadászatban, azt a nyúl mutatja meg, állítja a tenyésztő: a nyúlnál nincs jobb bíró, a nyulat senki nem fogja részrehajlással vádolni.

Fontos még, hogy a vadászkutya ösztönös legyen, és vigyázzon magára. Ha lecsatolódott a pórázról, akkor ő megy, és akármennyire szeretnél is neki segíteni, csak azzal tudsz, ha jól felkészítetted. A terepen már ő hozza a döntéseit, éppen ezért vesszőparipám, hogy a kiskutyák úgy nőjenek fel, hogy találkozzon mindennel a kis talpuk: fussanak szántáson, ugorjanak árkokat, menjenek neki dolgoknak. Amelyik kutyát burokban tartod, az óhatatlanul is elfut vagy megsérül.

A vadászatot egyébként máig sokan ellenzik, ezzel pedig időnként az agarászok is szembesülnek. „Egyszer felhívott egy lány, aki gyilkosnak nevezett – meséli Kolozsi-Kecskés Zsófia. – Nem vártam végig az egész monológját, hogy miket akart még a fejemhez vágni. Remélem, nem fajul a vadászatellenesség odáig, mint, mondjuk, Nyugat-Európában, hogy már kis szervezetek vannak, amelyek próbálják felkutatni, hol van vadászat, és akkor mennek bontani a rendet.

A kutyát egész évben tartani kell, le kell vizsgáztatni, a nyulat sem adják ingyen, húszezer forintba kerül, van részvételi díj is... Szóval ez a maroknyi ember arra tette fel az életét, hogy továbbvigye az agarászat hagyományát. Inkább hálásnak kellene lenni értünk.” 

A Hungarikumok cikksorozat első része ide kattintva érhető el. 

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)

DOGZ Fesztivál 2025
Ingyenes családi- és kutyás fesztivállal várunk május 1-jén, a Városligeti Nagyréten!
Kattinson a részletekért.