Ha valaha is megfigyelte már, hogy a légiutas-kísérők felszálláskor vagy leszálláskor a kezükre ülnek, biztosan felmerült a kérdés: ez most valami furcsa szokás, vagy tudatos döntés?
A válasz egyértelműen az utóbbi – írta meg a People. Ez a testtartás ugyanis a személyzet saját biztonságát szolgálja, és úgy hívják: biztonsági pozíció.
Henny Lim, a Fülöp-szigeteki Cebu Pacific egyik légiutas-kísérője elmagyarázta, hogy ez a helyzet azt a célt szolgálja, hogy egy esetleges ütközésnél minimalizálják a sérülések kockázatát. A merev testhelyzet – egyenes hát, laza kar, kéz a tenyérrel felfelé a fenék alatt – segít stabilizálni a testet egy hirtelen mozdulat esetén.
Ez korlátozza a test mozgását, így kisebb az esélye a súlyos sérülésnek, ha történik valami
– mondta Lim.
Egy másik légiutas-kísérő, Anusha Pratima is megerősítette: a felszállás, leszállás és vészhelyzetek során ébernek és stabilnak kell maradniuk, és a kézre ülés ebben segít. Szerinte régen még ezt elő is írták, ma már inkább az ölbe tett kéz az elvárás, de sokan tartják a régi rutint is.
És igen – van, aki bevallotta, hogy a hideg ellen is jól jön.
Mindig fázom, és melegíteni kell a kezem
– vallotta be Anusha.
Az utasok testtartása persze más: nekik előre kell hajolniuk, a kezüket a fejük mellé téve. A különbség azért van, mert a személyzetnek bármikor mozdulni kell tudnia, míg az utasokat inkább a passzív védelemre készítik fel.
Szóval legközelebb, ha látja, hogy a stewardess a kezére ül, ne lepődjön meg – épp azt gyakorolja, hogyan legyen a lehető legbiztonságosabb, ha valami váratlan történik.
(Borítókép: Légiutas-kísérő. Fotó: Getty Images)