A Bem mozi olyan jó, és kellően rossz filmeket is vetít, amelyektől megőrülnek a nézők

A Bem mozi az egyetlen hely Budapesten, ahol nap mint nap nézhetünk régi filmeket, melyek közt találni ’80-as, ’90-es évekbeli kultikus alkotásokat – mint a Kék bársonyt, a Szárnyas fejvadászt és a Ponyvaregényt –, vagy régi klasszikusokat – mint a Casablancát, a Psychót, A tanút –, de még animációs filmeket is – a Vili, a verebet, a Macskarisztokratákat vagy A vándorló palotát –, és időnként olyan műveket is, amelyeket magyar mozikban még soha nem vetítettek, de itthon is van rajongótáboruk.

A Bem tehát kiemelt helyen szerepel a mozirajongók mentális térképén, hisz itt elmerülhetnek a régi filmélményeikben vagy bővíthetik a filmes tudásukat, amit, valljuk be, sokkal jobb egy moziban művelni, mint otthon, a képernyő előtt.

Ausztráliából jött az ötlet

De hogyan is lett is ilyen fontos helyszíne a Bem mozi a magyar filmes közönségnek? Mindez Szomszéd Gergőnek, a hely üzemeltetőjének köszönhető, aki 2015-ben úgy döntött, hogy újraéleszti azt. – A Bem mozi már több mint száz éve jött létre, 2010 körül viszont megszűnt, majd vendéglátóhely és koncerthelyszín lett. Én viszont vállalkozóként évek óta kerestem egy helyet Budapesten, ahol régi filmeket lehetne vetíteni, mivel magam is mozirajongó vagyok – mondta a Visszhangnak Gergő, aki egy Melbourne-ben tett három hónapos családlátogatása során ismert meg egy ottani repertoármozit (repertory cinema), amely napi szinten játszott régi filmeket. Ez adta az ötletet, hogy hasonló helyet indítson el Budapesten is, amihez már csak a helyszínt kellett megtalálnia.– Egyszer, még 2015-ben véletlenül beestem a Bem moziba egy koncert után, és gyanús volt, hogy itt lehet egy moziterem, aminek az ajtaja akkor el volt torlaszolva sörösládákkal. Megkérdeztem a pultosokat, hogy tudnak-e bármit mondani a moziról, mire megadták a főnök kontaktját, akitől megtudtam, hogy régóta áll itt egy százfős terem teljesen kihasználatlanul, a vetítőház pedig elég ramaty állapotban van, de még felújítható – idézi fel a kezdeteket Gergő, aki hamarosan kibérelte a helyet, és 2016 januárjában elindította a megújult Bem mozit.

Nincs eltartott kisujj

Az első filmeket még 35 milliméteres filmszalagról vetítette: Sergio Leone westernklasszikusa, A Jó, a Rossz és a Csúf 2016-ban volt ötvenéves, így ennek alkalmából vetítéssorozatot rendeztek. – Ez az esemény országos nyilvánosságot kapott, így berobbant az egész: két hét alatt tizenkét telt házat csináltunk – idézte fel Gergő. Aztán sorban adták le az akkor még celluloidon elérhető filmeket, mint a Hetediket, a Fargót és a Született gyilkosokat, de akkor még csak napi két alkalommal csütörtök és vasárnap között, mígnem kiderült, hogy erre van igény. Csakhogy közben elfogytak a kópiák, így némi tanakodás után átálltak digitális vetítésre, amire szintén jöttek a nézők.

– vallja Gergő. Egy év múlva már egész héten vetítettek, naponta két alkotást, miközben azokhoz kapcsolódó eseményeket, például Woody Allen-hétvégét szerveztek, illetve éjszakai vetítéseket és filmmaratonokat is tartottak. – Mi mindenkit szívesen fogadunk, a Bem mozinak egyetlen fontos üzenete van, hogy moziélményt nyújtson. Ezért mi nem eltartott kisujjal válogatjuk a filmeket, nekünk Tarr Béla és Tarkovszkij mellett belefér a Die Hard is. Közben kapunk olyan kritikákat, hogy minek vetítjük a Ponyvaregényt, hisz megnézhető a neten is, és minek fizetni érte kétezer-ötszáz forintot? Az ilyen emberek nem értik, hogy mit jelent a moziélmény. Mert az maga a nagyvászon, a jó hang, a jó képminőség, de emellett a közösségi élmény is. Hogy az ismerőseiddel és idegenekkel együtt röhögsz, sírsz vagy döbbensz le egy filmen. És szerintem ez elég jól működő szórakozási forma már lassan százharminc éve. Szóval jöhet itt nekem bármilyen streamingszolgáltatás vagy hiperszuper technika, a moziélmény az egyedi marad.