Donald Trump csak olajat öntött a tűzre, megmenthette Zelenszkijt

Korábbi cikkünkben azt írtuk, hogy a Politico szerint Donald Trump csapata azért látogatta meg Volodimir Zelenszkij elnök politikai ellenfeleit, hogy támogatásukra tegyenek szert egy esetleges választás megszervezéséhez, amelyet Trumpék szerint Zelenszkij biztosan elveszítene. A lap szerint a Fehér Ház Volodimir Zelenszkijben a tárgyalások és a háború lezárásának akadályát látja, ezért keresik a kapcsolatot az ukrán ellenzékkel. Jelen cikkünkben az ellenzék esélyeit elemezzük.

A homogenizált politikai térben a korábbi politikai témák nem aktuálisak

Már az első Majdan, a narancsos forradalom után viszonylag egyszerű üzenetekkel jelentős elektorális mozgósítást lehetett elérni, például a nyelvhasználat, az orosz kulturális tartalmak betiltása vagy engedélyezése, az EU- vagy a NATO-csatlakozás, a sorkatonaság vagy a professzionális hadsereg és egyéb hasonlóan megosztó témák mentén. A háború kitörése után ezek a lehetőségek jelentősen szűkültek. Ennek jól látható kelet–nyugati eloszlása volt Ukrajnában, aminek eredményeként viszonylag könnyen lehetett dekódolni egy-egy régió politikai igényeit. A háború kitörése ezt jelentősen felülírta, ezért a korábban jól működő orosz színezetű és nem feltétlenül oroszbarát politikai technikák lehetetlenné váltak.

Az orosz támadás egyrészt teljesen kihúzta a talajt az oroszpárti vagy az ukrán vezetés nyugati irányát kritizáló politikai erők alól, másrészt komoly csalódást okozott a délkeleti, hagyományosan oroszpárti erőkre szavazó, az orosz nyelv használatát támogató régiók lakosságának. Ugyanakkor az azóta elfogadott törvények, valamint a társadalmi retorika hatására a kritikus, a hivatalos állásponttól eltérő vélemények, álláspontok kinyilvánítása komoly következményeket vonhat maga után, így ha ezek jelen is vannak, nem láthatók vagy hallhatók.

A politikai tér homogenizálása következtében azonban kérdéses, hogy az egykori oroszpárti politikai szereplők helyét, akik a délnyugati régiók nézeteit és preferenciát képviselték, kik helyettesítik majd, és a háború lezárása után lesz-e az adott régióknak megfelelő politikai képviselete Ukrajnában. Konsztantin Szorokin, a Carnegie Központ Donbász-kutatója szerint „itt lehet számítani az »orosz nyelvű patriotizmus« regionális árnyalatával átitatott nacionalista populizmus virágzására, mert a térség nyelvi adottságai nem valószínű, hogy gyökeresen megváltoznak a jelenlegi generáció élete során”.

Vajon kikből áll az ellenzék?

Ahogy említettük, Donald Trump csapatának magas rangú tagjai titkos megbeszéléseket folytattak ukrán ellenzéki politikusokkal, köztük Julija Timosenko és Petro Porosenko szövetségeseivel az előrehozott elnökválasztás lehetőségéről. Trumpék úgy vélik, hogy a háborús fáradtság és a korrupciós aggodalmak gyengíthetik Zelenszkij esélyeit, ha megtartják a választásokat, bár a közvélemény-kutatások továbbra is őt mérik a mezőny élére.

Míg Washington hivatalosan tagadja, hogy be kíván avatkozni az ukrán belpolitikába, Trump többször bírálta Zelenszkijt, amiért a hadiállapot miatt elhalasztotta a választásokat. Az előrehozott választás ötlete azonban összhangban van Oroszország érdekeivel is, amely igen gyakran hangsúlyozza, hogy Zelenszkij nem legitim, ezért kérdéses, hogy ő jogosan képviselheti-e Ukrajnát egy esetleges békeszerződés aláírásakor. Az ukrán ellenzéki szereplők óvatosan lépnek kapcsolatba Trump csapatával, bár közben erőteljesen hangsúlyozzák elkötelezettségüket az amerikai kapcsolatok iránt. A növekvő feszültségek közepette a kijevi politikai elit is arra törekszik, hogy helyreállítsa kapcsolatait Washingtonnal.

Kinek van esélye?

Egyes szakértők úgy gondolják, hogy Trump emberei azért keresték meg az ukrajnai ellenzéki figurákat, hogy Zelenszkijre gyakoroljanak nyomást. Mégpedig annak a látszatával, hogy az utódját keresik ellenzéke körében. Mind Timosenkót, mind Porosenkót, bár együttműködtek a Republikánus Párttal, a Demokrata Párt embereiként tartották számon. Maga Porosenko is teljes gőzzel Hillary Clinton mellett kampányolt Ukrajnában, és tette ezt olyan vehemenciával, hogy még Amerikában is észrevették, így amikor Porosenko később az Egyesült Államokban járt, hogy találkozzon Clintonnal, Trumpnál is bejelentkezett, ám kérését nemcsak hogy elutasították, hanem tudomásul sem vették. Annak érdekében, hogy kapcsolataik stabilak legyenek Washingtonnal, és bármilyen szerepük legyen országuk életében, igen szófogadó magatartást illene mutatniuk a Trump-adminisztráció felé.

De elég lenne-e ez bármihez is? Egyrészt nem tudni, hogy lesznek-e választások, amíg a háború tart. Zelenszkij legitimitásának kérdését és a választások szükségességét még 2023 őszén vetették fel, de ezt hamar orosz narratívának kiáltották ki, így véve gyorsan elejét ennek a problémának. Ám tekintettel a feszült viszonyra Zelenszkij és Trump között, a választások gyakori emlegetése egyre inkább vált ki ellenszenvet Ukrajnában.

Valószínűleg nem azért, mert mindenki elégedett Zelenszkijjel, hanem merő „csakazértiságból”. Ezzel együtt a friss felmérések szerint a válaszadók mindössze 22 százaléka támogatja (elnöki vagy parlamenti) választások megtartását Ukrajnában a háború vége előtt, míg 66 százalékuk egyenesen ellenzi az ötletet. Az előrehozott választások támogatottsága erősen korrelál a jelenlegi kormányba, különösen az elnökbe vetett bizalommal. Az elnökben bízók közül mindössze 11 százalék támogatja a választásokat, 79 százalék pedig ellenzi azokat. Még a vele szemben bizalmatlanok körében is csak 40,5 százalék támogatja a választásokat, 47 százalék pedig ellenzi. A parlamentbe vetett bizalomnak kisebb a hatása: a benne bízók 11 százaléka támogatja a választásokat (76 százaléka ellenzi), míg a nem bízók 25 százaléka szerint szükségesek az előrehozott választások, 64 százaléka pedig ellenzi azokat.

De ha a választást meg is tartanák, ott az amerikaiak által megkeresett ellenzékieknek alig lenne esélye. A Trump–Zelenszkij-csörte után Ukrajnában egymás után jelentek meg a különböző közvélemény-kutatások, amelyekben Zelenszkij vezeti a rangsort, valószínűleg éppen az ominózus vita miatt. A legutóbbi adatok szerint Zelenszkij bizalmi indexe 68 százalékra ugrott. Ezek hitelességében ugyan lehet kételkedni, viszont minden egyéb felmérés szerint (még azokban is, ahol Zelenszkij népszerűsége csak 39,4 százalék) Porosenko népszerűsége a megkérdezettek körében kevesebb mint 4,5 százalék, Timosenkóé pedig alig több mint 2,5 százalék.

Ilyen körülmények között tehát Trump képviselőinek látogatása Ukrajnában inkább volt szimbolikus, mintsem bírt bármilyen gyakorlati jelentőséggel. A jelenlegi körülmények között tényleges ellenzéki politizálásra kevés lehetőség van, és az eszközök is korlátozottak. Most, a háború aktív fázisában az ellenzéki politikusok ellenzékiségének egyetlen ismérve nem az, hogy mit csinálnának másképp az országban, hanem csupán az, hogy nem ők vannak hatalmon.

A témában az előző cikkünket ezen a linken tudják elolvasni.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ szakértője és a Magyar Külügyi Intézet vezető elemzője.

(Borítókép:  Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2024. január 19-én Ankarában. Fotó: Mert Gokhankoc / dia images / Getty Images)