Itt a vége: lelepleződtek a multik!

Látványos eredményt hozott a kormány beavatkozása az élelmiszerláncok árpolitikájába: március 17-én, az árrésstop bevezetésének napján 500-1000 élelmiszer ára csökkent érezhetően. A legjelentősebb mérséklődés a tejtermékeknél tapasztalható, a mérték számos árucikknél meghaladja az 50-60 százalékot. Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban világossá tette, hogy az utóbbi hónapokban végbemenő élelmiszerár-emelkedésnek semmi köze a piaci folyamatokhoz, ezért a kormány nem nézheti tétlenül, hogy a láncok kifosszák az embereket.

Miközben a teljes hazai ellenzék a multik pártjára állt, a baloldali sajtó pedig a nagy, tőkeerős nemzetközi üzletláncok profitjáért aggódik, a kereskedők mindeddig nem szolgáltak érdemi magyarázattal, vagyis nem tudni, miért fizettek az emberek sok esetben kétszer annyit egy alapvető élelmiszerért, mint amennyi – nyereséges értékesítés mellett – indokolt lett volna.

Orbán Viktor néhány példával is érzékeltette, hogy egy-egy élelmiszer bolti árának hány százaléka a kereskedők profitja. A csirkeszárny árának 42 százaléka, a sertéskaraj árának 55 százaléka, a tej árának 68 százaléka, a tejföl árának 129 százaléka és a vaj árának 87 százaléka egy az egyben a multiláncok nyereségét gyarapította, mielőtt március 17-én életbe lépett volna az árrésplafon.

Fontos kiemelni, szó nincs arról, hogy a kormány az árrésstoppal elvenné a multik nyereségét. A kiskereskedelmi beszerzési ár és az áfa nélküli, azaz nettó fogyasztói ár között legfeljebb 10 százalékos árrést továbbra is alkalmazhatnak.

Felvetődik a kérdés: milyen okból emelték az egekbe a legalapvetőbb élelmiszerek árát a kereskedők úgy, hogy piaci érvekkel ezúttal nem magyarázható a gyakorlat? Ráadásul ezzel megnyitottak egy újabb inflációs időszakot, amelyet már nem lehet az orosz–ukrán háború okozta piaci nehézségekkel indokolni.

Dübörög a kapzsinfláció

Az üzletláncok és a baloldali sajtó rendszeresen azt hangsúlyozza, hogy a korábbi árstopok és a kötelező akciózás, valamint az extraprofitadó óriási veszteséget okozott az üzleteknek. Felvetődik a kérdés, hogy ebben az esetben mit értünk veszteség alatt: a megadóztatott extranyereség csökkenéséről van szó, vagy a működés kerül veszélybe?

Egyértelmű, hogy az adózás utáni tiszta nyereség növelése állhat a háttérben, s nem az üzletek működtetése és a bérek kifizetése lehetetlenül el. Nem zárható ki emellett a politikai beavatkozás, szerepvállalás sem, 

Közben az alapvető élelmiszerek túlárazásával a legkiszolgáltatottabb családoknál már a „működés” a tét, vagyis az, hogy meg tudnak-e vásárolni annyi élelmiszert, amennyire szükségük van.

Az extraprofitadó mértéke 100 milliárd forint éves árbevétel felett 4,1 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha egy kiskereskedelmi szereplő árbevétele meghaladja a 100 milliárd forintot, a fölötte lévő rész után kell megfizetnie a 4,1 százalékos kötelezettséget. Mivel az energiaárak, a szállítási és logisztikai költségek, valamint a beszerzési árak 2024-ben gyakorlatilag nem változtak, a 2022-es és 2023-as, árstoppal és jelentős működésiköltség-emelkedéssel sújtott esztendők után nehéz elhinni, hogy ekkora árrésekre van szükség ahhoz, hogy a boltok ki tudjanak nyitni, és a dolgozók megkapják az egyébként alacsonynak számító fizetésüket. Ráadásul nemzetközi boltláncokról van szó, amelyek más országokban mesés nyereséget realizálnak, vagyis szó nincs arról, hogy erre az irreális ár­politikára kényszerülnének.

Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a korábban ár­stopos termékeket hosszú ideig valóban veszteséggel tudták értékesíteni az üzletek, de ezt már egyszer – kamatostul – kifizettük. 2023 első hónapjában, amikor a legmagasabbak voltak Magyarországon az élelmiszerárak, és több inflációs rekord megdőlt nálunk, egyértelművé vált, hogy a kereskedők más élelmiszerek árának emelésével mérsékelték veszteségeiket. Idén januárban számos élelmiszer ára alacsonyabb volt, mint 2023 januárjában.

Érdekes körülmény, hogy az irreális árréseket egy olyan időszakban kezdték alkalmazni a boltláncok, amikor a fogyasztás és a forgalom egyébként stagnált, és mindenki azt várta, hogy az emberek költekezni kezdjenek. A fogyasztás ösztönzése éppen azoknak a piaci szereplőknek lett volna elemi érdeke, amelyek a kisebb összegű, de folyamatos, akár heti rendszerességgel végrehajtott áremelések mellett döntöttek, azt a benyomást keltve, hogy még mindig érdemes spórolni és kevesebbet vásárolni.

A Központi Statisztikai Hivatal adataiból világosan kiderül, hogy a tavaly még stagnáló, január­ban viszont újjáéledő kereslet ellenére is nőtt az élelmiszerüzletek bevétele. 2023-ban visszaesett a kiskereskedelmi forgalom, de abban az évben is bőven magasabb nyereséget értek el az üzletek, mint 2022-ben. Ez röviden azt jelenti, hogy éves összevetésben a visszaeső, stagnáló vásárlási kedv mellett is nőtt a bevétel: 2023-ban 700 milliárd forinttal 2022-höz képest, 2024-ben pedig további 100 milliárd forinttal az előző évhez képest. Fontos megjegyezni, hogy tavaly a működési és beszerzési költségek érdemben nem változtak. 

Szintén fontos körülmény, hogy egy gyártói márka termékénél az árrés mértéke sok élelmiszernél az 50 százalékot is meghaladta, a saját márkás termékeknél pedig a nemzetközileg is bevett 10 és 20 százalék közötti haszonkulcs volt a jellemző. Ez is a magasabb bevételt szolgálja, mivel az árérzékeny vásárlóknak olyan kínálatot hoz létre, amelyben egyértelmű, hogy a legtöbben a jóval, akár több száz forinttal olcsóbb saját márkás terméket vásárolják meg.

Összefoglalva tehát, a saját márkás árukra való áttérés ösztönzése és a profit indokolatlan növelése egyértelmű, a nyereség növelésével pedig ellentétes – és újabb kérdéseket vet fel – az, hogy a minden képzeletet felülmúló haszonkulcsokkal az üzletek lényegében hátráltatták a fogyasztás felpörgését tavaly, noha pont ez lenne az előfeltétele a forgalmuk növekedésének és a sokat támadott szektorális különadó kivezetésének.

Politikai szerepben a multiláncok?

A statisztikai hivatal adatai egy másik érdekes körülményre is rámutatnak. A múlt év szerény, a vártnál jóval kisebb gazdasági növekedését nagyban meghatározta a belső fogyasztás stagnálása, vagyis a 2023-ban éppen a magas árak miatt bezuhanó bolti vásárlási, költekezési hajlandóság jóval lassabban tért vissza, az emberek inkább spóroltak, attól tartva, hogy újra meglódul az infláció. Ez a félelem nem volt alaptalan: 

Ez azt jelenti, hogy éppen azok a piaci szereplők akadályozták, hogy a fogyasztás lendületet vegyen, amelyeknek ez elemi érdekük lenne, hiszen a profit szempontjából a legfontosabb tényező, hogy minél többen vásároljanak, és minél több pénzt hagyjanak a kasszánál.

Az alapvető élelmiszerek esetében a kereskedők árpolitikája alkalmas arra, hogy a vásárlókat – akik nem mellesleg a választópolgárok is – megtévessze. Erre jó példa, hogy az infláció tavaly 3,7 százalékos volt, 2023-ban pedig 17,6 százalékos, vagyis 2024-re valóban leszorította a kormány az árakat. A háztartások mégis azt tapasztalták, hogy folytatódik a drágulás. Ennek oka, hogy az alapvető élelmiszerek árát tavaly júliustól szinte hetente emelték az üzletek. A 2,8 százalékos tartós tej ára fél év alatt több mint 60 százalékkal nőtt.

A legszélesebb körben keresett élelmiszerek árának folyamatos emelése miatt az emberek tehát azt érzékelhetik, hogy a kormány gazdaságpolitikája nem vált be, az egyértelmű adatok pedig nem tükrözik a realitásokat. Közben az infláció valójában visszaszorult, amit alátámaszt, hogy a nem alapvető élelmiszerek, a tartós fogyasztási cikkek, valamint az üzemanyagok és a lakossági rezsiköltségek sok esetben nemcsak stagnáltak, de bizonyos termékek és szolgáltatások ára 2023-hoz képest jelentősen esett. Erre jó példa a nem tartós tejek ára, 2023 januárjában egy liter 1,5 százalékos uht tej 800 forintba került, a trappista sajt kilogrammonkénti átlagára pedig a duplája volt a jelenleginek.

Felvetődik a kérdés: a külföldi tulajdonú, Magyar­országot többször is az Európai Unió Bírósága elé rángató multiláncok akár a nyereségük egy részéről is lemondanának azért, hogy az emberek tévesen úgy érezzék, a kormány gazdaságpolitikája kudarcot vallott?

Kartell vagy szabadpiaci verseny?

A baloldali közgazdászok még mindig a multiláncok pártját fogják, holott a 2008-as gazdasági válság bebizonyította, hogy a szabályozatlan piaci verseny milyen káros következményekkel jár. Sokan még mindig azt állítják, hogy az irreális áremelkedésért a kormány okolható, amiért beavatkozott a piaci versenybe, és ösztönözte a keresetek gyors emelkedését. 

Ez az állítás is megdőlt. Június végéig tartott az utolsó, az orosz–ukrán háború következményeit tompító állami szabályozás, amely kimondta, hogy a korábban árstopos élelmiszereket csak beszerzési áron értékesíthetik a kereskedők. Maga az árstop 2023. július végéig tartott, vagyis két és fél éve nem beszélhetünk hatósági árakról, és így az emiatt realizált – a fogyasztókon végül behajtott – veszteség sem állja meg a helyét. Másfél éve tehát már semmilyen kormányzati korlátozás nem avatkozott be a tisztának mondott piaci versenybe.

Éppen ezért szintén magyarázatra szorul, hogyan fordulhatott elő, hogy a Tesco, a Spar, az Auchan, a Lidl, az Aldi és a Penny is ugyanazt az irreális árrést vezette be, ráadásul ugyanakkor. A piaci folyamatok ugyanis a tejtermékek esetében átlagosan 10-15 százalékos árváltozást indokoltak volna, mivel a nyers tej világpiaci ára az év második felében emelkedésnek indult. Korábban a kristálycukor gyors drágulását lehetett piaci okokra visszavezetni. Mostanra az alapanyagárak korrigáltak, a tejtermékek feldolgozói ára pedig nagyjából 10 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyenkor, vagyis az árrésstopnak köszönhetően most valóban piaci árakkal találkozhatnak a vásárlók.

Az irreálisan nagy árréssel kapcsolatban számos kérdés felmerül, miközben a fogyasztóknak jó hír, hogy egy bevásárlás akár 30-50 százalékkal is olcsóbb most, mint két héttel ezelőtt. Versenyjogi szempontból felvetődik a kérdés, hogy azok a piaci szereplők, amelyek a verseny tisztaságát hangoztatják, és az irreális áremeléseket ennek hiányával magyarázzák, vajon egyeztetett módon növelték-e a fogyasztói árakat az alapvető élelmiszereknél.

miközben a boltoknak is elemi érdekük lenne a GDP és a kiskereskedelmi forgalom növekedése? Miért az alapvető élelmiszereknél alkalmaztak olyan árpolitikát, amely a vásárlókat a spórolásra és nem a költekezésre ösztönzi? Végezetül miért állítják azt, hogy a működésüket sodorta veszélybe a kormány a korábbi árstopokkal, miközben világos, hogy a 2023-ban mélypontra zuhanó kereslet mellett is óriási, 1000 milliárd forintos bevételnövekedést értek el, ami már a válságidőszakban is bőven meghaladta a költségnövekedést? 

Fontos megemlíteni azt is, hogy egyik nagy multilánc sem tervez kivonulni Magyarországról, vagyis mégiscsak jövedelmező a magyar fogyasztó. Összességében azt is érdemes lenne felfedniük az üzleteknek, hogy valójában gazdasági vagy inkább erőfölényükkel és monopolhelyzetükkel vissza­élő politikai szereplőként tekintenek magukra.

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán