– Mi a varázsa a régészetnek? Mit jelent a történettudomány számára, hogy megtalálunk régi épületmaradványokat, tárgyakat?
– Olyan szakmát szerettem volna, amely mozgalmas, könyvtárban, terepen egyaránt lehetőséget teremt kutatásra. Ráadásul a régészet több diszciplínát is magában foglal, köztük statisztikát, matematikát, csillagászatot, biológiát, és számuk egyre bővül. A régészetre akkor vetült nagyobb fény, amikor a történészek az 1800-as években felismerték, közelebb kéne kerülni a forrásokhoz, a múlt tárgyi valóságához. Ha nincsenek történetírói források, egyéb írott dokumentumok, épületromokkal, tárgyakkal, pénzekkel lehet kiegészíteni az ismereteket, ezek is komoly információhordozók. Megdöbbentő dolgokat találunk, amelyek sokszor ellentmondanak az írott forrásoknak.
Utóbbiak gyakran manipuláltak, ezt szépen bemutatta a német egyiptológus, Jan Assmann, aki több könyvet is írt arról, hogy a kulturális folyamat hogyan szelektál, és hogyan alakul ki a történeti emlékezet. Dokumentumok semmisülnek meg, mert már a kortársak vagy épp az utókor számára nem előnyösek. A történettudomány elvileg szeretne minél pontosabb képet kapni a múltról, úgy leírni a múlt eseményeit, „ahogy valóban voltak”, ami persze lehetetlen, de törekszünk rá.
– Hogyan merül fel a gyanú, hogy valahol kutatni, ásni kéne? Például a Seuso-kincsnél.
– Talán ez a leggyakoribb kérdés a munkánkkal kapcsolatban. Miért pont itt, honnan tudták, hogy van itt valami? A felszínen látható jelek árulkodnak. Terepbejáráson, mikor kimegyünk tavaszi időben egy mezőre, a növényzet még nem takarja a talajt, és sok mindent látni. Habarcsmaradványokat, edénytöredékeket… Tudjuk, milyen típusú helyeken telepedik meg ember. Folyómederben soha nem építettek házat, mert jöhet egy áradás. Valószínűsíthető, hol lehetnek lakó-, szakrális vagy éppen katonai épületek. És most már vannak légi távérzékelési módszerek is. Régebben csak felszálltak repülővel, úgy is sokat látni. Ma már alkalmazható műholdas érzékelés, georadar, infravörös felvétel. A talajnak különféle hőmérsékletű foltjai vannak. Ahol vastagabb a növényzet, ott több vizet tartalmaz, és egész más színű. És ahol falak vannak a föld alatt, ott mindig ritka a növényzet, mert kevés a nedvességtartalom. Az alaprajzi típusok sajátosságai alapján el lehet dönteni, milyen épület állhatott egy helyen, és ennek megfelelően milyen leletek kerülhetnek onnan elő. Ami a Seuso-kincset illeti, a kinccsel közeli rokonságban álló, ahhoz nagyon hasonló, már régebben ismert tárgy, egy négylábú ezüstállvány mutatott a lelőhely, a Balaton környéke felé.
– A Seuso-kincs mennyit adott hozzá a korszakról való tudásunkhoz?
– Rengeteget. Olyan információkat hordoznak ezek a tárgyak kidolgozásukkal, hatalmas méretükkel, díszítéseikkel, amelyek alapján a IV. századi elit életét más fényben látjuk. Egy oxfordi kolléganő azt mondta, akkora a jelentőségük, hogy újra kéne írni a késő ókor történetét. Ez persze manipulatív túlzás volt részéről, mert azt akarta bizonyítani, a tárgyak nem pannóniai, hanem libanoni eredetűek, amit az ottani tudósok cáfoltak. Az mégis igaz, ha majd sikerül megállapítanunk, ki volt ez a bizonyos Seuso, hol élt, milyen életpályát futott be, fontos adatokhoz juthatunk a késő ókorra vonatkozóan.
Az egyik tárgyon, a kincsnek nevet adó Seuso-tálon feltűnik a Balaton latin neve, a Pelso. Ebből mindenki arra következtet, hogy a birodalmi elithez tartozó tulajdonosnak közeli kapcsolata volt a Balatonnal.
