„Csak és kizárólag testnevelés óráról engedik ki a gyermekeket iskolapszichológusi ellátásra, így mindig vannak ellátatlan gyermekek.”

„... folyamatos a krízishelyzetek kezelése (pánikroham, szorongás, öngyilkossági gondolatok, családi krízisek).”

„A legtöbb rendszerszintű beavatkozásom (pl. iskolai agresszió prevenciója) nem tud megvalósulni az intézményben, mert valamilyen láthatatlan (olykor nagyon is látható) akadályba ütközik.”

Ezeket óvoda- és iskolapszichológusok mondták egy a helyzetükről és a gyerekek mentális állapotáról szóló kutatásban, amit az UNICEF Magyarország megbízásából Szlankó Viola, az UNICEF gyermekjogi munkatársa és Borbáth Katalin pedagógiai szakpszichológus, az ELTE PPK adjunktusa készített. A sajtótájékoztatót követő beszélgetésre eljött Nagy-Vargha Zsófia, a fiatalokért felelős helyettes államtitkár és Beneda Attila, a családokért felelős helyettes államtitkár is, akik elismerték, hogy a magyar gyerekek egyre rosszabb mentális állapotban vannak, de az nem derült ki, mit akarnak kezdeni az alapellátás problémáival, helyette mikrobeavatkozásokat hangoztattak.

A sajtótájékoztatón Szlankó Viola elmondta, hogy a kutatást az hívta életre, hogy a nemzetközi és hazai felmérések, valamint a szakemberek tapasztalatai szerint is 2010 óta folyamatosan romlik a gyerekek mentális egészsége. Arról, hogy ez miért történik, nincs konszenzus a szakmában, az okok valószínűleg többrétűek: az online világ, a közösségek hiánya, a nemzetközi helyzet, stb.

Bármik is legyenek a kiváltó okok, a helyzet súlyos. Az, hogy mennyire, egy 2021-es nemzetközi UNICEF-kutatás is mutatja, miszerint a világon a fiatalok körében 7-ből 1 diagnosztizálható mentális zavarral,

Magyarországon ez a szám 5-ből 1.

Még ennél is rémisztőbb adat, hogy Európában és Észak-Amerikában a 15-19 éves korosztályban a 2. leggyakoribb halálozási ok az öngyilkosság, amelynek hátterében 90 százalékban valamilyen (kezeletlen) pszichiátriai betegség áll. A fiatalok mentális problémáinak 40 százaléka szorongás és depresszió, a kiskamaszok 25-30 százaléka érzi magát szomorúnak.

Az UNICEF Magyarország mostani, 305 óvoda- és iskolapszichológust megkérdező kutatásából is az látszik, hogy a szorongás a gyerekek által leggyakrabban emlegetett probléma (92 százalék), amivel az óvoda- és iskolapszichológusok találkoznak, gyakorlatilag hetente. Második legnagyobb probléma, 83 százalékban a magatartászavarok, ezt követi 82 százalékban a családi harmónia megbomlása, 79 százalékban a figyelemzavar, 77 százalékban a tanulási zavarok, 76 százalékban a beilleszkedési problémák, 74 százalékban a teljesítményszorongás és kortárs bántalmazás. Szintén magas arányban, 61 százalékban fordul elő depresszió, 51 százalékban önsértés, 39 százalékban evészavarok, 38 százalékban pedig családon belüli erőszak.

Mindebből levonható az a következtetés, hogy még az olyan súlyos mentális zavarok, mint az önsértés vagy az evészavar is gyakran előfordulnak. Borbáth Katalin, a kutatás egyik készítője hozzáteszi, hogy ezek a problémák nem ugyanolyan arányban fordulnak elő az óvodában, az általános iskolában és a középiskolában, például a középiskolában a legerősebb a szorongás, a kortárs bántalmazás viszont az általános iskolákban kimagasló.

3,6 százaléknyi idő jut a prevencióra

A probléma tehát rengeteg, az UNICEF pedig a kutatásban arra kereste a választ, hogy képesek-e az iskolapszichológusok a probléma kezelésére. A rövid válasz az, hogy nem, csak részben. Ehhez nagyban hozzájárul a szakemberek hiánya és az, hogy a szakemberek többségében pályakezdők. A KSH adatai szerint 983 teljes állású iskolapszichológus dolgozik Magyarországon. Az UNICEF kutatása szerint ők rendkívül túlterheltek, többségük nem csak egy, hanem több intézményben is dolgozik egyszerre.

Mivel az akut problémák kezelésének száma magas (ezt hívják tűzoltásnak) és az ellátás során prioritást élveznek, ezért a prevenció, ami az iskolapszichológusok legfontosabb feladata lenne, háttérbe szorul. Egészen pontosan a kutatás szerint a magyar óvoda- és iskolapszichológusok munkájának 3,6 százalékát teszi ki a prevenció.

A kutatás rávilágított arra is, hogy az iskolapszichológusok szintén hatalmas problémának látják az eszközök és önálló helység hiányát, ezért sokszor arra kényszerülnek, hogy a folyosón vagy az igazgatói irodában foglalkozzanak a gyerekekkel, amit képzeljünk csak el egy olyan kamasz esetében, aki krízisben van.

Az iskolapszichológusok intézményen belüli szerepe sem problémamentes, ugyanis Borbáth Katalin szerint az iskolapszichológusok kicsit kilógnak az iskolarendszerből, az intézményvezetők nem tudják mindig őket hova tenni, ezért van olyan iskolapszichológus, akit folyosói felügyeletre kértek meg. A kutatás szerint hiányzik valamiféle kapocs, támogató összeköttetés az iskolapszichológusok és az iskola között.

Szintén komoly problémát jelent, hogy a krízisben lévő gyerekeket az iskolapszichológus nem tudja sokszor hova továbbküldeni, ugyanis állami pszichológiai ellátás nem nagyon van, a pedagógiai szakszolgálatok túlterheltek, a gyermekpszichiátriákon pedig hosszú a várólista, férőhely-hiány van.

A kutatás szerint mivel a szakmában elsősorban pályakezdők vannak, nagy szükség lenne az ingyenes továbbképzésekre, ugyanis ezek jelenleg fizetősek. Ezekre már csak azért is szükség lenne, mert az iskolapszichológusok szerint a felsőoktatási képzés nem támogatja kellően a gyakorlatban azonnal használható ismeretek megszerzését, mint például az egyes témákhoz köthető prevenció, például drog vagy bullying.

A kutatás javasolja, hogy a nemzeti kerettanterv (NAT) része legyen akár tanórai szinten a lelki egészség/önismeret/pszichológia.

A beavatkozás már csak azért is fontos lenne, mert az iskolapszichológus-hiány ellenére a kutatásban résztvevő iskolapszichológusok közel fele, 48,9 százaléka két éven belül pályamódosítást tervez, leginkább az alacsony fizetés, a nagy mentális terhelés és a megbecsülés hiánya miatt.

Arról, hogy mindezek a problémák hogyan néznek ki a gyakorlatban egy TLDR-ben foglalkoztam, amiben iskolapszichológusok meséltek nekünk arról, hogy annyi a segítségre szoruló gyerek, hogy már csak arra van idejük, hogy a legnagyobb krízisben lévők fejét a víz felszíne felett tartsák. Cikksorozatunkban bemutattunk olyan civil szervezeteket, akik iskolai környezetben próbálkoznak mentálhigiénés oktatással (Arany Iránytű program, Pressley Ridge Alapítvány), és egy olyan egykori matektanárt is, aki pedagógusoknak írt szemléletformáló könyvet arról, hogy hiába a tananyag, ha a gyerekek érzelmi szükségleteit nem veszik figyelembe.

Nem nagyon tudtak a helyettes államtitkárok mit mondani a kutatás által felvetett problémákra

A fenn felsoroltak mind olyan rendszerszintű problémák, amelyek jelentős állami, kormányzati beavatkozást igényelnek, kezdve az iskolapszichológusok anyagi megbecsülésétől és a mentálhigiéné NAT-ba való beemeléséig. Ennek okán a kutatás bemutatását követő panelbeszélgetésre az UNICEF meg is hívta Nagy-Vargha Zsófiát, a fiatalokért felelős helyettes államtitkárt, és Beneda Attilát, a családügyekért felelős helyettes államtitkárt, akik azonban sűrű jegyzetélésen túl nem sok konkrétumot tudtak mondani arról, hogy a kormányzat hogyan akarja megoldani az alapellátás problémáját.

A beszélgetésen Hirsch Anikó, a Bethesda Gyermekkórház mentálhigiénés osztályának vezetője is részt vett, aki megerősítette, hogy valóban egyre több gyerek került kórházi ellátásba mentális problémákkal. Ők azonban az egész folyamatnak a végén vannak, amikor már nagyon súlyos a krízis, beavatkozni hamarabb kellene. Elmondása szerint bár előfordul, hogy iskolapszichológus küldi hozzájuk a pácienseket, sajnos a betegutak nem működnek jól, mert legtöbbször kapcsolatokon keresztül jutnak el a gyerekek az ellátásba.

A Bethesdában azzal a problémával is rendszeresen szembesülnek, hogy a kórházi ellátás után „nincs hova visszaküldeni a gyerekeket”, ahol terápiára tudna járni, ami nyilvánvalóan nem az iskolapszichológusok feladata lenne, mégis sokszor rájuk hárul ez. Ráadásul ezek az ambuláns ellátások Hirsch szerint is iszonyú költségekkel járnak, nincs rájuk tb-támogatás, ezért nem mindenki tudja őket igénybe venni.

Nagy-Vargha Zsófia helyettes államtitkár elismerte, hogy valóban egyre több az olyan gyerek, akinek rossz a mentális egészségi állapota, elmondása szerint erről a kormány is készített felméréseket 2020-ban és 2024-ben is. Meglátásuk szerint a Covid-járvány volt nagyon rossz hatással, illetve a közösségek hiánya.

Arra kérdésre viszont, hogy kormányzati szinten mit kezdenek majd a problémákkal, átfogó intézkedések helyett csak olyanokat kezdett el sorolni, hogy mely civil szervezetek munkáját támogatta a kormány, hogy több a témában a pályázati kiírás, illetve, hogy indítottak egy lelki egészség roadshowt.

Az UNICEF azon felvetésére, hogy a mentálhigiénét tanóraként kellene beemelni a nemzeti kerettantervre, Nagy-Vargha azt mondta, hogy ez már részben létezik a NAT-ban a „Családi életre nevelés” óra kereteiben, ahol az önismeret és konfliktuskezelés is szóba jön. Igaz elismerte, hogy szerinte is rossz az elnevezés. „Vannak olyan egyházi iskolák, amelyek befogadták ezt a programot” - mondta a helyettes államtitkár, aki az állami iskolákért felel, nem az egyháziakért.

A prevencióval kapcsolatban azt mondta el, hogy szerinte a közösséghez tartozás nagyon fontos, példaként pedig a cserkészeket hozta fel, akiknek a munkáját támogatja is az állam. Elmesélte, hogy ő Gödöllőn lakik, ahol szoktak cserkésztábort tartani, és a cserkészvezetők jelezték, hogy szükség lenne egy hotline-ra, mert gyakran találkoznak önsértéssel, pánikrohammal a táboraikban. Ehhez adtak támogatást. Ez azonban ismét csak egy mikorszintű kormányzati beavatkozás, a drága továbbképzésekre és a csak 3,5 százalékban prevenciót végző iskolapszichológusok túlterheltségére ez ismét nem adott választ.

Beneda Attila családügyi helyettes államtitkár, aki korábban háziorvosként praktizált, hosszan fejtegette, hogy ő a problémát többek között abban látja, hogy óriási a generációs és kommunikációs szakadék az idősebbek és a mai fiatalok között, akik ezért online keresik a kérdéseikre a választ.

Szerinte azonban nem csak kormányzati beavatkozásra van szükség, hanem szükség van a civilekre és az egyházakra is. Előbbi azért vicces, mert épp a kormány tiltotta ki 2021-ben a civil szervezeteket az iskolákból. Nagy-Vargha Zsófia egyébként elmondta, hogy ezzel kapcsolatban tervezik módosítani a jogszabályt, hogy a mentálhigiénés és drogprevenciós szakemberek ismét bemehessenek, de annak utána kell néznie, pontosan hol tart az ügy.

Az UNICEF kérdezte Beneda Attilát arról is, hogy mi a helyzet azzal a kormányzati mentálhigiénés stratégiával, amit a magyar kormány 2030-ig megvalósítandó célként tűzött ki, ugyanis a szakemberek már évek óta nem tudnak erről semmit.

A családokért felelős helyettes államtitkár elmondta, hogy végül a teljes program nem tudott megvalósulni uniós források hiányában, de egyes elemeiben voltak előrelépések. Amikor a 444 rákérdezett, hogy melyek ezek az elemek, akkor néhány között az Egészségfejlesztési Irodák (EFI) létrehozását említett, amelynek egyik célja a szűréseken túl a mentális egészség fejlesztése.

Azt Beneda elismerte, hogy valóban „frissíteni kell ezeket a célokat”, amelynek szerinte fontos része a civilekkel való együttgondolkodás, „társadalmi polémia”, amelyre a kormányzat „abszolút nyitott”.