Őrzök a könyvespolcomon egy régi képeslapot, antikváriumban vettem vagy huszonöt éve. A régi Erzsébet hidat ábrázolja, a Gellért-hegyről fotózva, ahogy a kecses, légies szerkezet árnyékot vet a Duna vizére. Ha megfordítjuk, kiderül, hogy nagyságos Gémesi Anikó úrleánynak címezték, az üzenet pedig így szól: „Kedves kis Anikó! Nem mulaszthatom el, hogy a hétfő esti nagyon kellemes és felejthetetlen sétát – még külön is – hálásan megköszönjem. Remélem, Magácska is kellemes emlékként gondol ezen sétára. Kézcsókom és tiszteletteljes üdvözletem tolmácsolását kérve kacsóit csókolja: Attila.” A dátumozás szerint Attila e sorokat 1939. szeptember 12-én, néhány nappal a második világháború kitörése után küldte Anikónak.
Attila és Anikó talán az Erzsébet hídon sétáltak át. Vagy a Gellérthegyen randevúztak, és miközben megcsodálták a budapesti panorámát, talán több is történt közöttük, Attila pedig folytatásban reménykedett. Hogy mi lett a sorsuk, nem tudom. Összeházasodtak…? Talán sétáltak még néhányszor a Gellérthegyen vagy az Erzsébet hídon, utána pedig a világháború közbeszólt, Attilát elvitték a frontra, és soha többé nem találkoztak? Mindenesetre Anikó – aki nagy valószínűséggel már nincs az élők sorában – valamiért fontosnak tartotta a találkozót, és hatvan évig őrizte az Erzsébet hidat ábrázoló képeslapot, ami végül hozzám került.
Az Eskü téri híd születése
Már a Lánchíd tervezője, William Tierney Clark is eljátszott a gondolattal, hogy a régi Belváros szívéből, az Eskü (ma: Március 15.) térről indítson hidat Buda felé, ugyanis itt a legkeskenyebb a Duna. A 19. század első felében azonban nem voltak még adottak a feltételek egy pillér nélküli híd építéséhez, a pillér viszont zavarta volna a hajóforgalmat. 1885-ben egy országgyűlési képviselő ismét felvetette az Eskü téri híd építését, de a kormány tiltakozott: a régi pesti Belváros igen zsúfolt volt, hiszen sem a Kossuth Lajos, sem a Szabad sajtó út nem létezett még a mai formájában: a Kerepesi (ma: Rákóczi) út a szűk Hatvani utcában folytatódott, így nem volt hely egy új hídfő számára. 1891-ben végül két új Duna-híd építéséről döntöttek: a Vámháztól induló lett a Ferenc József-, azaz a mai Szabadság híd, a másik pedig az Eskü térről Budára ívelő Erzsébet híd.
A hidak közül először a Ferenc József-híd készült el, amelybe az uralkodó maga ütötte bele az utolsó ezüstszöget. Az Eskü téri híd építésére nemzetközi pályázatot írtak ki.Az 54 jelentkező közül végül egy német pályázat nyert: Julius Kübler német mérnök Ludwig Eisenlohr és Carl Weigle építészekkel együtt benyújtott kábelhídterve lett az első.
A legenda szerint Ferenc József valósággal beleszeretett a mederpillér nélküli, a Dunán egyetlen lendülettel átívelő híd tervrajzába, és azzal a feltétellel volt hajlandó finanszírozni az építkezést, hogy a hídnak nem lesz pillére.
Lebontották a pesti Belvárost
Végül azonban nem az eredeti terv valósult meg. Mindenképpen hazai gyártók munkáját felhasználva szerették volna megépíteni a hidat, azonban Magyarországon ekkoriban nem tudták előállítani a megfelelő mennyiségű és minőségű kábelt. Az eredeti nyertes pályamunkát felhasználva így a Czekelius Aurél vezette építészcsapat újratervezte a hidat, amely végül nem kábelhíd, hanem lánchíd lett. Az építkezés 1898 tavaszán kezdődött, és öt év múlva, 1903 őszén be is fejeződött. Pedig nem volt egyszerű az építők dolga: a pesti oldalon a római korból maradt, háromméteres városfalon kellett átküzdeniük magukat, és a régi pesti városmag is szinte teljes egészében áldozatul esett az építkezésnek, a régi városházát és az egyemeletes bérházakat is beleértve – kivételt csak a Belvárosi Plébániatemplom jelentett, amely a mai napig eredeti helyén áll.
„A belvárosban már bontják azokat a házakat, melyek helyén az Eskü-téri híd feljárója lesz. A Hal-tér egy része és a szomszédos Torony-utcza már rom.
Az általános rombolás a Kerepesi-út meghosszabbításának irányában novemberben kezdődik, a Kossuth-utcza elején azonban már bontanak. Itt egész végig lebontják az egyik sorházat, de úgy, hogy az eleje egyelőre megmarad a boltokkal. A boltok háta mögött aztán fölépül az új utczai homlokzat, akkor bontják le csak a boltokat is, melyek aztán beköltöznek az új helyiségekbe” – jelentette a Vasárnapi Újság 1894-ben.
Egyedülálló mérnöki bravúr
A budai oldalon hőforrások nehezítették a munkát: ezek felmelegítették az aszfaltréteget, a hídfők pedig elmozdultak. (Végül ezt úgy oldották meg, hogy a hídfők és az úttest alá betontömböket helyeztek.) A hatalmas, 15 méteres láncszemeket Diósgyőrben gyártották (több mint 4000 darab volt szükséges a híd megépítéséhez), a híd pedig 290 méteres nyílásával sokáig a világ legnagyobb nyílással rendelkező lánchídja címet is viselhette. Az pedig, hogy pillér nélkül ívelt át a Dunán, egyedülálló mérnöki bravúrnak számított, ebben az Erzsébet hídnak húsz évig nem akadt vetélytársa. Az úttestet fakockákkal borították, és villamospályát is terveztek a híd közepére, a villamosközlekedés azonban csak később, 1914-ben indult meg a hídon.
A képre kattintva galéria nyílik, ami után a cikk folytatódik!
A régi Erzsébet híd átadása
Az Erzsébet hidat (amely nevét az időközben Genfben meggyilkolt Erzsébet királynéról kapta) 1903. október 10-én adták át, zuhogó esőben. „A környéken levő házakat földíszítették. A híd karjára is végtől-végig nemzeti lobogókat helyeztek el. A pesti hidfő előtt tölgyfalombos diadalív emelkedett, jobb oldalt állt a sátor a királyi vendégek számára, vele szemközt baloldalon tribün a meghívottak részére.
A várt látványosságot azonban elrontotta a kellemetlen idő. Akik a hídfőnél gyülekeztek, esernyők alatt várakoztak, a szomszédos úton épült paloták ablakából is sokan nézték a hídavatást.
A király képviselőjét, József főherczeget váró, díszmagyarba öltözött társaság még esernyő alá sem menekülhetett” – számolt be a megnyitóról a Vasárnapi Újság. Az Erzsébet hidat József főherceg adta át, aki beszéde befejezésekor azt kívánta: „boldogul éljenek mindazok, akik rajta járni fognak”.
A történelem közbeszólt
A régi Erzsébet hidat a világ egyik legszebb hídjaként tartották számon, a történelem azonban nem volt kegyes hozzá. 1945. január 18-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották, helyén sokáig pontonhíd állt, amit Bözsi vagy Böske néven emlegetett a lakosság. Az állva maradt pesti hídfő egészen az új híd építésének kezdetéig, 1961-ig emlékeztetett a világháború pusztítására. (Borítókép: Fortepan/Szőke Annamária/Anonime)
Ha az új Erzsébet hídról is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
