A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2024-ben 77 500 gyermek született Magyarországon, ami 7725-tel, vagyis 9,1 százalékkal kevesebb az előző évhez képest. Ez az eddigi legalacsonyabb éves születésszám az 1949 óta vezetett statisztikákban.

Az Anyafalva kismama applikáció végzett egy felmérést, hogy rávilágítson, milyen tényezők állnak a háttérben. A Hiteles Egészségügyi-kommunikáció Egyesület által hitelesített alkalmazás tulajdonosa, Jansik Cynthia Aisha azt mondta az InfoRádióban, hogy még mindig benne van a magyar nők és férfiak fejében az a klasszikus amerikai kép, hogy két gyermeket, szerencsés esetben egy fiút és egy lányt kell vállalni. Úgy véli, hogy ennél azért „sokkal szofisztikáltabb az anyai lélek”, de azért a legtöbb magyar pár még mindig két gyermeket szeretne felnevelni.

A felmérés alapján viszont nagyon sok pár változtat ezen az elképzelésen, a többség az első gyerek megszületését követően. A megkérdezettek 60 százaléka válaszolta azt, hogy előzetesen úgy gondolta, két vagy több gyereket szeretne vállalni, de végül a realitásokat, befolyásoló tényezőket figyelembe véve mégsem merte ezt meglépni. A válaszadók 16 százaléka azért nem vállal egyáltalán gyereket vagy egynél több gyereket, mert kifutott az időből. Egyes párok jóval később házasodnak vagy döntenek a családalapítás mellett, mint a szüleik vagy a nagyszüleik.

A legtöbben anyagi okok miatt nem vállalják be a kettőnél több gyereket, de sokan panaszkodtak a kevés anya- és családbarát munkahely miatt is.

Jansik Cynthia Aisha szerint a visszajelzések alapján kijelenthető, hogy a legtöbb munkáltató nem mindig veszi jó néven, ha a gyermeket nevelő női dolgozók elkéredzkednek, márpedig a bölcsődébe vagy óvodába járó csemeték gyakran lehetnek betegek.

A felmérés részvevői közül 32 százalék mondta azt, hogy nem tud kitől segítséget kérni a gyereknevelésben, mert sok családban a nagyszülők is dolgoznak. A kutatás arról tanúskodik, hogy a legtöbb pár az első gyermek nevelésének tapasztalataiból, illetve a felsorolt tényezők miatt vonja le azt a következtetést, hogy mégsem akar nagyobb családot. Jansik Cynthia Aisha hozzátette: a válaszadók döntő többsége „biztonságban érzi magát azzal a gyerekszámmal, ami most van neki”, még akkor is, ha korábban azt tervezték, több gyereket vállalnak. „Ők úgy gondolkodnak, hogy inkább legyen kevesebb gyerek, de neki vagy nekik stabilabban meg tudnak majd teremteni minden szükséges körülményt, mintha több gyerekről kellene gondoskodni” – magyarázta az Anyafalva kismama applikáció tulajdonosa.

Ez arra is utalhat, hogy a mai szülők sokkal nagyobb elvárásokat támasztanak saját magukkal szemben a gyerekneveléssel kapcsolatban, mint a korábbi nemzedékek tagjai. A párok sok mindent meg szeretnének adni gyereküknek, ezért

az is szempont lehet, hogy inkább kevesebb gyereket nevelnek fel, hogy nekik sokkal több jusson.

Jansik Cynthia Aisha felidézte, hogy korábban még több generáció tagjai éltek együtt egy-egy családban, és akkor nem feltétlen kellett anyagilag, szociálisan vagy érzelmileg mindent a szülőknek megteremteniük, hanem ebben jobban szerepet vállaltak a nagyszülők is, mint manapság. Mint fogalmazott, az „izolálódott családi modellben sokkal több feladat, teendő hárul az édesanyákra és az édesapákra”.

A felmérésben részt vevő szülők, párok 31 százaléka nem érzi, hogy társadalmi vagy bármilyen más természetű nyomás nehezedne rájuk amiatt, hogy minél több gyereket kellene vállalniuk. A többiek viszont éreztek már ilyen nyomást vagy éreztették velük, hogy nagyobb családot kellene alapítaniuk. Ilyen reakciókkal, visszajelzésekkel leginkább a családi alkalmakon vagy baráti társaságban lehet találkozni, illetve a szociális támogatások tükrében is érzékelhetők bizonyos elvárások. Ezzel arra utalt Jansik Cynthia Aisha, hogy sokáig csak a három- vagy többgyerekes családok részesülhettek plusz juttatásokban, állami támogatásokban, most már viszont sok esetben a kétgyerekesek is igényelhetnek.

Természetesen vannak olyanok is, akik egyszerűen nem vesznek tudomást a társadalmi nyomásról, legfeljebb észlelik, de nem ösztönzi őket cselekvésre. Az applikációtulajdonos megjegyezte:

egyesek már azt is nyomasztónak érzik, ha meglátnak egy háromgyerekes családot a plakátokon, mert azt dekódolhatják, hogy ez az ideális családmodell, aminek nem felelnek meg.

Másokról viszont leperegnek az elvárások, és ha megkérdezik tőlük egy társaságban, hogy mikor jön már a második vagy a harmadik gyerek, egy vállrándítással azt válaszolják, hogy semmikor, és nem éreznek semmilyen terhet.

Jansik Cynthia Aisha elmondta: felmérésük alapján levonható az a következtetés is, hogy ha az egy gyermeket vállaló szülők nagyobb támogatást kapnának az államtól és a társadalomtól is, akkor elképzelhető még az is, hogy több második és harmadik gyerek születne. A válaszadók többsége ugyanis azt közölte, hogy nem végeleges az elhatározásuk azzal kapcsolatban, hogy nem vállalnak több gyereket, adott esetben változtatnának ezen az állásponton.

47 százalék azt válaszolta, hogy ha jobbak lennének az anyagi körülményei, több gyereket is szívesen felnevelne.

A második fő szempont a rugalmasabb munkakörülmények és lehetőségek biztosítása a munkáltatók részéről, majd a több családi és egyéb segítség, illetve a jobb egészségügyi állapot következik a sorban.

Az olyan újabban felbukkanó eltántorító tényezők, mint például a klímaszorongás vagy az Ukrajnában zajló háború miatti bizonytalan biztonsági helyzet viszont egyelőre elenyésző mértékben hatnak a családalapításra. Jansik Cynthia Aisha ugyanakkor hozzátette: ha azt a kérdést tették volna fel a szülőknek, pároknak, hogy érzik-e azt, hogy ezek a körülmények hatással vannak az elképzeléseikre, akkor az eddigi tapasztalatok alapján szinte biztosan azt válaszolták volna, hogy ezek is befolyásolhatják döntésüket a gyerekvállalással kapcsolatban.