Megbüntették a magyar színésznőt, ezt a Petőfi-verset idézte

Szeleczky Zita az 1940-es években a magyar színpadok és filmvászon egyik legnagyobb csillaga volt. Fiatalon került a Nemzeti Színházba, ahol gyorsan kitűnt tehetségével és karizmájával. Operettfőszerepek, filmsikerek, díjak követték egymást, és nem sokkal később már rajongói klub is alakult a neve alatt. A közönség "a nemzet kishúgának" nevezte.

De a történelem nem kegyelmezett. A világháború végnapjaiban, amikor a szovjet csapatok már az ország kapujában álltak, Szeleczky egy szavalóesten elmondta Petőfi Sándor "Föl a szent háborúra" című versét. Egy olyan költeményt, amit már az 1800-as évek végén is a szabadság és hazaszeretet jelképeként tartottak számon.

Vers, amiért börtön járt

Petőfi sorai nem voltak sem uszítók, sem gyűlöletkeltők, sokkal inkább a nemzeti öntudat hangján szóltak. De az akkori hatalom máshogy látta. A kommunista államhatalom propagandaeszközének tekintette a kultúrt, és aki nem illeszkedett a "felszabadító szovjet hadsereg" narratívájába, az ellenséggé vált.

Szeleczkyt távollétében elítélték: három év börtönre, vagyonelkobzásra és foglalkozástól való eltiltásra. Az indoklás szerint "a háború folytatására buzdított" és "oroszellenes hangulatot keltett". Mindezt egy Petőfi-vers elszavaláséért.

Menekülés és emigráció

A színésznő tudta, mi várna rá, ha marad. Családjával együtt elhagyta az országot, először Ausztriába, majd Olaszországba, később pedig Argentínába menekült. Ott sem hagyta el a magyar kultúrát: művészeti közösségeket szervezett, magyar szavalóesteket tartott, majd működő színházat alapított.

Később az Egyesült Államokban telepedett le, ahol irodalmi előadásaival évtizedeken át járta a világot. A szabadságharc leverése után kiáltványt fogalmazott meg a világ asszonyaihoz, és "Magyarország, a népek Krisztusa" címmel esteket tartott, hogy a nemzet helyzetét bemutassa.

Késői igazság

1990-ben tért haza először, majd 1998-ban végleg. Egy évvel később hunyt el. Halála előtt már megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, és talán a legnagyobb erkölcsi elismerést: 1994-ben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy semmilyen bűnt nem követett el.

A büntetés, amelyet egy Petőfi-vers elszavalásáért kapott, évtizedeken át meghatározta az életét. Mégis megőrizte hazaszeretetét és hivatása iránti elhivatottságát. Története sokkal többről szól, mint egy meghurcolt művésznőről, arról is, hogy egy “hang” mennyire zavarhatja azokat, akik félnek az igazságtól.

Egy vers ereje

A "Föl a szent háborúra" című vers sorai ma is időtállóak. Petőfi lelkesítő, hazaszerető hangja ma is megszólít, és emlékeztet rá: a művésznek, a költőnek, a színésznek mindig megmarad a szabadsága a kimondott szóban. Még akkor is, ha az aktuális hatalom ezt máshogy gondolja.

Az alábbi videóban egy interjú tekinthető meg Szeleczky Zitával: