Csuti: „Nagyon sokáig semmiféle érzelmet nem tudtam kimutatni”
Negyvenegyedik születésnapját töltötte a napokban és ma már sok mindent másként lát, mint néhány évvel ezelőtt. Csuti szentimentalizmusáról és veszteségeiről mesélt.
Szabó András Csuti a napokban töltötte 41. születésnapját és bár ritkán enged betekintést magánéletébe, ezúttal kivételt tett. Érzelmes oldalának előretöréséről, a család fontosságáról, értékrendjének átalakulásáról mesélt a Borsnak.
Csuti: „Nagyon sokáig semmiféle érzelmet nem tudtam kimutatni”
A márciusi hónap kiemelten fontos családja számára és hálát ad, hogy újra és újra átélheti a nagy családi összejövetelek élményét. Ekkor ugyanis tripla születésnap van, nem csupán ő, de édesanyja, nevelőapukája is a napokban születtek.
„Korábban a mama szülinapja is ekkor volt, ő már sajnos nincs köztünk. Nagy közös ebéddel szoktunk ünnepelni, általában elmegyünk valahova. Ilyenkor a minőségi idő együtt töltése a legfontosabb. Az a problémám az otthoni főzéssel, hogy egy embert kiveszünk a társalgásból a készülés miatt. Jobb leülni, beszélgetni, rendelni amit szeretnénk.”
Idén is nagy összejövetellel ünnepeltek, több, mint tízen voltak. Természetesen ott volt édesanyukája, Csuti barátnője, Bianka és Bius családja is.
„Emlékszem, amikor mamámmal jöttem Pestre még néhány éve, végignosztalgiázta az utat, mesélt, dalolt az emlékeiről. Az első csók, a régi szövőgyár, a barátokkal töltött idő. A szülők is sokat dolgoztak életük során és meg kell adni a lehetőséget az együtt töltött időre, igyekszem olyan programokat kitalálni, amivel el tudom kényeztetni őket. Most is épp anyukámat elvittem egy arckezelésre.”
Sokáig volt anya-fiú napunk, minden csütörtökön.
„Ezek plázázásról szóltak, ügyeket intéztünk, nézelődtünk, kajáltunk nagyokat.”
Csuti sok időt tölt édesanyjával, aki szerencsére jó egészségnek örvend.
„Szerencsére anya jól van. Imádja a nőcis programokat és ha valaki, akkor ő megérdemli ezeket.”
Csuti elárulta, kemény évek vannak mögöttük, sok tragédián mentek át, ami nagyban megváltoztatta korábbi szemléletét, értékrendjét.
„Lényegében mi egymásnak maradtunk. Van családom, akiket nagyon szeretek, ugyanakkor az elmúlt négy évben elveszítettem bátyámat, két mamámat és nagypapámat. És ahogy haladunk előre az életünkben és veszítjük el a kapcsolatainkat, egyre szentimentálisabbak leszünk.”
Sokáig egyedül nagypapájával tudott őszintén beszélgetni. Majd megtapasztalta az igazi fájdalmakat, veszteséget.
„Én nagyon sokáig semmiféle érzelmet nem tudtam kimutatni.”
„Addig legyél a szülőkkel, szeretteiddel, amíg ott vannak”
Az üzletember azt mondja, régen a bulira, haverokra figyelt, manapság pedig bármit megtenne, hogy egy kicsit visszakapja szeretteit.
„Minden ember ilyen, mindenki visszatekerné az időt. Most már látom mekkora igazság, hogy addig legyél a szülőkkel, szeretteiddel, amíg ott vannak.”
