A legborzalmasabb és egyben legérzékibb taxiút

Húsz éve, 2005-ben jelent meg Nádas Péter korszakos regénye, a Párhuzamos történetek. Szorul a hurok címmel Forgách András írt drámát e „gigantikus mű” ikonikus epizódja alapján, amelyből Znamenák István rendezett felolvasószínházi előadást. Nádas Péter, Forgách András és az előadásban részt vevő színészek ezen a különleges estén drámákról is beszélgettek, valamint színházzal való kapcsolatukról is meséltek.

Nádas Péter remekművét az Index olvasói, valamint a megkérdezett szakértők és kritikusok is beválasztották a tíz legkiválóbb XXI. századi magyar nyelvű regény közé. A világhírű magyar író közel húsz éven át dolgozott a háromkötetes regényen, amelynek megjelenése várva várt esemény volt a kortárs irodalomban. A több mint 1500 oldalas monstrum a kritikusok és irodalomtudósok szerint a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. A mű három könyvből (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete), összesen 39 önálló címmel ellátott fejezetből áll.

Ki nem mondott vágyak

A Párhuzamos történetek számtalan szereplőt felvonultat, rendkívül szövevényes cselekménye több szálon fut, a történések nagyrészt a XX. században, az I. világháborútól a rendszerváltásig zajlanak. A történések fő helyszíne Budapest, de Mohács és Tahitótfalu is megelevenedik a regényben.

Forgách András a Szurol a hurok című drámájában a regény egyik legemlékezetesebb – nagy bánatomra nem a legendás Margit-szigeti éjszakát választotta – epizódjához, a taxis utazáshoz nyúlt. A regényrészletben, így Forgách drámájában is megelevenedik a magyar történelem vészterhes időszakainak a társadalomra, illetve az egyénekre gyakorolt hatása. De szerepet kap az egyéni és a kollektív sors viszonya is. Természetesen Nádas egyik fő témája, a szenzualitás is hangsúlyos szerepet kap az úton, miközben a mű emblematikus alakjai, Lippay-Lehr Erna (Csákányi Eszter), Mózes Gyöngyvér (Szandtner Anna) és Bellardi (Patkós Márton) robognak a Kútvölgyi Kórház felé.

Meglepő lehet, de az elgondolkodtató, alapvetően komor, egyszerre érzéki és borzalmas utazás az Örkény Színház színészeinek előadásában számos önfeledt percet okozott. A legmulatságosabb pillanatokat talán azok a jelenetek váltották ki, amikor a történéseket narráló Mácsai Pál „ablaktörlővé változott” az Örkény Színház színpadán. 

És Nádas drámái? 

A Párhuzamos történetek újraolvasására késztető felolvasószínházi előadás után Nádas, Forgách és Mácsai maradtak a színpadon, akik többek között arról beszélgettek, hogy a Kossuth-díjas író drámáit miért nem játszották többet a honi teátrumokban. Egyáltalán mi kell ahhoz, hogy egy jó darab a színházak repertoárjában maradhasson. A szerző szerint az általa írt művek nem mindig találkoztak a közönség igényeivel, megbuktak, de előfordult, hogy művei színpadra állításának az állampárt tett keresztbe.

Nádas elmesélte, hogy „totalitásra” törekvő drámáit

Felvetődött, hogy Nádas másik emblematikus regényében, az Emlékiratok könyve című alkotásban számos színdarab lapul, de egyes történetszálai megfilmesítésre is alkalmasak. Mácsai Pál egyetértett a felvetéssel, a művek ismeretében izgalmasnak találta az ötletet, de úgy véli, hogy ehhez rengeteg forrás, valamint alkalmas, Ingmar Bergman-kvalitású rendező kellene.

Jó hír az irodalomrajongók számára, hogy a színházi világnap alkalmából megjelent a Nádas Péter drámáit tartalmazó Szünet nélkül című kötet. Az író az Örkényben is megerősítette színházzal kapcsolatos gondolatait. „Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga.

A kép, de a szónak egyáltalán nem a képzőművészeti értelmében. Az élő test mozgóképe érdekel. Ami a filmhez sem hasonlítható. Az elő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.”

(Borítókép:  Patkós Márton, Szandtner Anna, Csákányi Eszter, Mácsai Pál, Znamenák István, Forgách András és Nádas Péter. Fotó:  Horváth Judit)