Szlovákiába átlépve szinte azonnal egy fertőtlenítő állomás mellett haladtunk el, ahol a kifelé tartó járműveket kezelték. A határmenti Medvén az autóút melletti állattenyésztő telepet védőruhába öltözött személyzet és rendőrök őrzik. Pénteki délutáni érkezésünkkor épp zajlott a fertőtlenítés. A telep kapuján kívül, a forgalom előtt megnyitott területről fotóztunk, de onnan is próbáltak távolabb küldeni bennünket, az úton pedig csak lentebb állhattunk meg. Nem messze katonai járművekre emlékeztető autók álltak. Talán azért, mert – mint a közeli Bakáról írták – hőkamerás drónokkal ellenőrzik, nem maradt-e bejelentetlen állat a fertőzés sújtotta csallóközi faluban.
Megjelenésünk után ponyvákkal takarták el a telep kapuját, valószínűleg, hogy ne tudjuk követni és megörökíteni, ami bent zajlik.
Nem először találkozunk ezzel a járvány során. Egy, a határ innenső oldalán, Kisbajcson szolgálatot teljesítő rendőr a március 11-én készült riportunk idején azt kérte: az állati tetemeket, illetve azok teherautókra rakását ne fotózzuk. Amikor ennek okát kérdeztük, azt válaszolta: felsőbb utasítás. Később a vármegyei főkapitányság azt közölte, nem adtak ki ilyen utasítást. A szlovák oldalon a rendőrök (szemben a magyarországi helyszínnel) nem igazoltattak bennünket, és a hatóság emberei egy kivétellel segítőkészek, barátságosak voltak.
Egy másik településen, a Csiliznyáradon lévő tehenészetben még éltek a szarvasmarhák. A halálra ítélt állatok látványánál csak a keserves, szívet tépő bőgésük megrázóbb. Szőnyegként terült el a bejáratnál az oda szórt fertőtlenítő, de az állatok szagát nem tudta elnyomni. Itt is rendőrök őrködtek a bejáratnál. Kora estig nem kezdődött el a leölésük, noha értesülésünk szerint aznap meg akarták csinálni. Ott jártunkkor azonban szállító teherautók mozgását még nem láttuk, vagyis erre valószínűleg csak később kerül sor. A villogó szirénájú hatósági autók viszont mindenütt feltűntek.
