Simor András: Inkább rablásról van szó, az MNB-alapítványok létrejötte után az Orbán-kormány tagjai tudhattak a vagyonkimentésről

Hol a pénzünk? – ezt kérdezte ön egyik írásában még az Állami Számvevőszék jegybanki visszaélésekkel és hűtlen kezeléssel foglalkozó jelentésének nyilvánosságra kerülése előtt. Most, hogy már megismerhető az elképesztő botrányokat feltáró elemzés, tudja, hol van a pénzünk?

Én biztos, hogy nem. Hogy kiknél lehet, arra vonatkozóan vannak sejtéseim, de a jelentésből számomra nem derül ki, hogy hol van a Magyar Nemzeti Bank pénze! A számvevőszék nem is ennek felderítésén fáradozott, hanem az MNB-alapítványok létrehozásának körülményeivel és gazdálkodásával foglalkozott. Annyi bizonyos, hogy a magyar sajtóban már évek óta megjelenő elemző cikkekből jól látszik, hogy az alapítványok, valamint Matolcsy György és köre sok olyan tranzakciót bonyolított egymással, amely nem növelte, inkább felélte a jegybank alapítványainak vagyonát.

Arra jól emlékszünk, hogy 2014-ben Kósa Lajos és Bánki Erik fideszes képviselő milyen lendülettel magyarázták a parlamenti folyosón, hogy ha a jegybank alapítványokba viszi a közpénzt, akkor az útközben elveszíti közpénz jellegét. Mondhatom, hogy az MNB kirablása a parlament és a kormány segédletével, fényes nappal történt?

Nézze, annyi bizonyos, hogy sem a parlament, sem pedig a kormány nem igyekezett akadályozni a tranzakciót. Pedig a parlamentnek biztosan lett volna rá lehetősége, sőt, törvény adta kötelessége is, hogy ezt a tranzakciót csírájában elfojtsa!

Ebből az következik, hogy a jelenlegi kormánypárti többségre, a 135 bátor emberre is rávetül a gyanú?

Szerintem a helyzet jellemzésére a Transparency Magyarország munkatársai fogalmaztak találóan: nem a közpénz vesztette el közpénz jellegét, hanem a jegybank vesztette el jegybank jellegét. És ezt a parlament nem akadályozta meg.

Ön korábban a jegybank elnöke volt, véleménye szerint az állam mint tulajdonos képviselői, tehát a pénzügyminiszter vagy a kormányfő hozzájárulása nélkül kijuthatott a pénz a bankból?

Ezt nem tartom valószínűnek! Mint mondtam, a számvevőszéki jelentés után sem látunk teljesen tisztán, de szerintem az alapítványok létrejötte után az Orbán-kormány tagjai tudhattak a vagyonkimentésről!

Mára kiderült, hogy az alapítvány többségi tulajdonában lévő, GTC nevű lengyel ingatlancég több száz milliárdos ingatlanvagyont forgatott meg és vesztett el. Ez szintén a jegybank pénze?

Igen, de a cég részvényei ma már a felét sem érik a négy-öt évvel ezelőttinek. Az alapítvány cégének papírjait a hitelminősítők a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolták. Nehéz elképzelni, hogy a többségi részesedést a tőzsdén normális áron el tudják majd adni. Ez a cég ma már messziről bűzlik, ami inkább riasztja, mint vonzza a befektetőket.

A Neumann János Egyetem működtetője 130 milliárdért vásárolt két és fél százalékot kamatozó kötvényeket az alapítvány befektetőcégétől, miközben a lakosság a jól kamatozó magyar állampapírt választotta. Ez dilettantizmus vagy hülyeség?

Azt gondolom, hogy ez tudatos döntés volt, mert ingyen senki nem lehet ennyire hülye. A kötvény kibocsátója aztán ingatlanba fektette a pénzt, miközben ígéretet tett a Neumann Alapítványnak, hogy ha annak szüksége lesz a pénzre, akkor korábban visszavásárolja a kötvényeket. Talán mondanom sem kell, hogy amikor az egyetemnek szüksége volt a pénzre, a kibocsátó már nem tudta visszavásárolni a kötvényeket. Csődöt is jelenthettek volna, de nem tették, mert a pénznek a nagy része már nincs meg!

Mi van a többi alapítvánnyal, mindből kiszedték a pénzt?

Végül a különböző alapítványokat egyetlenegybe vonták össze, úgyhogy maradt a híres-hírhedt Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány, ahol a maradék vagyon összegyűlt.

Jól értem, hogy az egész vagyonkimentési folyamat lényege az, hogy az MNB nyereségét, amely a devizahitelezésből és a forint leértékeléséből keletkezett, azt vitte a jegybanki alapítványokba?

A jegybank nyeresége leginkább a forint leértékelődéséből származott. Hozzá kell tenni, hogy ez esetben, ami a jegybankban nyereség, az a költségvetésnek veszteség volt! Tehát miközben pár száz milliárd volt az MNB nyeresége, ugyanennyi volt a költségvetés vesztesége. Ilyen helyzetben a kormány elvárhatta volna, hogy a hasznát az MNB fizesse be a költségvetésbe. Ehelyett alapítványokba mentette a bank a hasznot, amire semmi, de semmi szükség nem volt. Közismert, hogy az MNB törvényi feladata az árstabilitás fenntartása, a forint értékállóságának őrzése, de a jogszabály nem írja elő az oktatás támogatását vagy a pénzügyiszakember-képzést.

Az alapítványok pénzét nem is a jegybank vezetése, hanem a „Matolcsy- klán” költötte, Matolcsy György egyik fia, Ádám állítólag Kovács Petra álnéven hozott gazdasági döntéseket. Ez hogyan lehetséges?

Nézze, ennek megítélése nem az én feladatom, hanem azoké a nyomozóké, akik az ÁSZ feljelentése alapján elkezdték a nyomozást. Formálisan az alapítványi döntések legfőbb szerve az alapítványi kuratórium, ezekben olyan személyek voltak, akik életükben nem hoztak ilyen típusú és nagyságrendű döntéseket. Valaki eléjük tette a papírokat, valaki megmondta nekik, hogy hol kell aláírni. Ők pedig aláírtak. A jogi felelősségük azonban ettől nem lett kisebb. A számvevők a 280 milliárdos befektetési döntésről írják: előfordult, hogy a kurátorok a döntést előkészítő anyagokat csak a határozat meghozatala előtt három és fél órával kapták meg.

Ön hogyan fogalmazná meg: az 500 milliárdra becsült alapítványi vagyont – vagy nem tudjuk, mennyit – ellopták, elherdálták vagy épp elégették?

Ennek az alapítványnak a létrehozására semmi szükség nem volt. Ha az MNB pénzt akart adni az oktatásnak, a szakemberképzésnek, akkor alapítvány nélkül is megtehette volna társadalmi felelősségvállalási tevékenysége keretében. 1-2-3 milliárdot előtte és azóta is adtak, és az alapítvány sem adott ennél többet. Úgy gondolom, hogy az alapítvány célja nem lehetett más, csak vagyonkimentés, vagyis a közvagyon átcsatornázása magánkezekbe. Ilyen értelemben lopásról vagy inkább rablásról van szó.

Amikor 2014-ben az MNB alapítványokba menekítette a közvagyont, akkor az MNB felügyelőbizottságának ellenzéki tagja, Róna Péter tiltakozott, a Transparency International Magyarország civil szervezet pedig feljelentést is tett. Tíz év után mi kényszerítette rá most az államot, illetve a számvevőszéket, hogy vizsgálatot indítson?

Először is az, hogy pofátlanul nagy lett az alapítványok vesztesége, akkora, hogy azt már nem lehet takargatni. Ráadásul a jegybanknak a tőkéje most mínusz ezerhétszáz- milliárd forint! Amit jó lenne rendezni, legalább az alapítványba menekített 266 milliárddal vagy ami megmaradt belőle. Ennél súlyosabb a Neumann alapítvány helyzete, ahol vélhetően a működésre kellene a pénz. Elősegítheti a tisztán látást a jegybankelnökváltás. Ha Varga Mihály most nem borítja ki a bilit, akkor ő is felelőssé tehető a pénzek eltűnéséért. Gondolom, nincs kedve mások helyett bűnhődni.

Feltéve, ha eddig nem volt felelős. Hiszen pénzügyminiszterként nem akadályozta meg az alapítványok létrejöttét, százmilliárdok eltüntetését.

Valóban, de ez más szintű felelősség; a korábbi felelőssége indirekt, ha most nem lép, akkor direkt felelőse lesz az ügynek. Más kategória.

A lapok szerint a „nagy bankrablás” során Matolcsy György fia, Matolcsy Ádám luxuséletet élt, szó van dubaji vagy New York-i luxuslakásokról, százmilliós óráról, Ferrariról. E költéseket, közvetve a jegybank veszteségét a költségvetésből fizetik majd?

Lényegében igen, bár a költségvetésnek ezt a kötelezettségét időközben felpuhították, már szinte akármeddig eltolható az MNB-veszteség pótlása. Mivel a jegybanknak várhatóan évtizedekig nem lesz akkora nyeresége, hogy saját erőből pótolja a hiányt, nagy valószínűséggel az adófizetők előbb-utóbb rá lesznek kényszerítve arra, hogy a cechet végül ők állják.

Tippelne arra, hogy a rendőrség elfogja és megbünteti majd a tetteseket?

Azt gondolom, ha bebizonyítják, hogy bűncselekmény történt, akkor a tetteseket könnyebb lesz megtalálni, mint az eltűnt pénzt. Mert könnyen lehet, hogy a pénz már régóta külföldi számlákon van, esetleg nem is a tettesek nevén.

Ellopott tengeri cirkálóról Rejtő Jenő óta tudunk, és makaó nevű kártyajátékon eljátszott Nobel-díjról is hallottunk. De vajon a gazdaságtörténet feljegyzett már olyat, hogy valakik az ország parlamentje és kormányának védernyője alatt a jegybank trezorjaiból kiviszik a nemzet vagyonának egy részét?

Ilyen horderejű pénzügyi csalás Magyarországon utoljára a múlt század húszas éveiben volt, a híres frankhamisításra gondolok, amibe belekeveredett az akkori kormány. A bűnügy a miniszterelnök Bethlen István és Teleki Pál tudtával történt. A világban nagy kreativitással rendelkező bűnözők élnek, ilyen volt Marcos Fülöp-szigeteki elnök, aki a jegybank vagyonából 5-10 milliárd dollárt nyúlt le. Hosszú ideig ő tartotta a kormányzati lopás Guinness- rekordját. Marcos 20 évig volt hatalmon, ebből tíz évig vészhelyzeten alapuló statárium volt a hazájában, ahol az ellenzék elnyomás alatt volt, a szabad sajtót korlátozták.

Ha az ügyben kiszélesedik a vizsgálat, és bírósági tárgyalás is lesz, akkor Orbán Viktor, a parlament tagjai, Matolcsy György mondhatják, hogy nem tudtak a dologról?

Mondani mindent lehet. A kérdés az, hogy a rendőrség és az ügyészség milyen dokumentumokat talál. Illetve milyen dokumentumokat akar találni.

Segíthet-e a rendőrségnek, hogy Varga Mihály elrendelt egy belső vizsgálatot a jegybankban?

Egy ilyen vizsgálat sokat tud segíteni az igazság kiderítésében. A sajtó jelentős kutatómunkát végzett, nagyon sok információ nyilvános már. Cikkek tömege mutatja be az üzletkötések részleteit s még azt is, hogy kinek milyen haszna származott a jegybankból kimenekített pénzekből. A rendőrségnek és az ügyészségnek nincs olyan nehéz dolga, ha tisztázni akarja az ügyet.

Az MNB le akarta beszélni a z ÁSZ-t, hogy a jelentést nyilvánosságra hozzák, mondván, összeomolhat a forint.

Igazán nem akarok a jegybanki vezetők ítélőképességéről nyilatkozni, de helyzetet jól jellemzi, hogy bár a jelentés a disznóságokkal együtt nyilvánosságra került, a forint árfolyama meg sem rezdült.