7 feledhetetlen idézet a 120 éve született Rejtő Jenőtől

  • PORT

„Uram, a késemért jöttem.”

1905. március 29-én született Reich Jenő, vagy ahogy mindenki ismeri: Rejtő Jenő, de ismerős lehet még a P. Howard és a Gibson Lavery név is, amik alatt alkotott. Rejtő színpadi szerző és fordító is volt, de elsősorban a ponyvaregényei miatt lett népszerű, amiket ma is szívesen olvasnak, és idéznek belőle, ahogy most mi tesszük. Rejtő elképesztő humora túlmutatott az akkori blőd kabarétréfákon, és az abszurd örökzöld dallamain játszott. Íme hét bizonyíték!

Forrás: Képes Kiadó

 

Vesztegzár a Grand Hotelben (1939)

Ha bűnös lennék, bevallanám. Sajnos, csak hülye vagyok, és ezt szégyellem.

 

A Láthatatlan Légió (1939)

Sokan csak nevettek az ilyen történeteken. De néhányan, akik Afrika más és más pontján hallották ugyanazt, a fejüket csóválták még akkor is, ha nem voltak babonásak. Azonban a többség, ha valahol a Szahara szélén lakott, kisvárosban vagy oázisban, sokszor hallotta távolról azt a tompa dobpergést és éles harmonikafutamot, amire babonás emberek azt mondják, hogy a szél nyitja meg csukja egy csőszkalyiba törött ajtaját valahol a szőlőben, az ropog és nyikorog, mint a dobszó meg a harmonika. De a felvilágosodottabbak jól tudják, hogy a barátságtalan, viharos trópusi éjszakában a Láthatatlan Légió fekete menetoszlopa rója a sivatagot, harmonikás kíséretével, félelmetes bérkocsijával, néma legénységével, és senki sem sejti, hogy honnan jönnek, hová és meddig mennek.

 

A szőke ciklon (1939)

Van így néha az ember. Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie az ötödik emeletre.

 

Piszkos Fred, a kapitány (1940)

– Uram, a késemért jöttem.
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.

 

A tizennégy karátos autó (1940)

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.

 

A ​három testőr Afrikában (1940)

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

 

Piszkos ​Fred közbelép (1941)

Akinek pénze van, az ne zavarja dolgozással a mások munkáját.