Mennyei Királyság (2005)

A Gladiátor (2000) elképesztő sikere után mindenki egy újabb látványos, de érzelemgazdag történelmi eposzt várt Ridley Scott-tól, aki ezt le is szállította, de az ókori Róma után a középkori Szentföldet választotta a keresztes hadjáratok idejéből. És lehet, hogy nem Orlando Bloom volt a legjobb választás az amúgy valóban élt Balian de Ibelin szerepére, aki egyszerű kovácsból lett Jeruzsálem védelmezője – bár sosem volt kovács és már a Szentföldön született –, egyszerűen azért, mert túl cingár ahhoz, hogy elhiggyük neki, hogy könnyedén bánik egy hatalmas kétkezes pallóssal, és vígan szaladgál a nehéz páncélban,

szerintünk Bloom felnőtt a feladathoz.

A Marokkóban forgatott film hatalmas siker lett a Közel-Keleten, mert méltó ellenfelekként ábrázolja a muszlimokat, akik ekkor sok szempontból magasabb kultúrát képviseltek. Scott valóban törekedett arra, hogy árnyalt képet mutasson a korról, de figyelt a kalandra, és kapunk egy szerelmi szálat is a gyönyörű Eva Greennel.

A film megnézhető az HBO GO-n

Az utolsó párbaj (2021)

Ridley Scott újra megtörtént eseményeket dolgozott fel (bár nem ez volt az utolsó párbaj Franciaországban, amit nyilván ő is tud, hiszen első nagyjátékfilmje, az 1977-es Párbajhősök egy több száz évvel később lezajlott, szintén megtörtént összecsapást dolgozott fel), de ez volt az utolsó olyan, az egyik fél haláláig vívott párbaj, amely istenítéletnek számított. A küzdelem végkimenetele ugyanis arról döntött, igaz vagy hamis a vád, amellyel az egyik felet illették: ha az illető életben maradt, ártatlannak bizonyult, ha meghalt, nyilván bűnös. A vádló egy bizonyos Jean de Carrouges (Matt Damon), aki szerint egykori barátja, későbbi ellenlábasa, Jacques LeGris (Adam Driver) erőszakkal magáévá tette a feleségét, Marguerite-et (Jodie Comer). Jean de Carrougest a bátor, de önfejű harcos, alacsony sorból származó katona, aki a háborúból él, és szerencséje van, mert abból jut bőven. Az 1380-as években járunk, mindenki harcol mindenkivel: angolok, franciák, burgundiak, navarraiak, aragóniaiak és mások feszülnek egymásnak, de Carrouges pedig ott van a sűrűjében – miközben hű felesége odahaza várja. Ez részben az ő története, hiszen ő égne el a máglyán, ha férje vereséget szenved, részben a címbeli párbajé. És ennyire véres, hihetetlenül jól megkoreografált középkori lovagi párbajt annak minden lehetséges mozzanatával aligha láthattunk eddig, pedig ha más nem, a Trónok harca elég magasra tette a lécet.

A rettenthetetlen (1995)

Lehet arról vicces és érdekes cikket írni – szoktunk is –, hogy hány történelmi pontatlanság és hiba van Mel Gibson rendezésében. A kedvencem az, hogy a skótok a XIII. században NEM hordtak szoknyát, de a lényeg az, hogy ez a film mindig is közönségkedvenc volt és lesz. Gibson 5 Oscar-díjat nyert vele, beleértve a legjobb filmnek és rendezőnek, illetve operatőri munkának járót is, ami azért elég szép szó, és újra divatba hozta a kék arcfestést. Amit persze hősünk, az angolok ellen harcoló skót felkelő, William Wallace valószínűleg nem használt, az viszont biztos, hogy többször is legyőzte korának egyik legerősebb hadseregét, és újfajta hadviselést vezetett be, amely a lovagiasság helyett a taktikát és a megfélemlítést helyezte előtérbe. És mindezt Gibson remekül ábrázolja a maga szokásos nagyzoló és enyhén szadista módján, közben persze a saját szobrát állítva fel – de szerencsére elég humora van ahhoz, hogy ne mindig vegye komolyan az egészet.

Törvényen kívüli király (2018)

Kicsit olyan, mintha ez lenne A rettenthetetlen folytatása, és van is ebben valami, hiszen Mel Gibson filmjének végén látjuk, ahogy az akkor még angol párti Robert de Bruce lassan öntudatra ébred, és valóban ő lesz az, aki továbbviszi a harcot. Amit hasonlóan vívott meg, mint Wallace – vagy az angolok követték el ugyanazokat a hibákat –, mindenesetre Wallace győzelme Stirling Bridge-nél nagyon hasonló Robertéhoz (Chris Pine) Loudoun Hillnél. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy

kapunk egy valós történelmi tényeken alapuló, hihetetlenül izgalmas filmet,

amely azt sem titkolja el, hogy nem csak szabadságharcról volt itt szó, hanem polgárháborúról a különböző skót frakciók között, és egy ember személyes ambícióiról, amiért gyilkolni is hajlandó volt. Akár egy templomban is! És végre a skótok itt nem hordanak szoknyát, mert ekkor nem volt még szokás.

A film megnézhető a Netflixen

Káosz (1985)

Ha a középkorról beszélünk, rendszerint csakis Európára gondolunk, pedig a korszák máshol is javában zajlott, és sehol máshol nem volt annyira meghatározó a feudális rendszer, mint az akkori Japánban. Itt játszódik a legendás Akira Kurosawa filmje is,

ami Shakespeare Lear király című művét meséli el, a történetet a XVI. századi Japánba helyezve át.

Hidetora fejedelem átadja birodalmának irányítását legidősebb fiának, Tarónak. Szaburu, a legkisebb fiú nem helyesli apja döntését, mert mindkét bátyját túlságosan hatalomszeretőnek ismeri, s emiatt egyiküket sem érzi alkalmasnak egy egységes állam vezetésére. Az atya ezért Szaburu ellen fordul, de hamarosan kénytelen lesz belátni, hogy „lázadó fiának" igaza volt... A film a pusztulás igazi eposza – egyben a feudális Japán letűnésének is sokadik megéneklése, ami a rendező egyik kedvenc motívuma volt –, de megannyi modern áthallást is tartalmaz, például az atomháborúval kapcsolatban.

Macbeth (2015)

Ha már Shakespeare, akkor a halhatatlan bárd legsötétebb, legtragikusabb és legerőteljesebb drámája a XI. századi Skóciában játszódik, főszereplői az elmúlt 400 év alatt a gátlástalan hatalomvágy szimbólumává váltak. Macbeth (Michael Fassbender) jóslatot kap, hogy ő lesz Cawdor thánja, majd Skócia uralkodója. Eleinte nem hisz a jóslatnak, de miután Duncan király előlépteti hősiességéért, ráérez a hatalom ízére. Macbethnek a király iránti hűségét végül legyőzi Lady Macbeth (Marion Cotillard) unszolása, a férfi megöli a királyt, és ő kerül a trónra. A véres tett persze továbbiakat von maga után, Macbeth és felesége pedig egyre mélyebbre merül a hatalom megtartásáért folytatott véres harcban. Az ausztrál Justin Kurzel változata abban különbözik a korábbi feldolgozásoktól, hogy nagyobb hangsúlyt kaptak benne a külső jelenetek, és így a csaták is, de nem marad ki a történetet vezérlő pszichodráma sem.

Az Északi (2022)

A középkor történetéből nem hiányozhatnak a fél Európát végigrabló, évtizedeken át legyőzhetetlen vikingek sem, márpedig vikinges film akad bőven, mi pedig egy friss és igazán véres példányt választottunk. Ami vicces módon szintén egyfajta Shakespeare-feldolgozás, Robert Eggers rendező (A boszorkány, A világítótorony) tulajdonképpen

a Hamletet is megihlető ősi északi drámához nyúlt vissza.

Hőse egy fiatal viking herceg, aki kénytelen végignézni, hogy apját lemészárolja a nagybátya, Fjölnir (Claes Bang), hogy a király özvegye (Nicole Kidman) oldalán a trónt is elfoglalja. Amlethre (Alexander Skarsgård) is halál várna, de sikerül elmenekülnie, fosztogató-portyázó viking hordák közt nő fel, és belőle is igazi vadember lesz, aki végtelenül élvezi a mészárlást. A véres harcjelenetek mellé szürreális, néha horrorisztikus elemeket kapunk, amik teljesen egyedivé és bizarr módon lebilincselővé teszik Az Északit.