A laktózérzékenyek lehúzása: megnéztük, mekkora árrést raktak a boltok a laktózmentes tejtermékekre, és mekkorát a simákra

Érdekes jelenségre bukkantunk, amikor múlt héten megjelent cikkünkben összehasonlítottuk, melyik boltban mennyibe kerültek a tejtermékek az árrésstop bevezetése előtt és az után. A Lidl, a Spar, a Tesco, az Aldi és a Penny 300 termékét megvizsgálva arra jutottunk, hogy

szinte mindenhol a laktózmentes tejtermékek ára csökkent a legnagyobb mértékben az árrésstop bevezetésével.

A kormányzati intézkedés értelmében a kiskereskedők 30 termékkategóriában nem alkalmazhatnak 10 százaléknál nagyobb árrést, vagyis a beszerzési árnál legfeljebb 10 százalékkal drágábban árulhatják az azokba tartozó termékeket. Az intézkedés főleg tejtermékekre, húsokra, és olyan alapvető élelmiszerekre vonatkozik, mint az étolaj, a finomliszt, a burgonya, a kristálycukor, a tojás és a fokhagyma.

Mivel a kiskereskedelmi láncok eddig is vagy veszteséggel, vagy minimális nyereséggel működtek, feltételezhető, hogy az árrésstop bevezetésével nem nullára vagy az alá vitték le az érintett termékekre tett árrést, hanem egységesen 10 százalékra. Ez azt jelenti, hogy korábban valószínűleg azokon a termékeken volt a legnagyobb árrés, amelyeknek most a legnagyobb mértékben csökkent az ára.

A legnagyobb árréssel továbbadott termékek között pedig feltűnően sok volt a laktózmentes áru: a piacvezető Lidlnél például a laktózmentes görög joghurt, a második legnagyobb forgalmú Sparnál pedig a Mizo laktózmentes natúr joghurt ára csökkent a legnagyobb mértékben.

Több mint kétszeres különbség van

De valódi összefüggésről van szó, vagy csak véletlenül került néhány laktózmentes termék a listák elejére? Ezt a kérdést nem lehet tökéletesen megválaszolni, mert – mint az adatokból kiderült – a sima és a laktózmentes termékek kínálatát nemcsak a boltok között, de a boltokon belül is nehéz összehasonlítani. Sőt, valójában elég ritka, hogy egy bolt pont ugyanabból a termékből pont ugyanakkora kiszerelésben áruljon laktózos és laktózmentes verziót.

Azért, hogy kapjunk egy általános képet, kerestünk minden boltnál három olyan terméket, amelynél mégis elérhető ugyanaz a termék ugyanakkora, vagy nagyjából ugyanakkora kiszerelésben. Ilyeneket főleg a tejek, a tejfölök és a natúr joghurtok között találtunk:

Az egyáltalán nem reprezentatív gyűjtésen látszik, hogy a különböző boltok különböző stratégiákat követnek azzal kapcsolatban, hogy melyik termékre mekkora árrést tesznek, és azzal kapcsolatban is, mekkora különbséget tartanak fenn a laktózos és a laktózmentes termékek árrései között.

Nagy általánosságban azonban egyértelmű, hogy a jobboldalon határozottan hosszabbak a kék sávok, vagyis a laktózmentes termékeken korábban jellemzően nagyobb árrések voltak. Az öt különböző boltnál elérhető 15 termék esetében a laktózos verziók átlagosan 5 százalékkal, a laktózmentes verziók átlagosan 14,9 százalékkal lettek olcsóbbak, ami majdnem háromszoros különbség. Ezt az összehasonlítást persze torzítja, hogy a tizenöt termékből nyolc valamilyen fajta tej volt, vagyis az eredmény nem képezi le a tejtermékek teljes kínálatát.

Azért, hogy pontosabb képet kapjunk, kigyűjtöttük az adatsorból az összes tejterméket, és megnéztük, átlagosan mennyivel csökkent a laktózos és a laktózmentes verziók ára.

Több mint száz sima és több mint száz laktózmentes termék árváltozásának összehasonlításával az jött ki, hogy az előbbiek ára átlagosan 8 százalékkal, az utóbbiak ára átlagosan 18 százalékkal csökkent.

Ha maradunk a feltételezésnél, hogy a kiskereskedők most tényleg minden terméknél pont 10 százalékra csökkentették az árrést, az jön ki, hogy a laktózos termékeken korábban átlagosan 19,6 százalékos, a laktózmentes termékeken pedig 34,2 százalékos árrés volt. Ez egy elég jelentős, majdnem 15 százalékpontos különbség, vagyis egyértelműen kimondható, hogy a kiskereskedők az árrésstop bevezetése előtt trendszerűen máshogy árazták a laktózmentes termékeket, mint a laktózosokat.

A szakértő szerint sem indokolt a sokkal drágább laktózmentes

Megkérdeztük a laktózmentes tejtermékek előállítási eljárásairól és ezek költségvonzatáról Zapletál Zoltán agrármérnököt, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. munkatársát. A szakember szerint ma Magyarországon három különböző eljárással teszik laktózmentessé a tejtermékeket, amelyekben közös, hogy viszonylag alacsony költségekkel járnak.

Zapletál Zoltán szerint a laktózmentes ESL-tejek többségét először hőkezelik, majd lehűtik, ezután adják a tejhez a laktáz enzimet, majd 24 óráig hidegen (5-7 °C) tartják, hogy az enzim hidrolizálja a laktózt (lebontja glukózra és galaktózra). Egy nap után ellenőrzik a laktóztartalmat, és ha az a határérték (0,1 g/100g) alá csökkent, vagyis a laktóz nagyon nagy része lebomlott, akkor következik az ESL-hőkezelés. Az összes eljárás közül ez a legdrágább a magasabb enzim adagolás (0,6-0,8 liter/1000 liter) miatt. Kb. 60 €/liter átlagos enzimár esetén ez literenként 15-19 forint adalékanyag-költséget jelent.

Az UHT-tejeknél egy úgynevezett „steril enzim adagolást” használnak, amelynek részeként az UHT hőkezelés után a visszahűtött tejbe adagolják bele egy speciális aszeptikus adagoló egységgel a steril laktáz enzimet, amely aztán a végső csomagolásban bontja le a laktózt. Ez így egy nagyon gazdaságos eljárás. Az UHT-tejeket gyártás után három napig, a mikrobiológiai tesztek idejére, karanténban kell tartani, a laktázenzim ezalatt bontja le a tejcukrot.

Zapletál Zoltán szerint az ehhez az eljáráshoz szükséges steril adagológép körülbelül 80-90 millió forintba kerül (beszereléssel, beüzemeléssel együtt), ami azonban a megvásárlás után sok éven keresztül napi több ezer liter tej kezelésére képes, vagyis az ára elvileg nem kellene, hogy nagy mértékben befolyásolja a vele elkészített laktózmentes tej árát. Mivel ez az eljárás olcsóbb, mint az ESL-tejek gyártásánál alkalmazott verzió, egyre több helyen használják.

A szakértő szerint a tejcukor lebontása az olyan savanyú tejtermékeknél sem igényel bonyolult technológiát és plusz időt, mint a tejföl, a túró, a joghurt és a kefir. Ezeknél a gyártás során a kultúrával együtt lehet adagolni a tejhez, tejszínhez a speciális, savanyú közegben is működő úgynevezett bifidolaktáz enzimet. Mivel nem történik a laktóz bontás után hőkezelés, az enzim pedig alacsony (4,6 körüli) pH-n is aktív marad, alacsony adagolásban lehet alkalmazni, így nagyon gazdaságos.

1000 liter tejhez az enzim koncentrációjától függően 2-3 deciliterre van szükség. Ebből az enzimből egy liter körülbelül 60 euróba – tehát körülbelül 24 ezer forintba – kerül, ami egy liter végtermékre maximum 8 forint plusz költséget jelent.

Egy 330 grammos laktózmentes tejfölnél ez tehát 2-3 forintot jelent.

Zapletál Zoltán szerint érdemes kiemelni, hogy a tejben lezajlott folyamat utólagos ellenőrzésének is van költsége. Az eljárás végén ugyanis a gyártó mintát vesz a tejből, és ellenőrzi/ellenőrizteti, hogy a megfelelő határérték alá csökkent-e a tej laktóztartalma. Egy ilyen gyorsteszt vagy külső laborvizsgálat ára körülbelül 15-18 ezer forint (és ennél vannak olcsóbb módszerek is). Ez egy kistermelőnek érdemi költség lehet, de a nagy üzletláncoknak gyártó cégeknek, akik nagy tételekben – például tízezer literes adagokban – gyártanak, egy literre lebontva csak 1,5-1,8 forintos költséget jelent.

Zapletál Zoltán szerint ez alapján „a laktáz enzim költsége nem indokolja a laktózmentes termékek jelentősen magasabb árát”. Szerinte ezek a termékek inkább azért kerülnek többe, mert azokat a kereskedők „más polcrészre, a mentes termékek közé szánják, és ezért máshogy árazzák”.