„A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban” – 120 éve született a ponyvairodalom királya
Kevés magyar író van, akinek neve annyira egybeforrt a humorral, a szellemes párbeszédekkel és a felejthetetlen karakterekkel, mint Rejtő Jenő. A sors kegyetlen fintora, hogy a ponyvairodalom koronázatlan királyának tragikus élet jutott kegyetlen halállal – munkaszolgálatosként halálra fagyott a keleti fronton. Születésének kerek évfordulóján összegyűjtöttük a tíz legütősebb Rejtő-idézetet, szigorúan szubjektív szempontok szerint.
Rejtő Jenő 1905. március 29-én született Budapesten, zsidó kispolgári családban. Eredeti neve Reich Jenő volt. Rejtő fiatalon a bohém élet szerelmese lett: járt színiiskolába, de hamar otthagyta, dolgozott vándorszínészként, sőt külföldre is elvetődött. Megfordult Nyugat-Európában és Észak-Afrikában is, ahol későbbi regényeihez gyűjtött bőséges élményanyagot.
Az 1930-ban visszatért Budapestre, és hamar megtalálta a saját hangját. Könnyed, olvasmányos stílusával a ponyvaregények királya lett. Alig egy évtized alatt tucatszámra írta regényeit, melyek közül már akkoriban is legendás lett a Piszkos Fred, a kapitány, Az elátkozott part, A tizennégy karátos autó és A szőke ciklon.
Rejtő írásmódja egyedülálló. A kalandregények kliséit parodizálta, a hősei karikatúraszerű, de mégis élő figurák voltak. Ki ne ismerné Piszkos Fredet, a mogorva, borostás, rossz arcú kapitányt, aki a maga módján mégis hűséges? Vagy a nagyszájú, de jólelkű Fülig Jimmyt, aki sosem tudja pontosan, mi történik körülötte, de mégis minden végül jóra fordul? A szereplők, a párbeszédek, a nevetséges helyzetek felejthetetlenné tették műveit.
Ráadásul Rejtő regényeinek hangulata is különleges: egzotikus kikötők, idegenlégiós erődök, poros szállodák, titokzatos bűntettek, mindez fanyar humorral megfűszerezve. Ha valaki egyszer rákapott a Rejtő-féle humorra, nincs menekvés: a művei még ma is frissnek hatnak.
Hiába volt népszerű író, 1942-ben, zsidó származása miatt behívták munkaszolgálatra, majd a keleti frontra került. Gyenge fizikuma miatt nem sok esélye volt a hírhedten zord körülmények között. A legenda szerint még ekkor is humorizált, társait tréfákkal próbálta felvidítani, de a kegyetlen valóság végül legyőzte. Ez a nap is jól kezdődik – jegyezte meg állítólag 1943. január 1-jén, Jevdakovo közelében. Aznap halálra fagyott a dermesztő hidegben.
Halála után művei hosszú évekig indexen voltak. A Rákosi alatti kommunista kultúrpolitika nem tartotta „valódi irodalomnak” az írásait, így könyvei főleg az antikváriumokban terjedtek, rongyosra olvasva.
Ahogy ígértük, íme egy rögtönzött válogatás:
1, „- Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
-Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm…
– Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.”
(Piszkos Fred, a kapitány)
2, „Korán kelni: fél árulás! Aki korán kel, az aranyat akar lelni. Nem? Aki aranyat lelne, az gyanús…”
(Az ellopott század)
3, „Az életben mindent úgy kell venni, ahogy van, és nem szabad egyszer szerelmesnek lenni, egyszer megsértődni, dühöngeni és sírni, ez mind marhaság!”
(Ezen egy éjszaka)
4, „Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? – Megmondta Dante. Elmegy a pokolba.”
(Az ellopott század)
5, „Az ön környezetében mit mondanak például, ha valaki olyasmit tesz, ami nem tetszik? – Szó nélkül fejbe ütik az illetőt. Ez határozott rosszallást jelent.”
(Piszkos Fred, a kapitány)
6, „Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mert az egész világ olyan, mint egy nagy tolongás: hol elöl van az ember, hol hátul.”
(Az elátkozott part)
7, „Mit csinál ott fent? – Nem tudok lejönni. – Az nem ok arra, hogy felmenjen.”
(A szőke ciklon)
8, „Ez az illető hirtelen hanyatt esett. – Hol ütötte meg magát? – A fülem mögött. De én pontosan állcsúcson találtam.”
(A tizennégy karátos autó)
9, „Kereste a hóhér! – Hallja! Hogy beszél maga velem? – Mr. Theo, igazán sajnálom… de a helyzet az, hogy kifejezetten a hóhér kereste Önt.”
(Piszkos Fred közbelép)
10, „Az ideám mindenesetre elsőrendű! Világhírű leszek. Az egyetlen mód arra, hogy valaki munka nélkül jólétben élhessen, és ne kritizálják.”
(Vanek úr Párizsban)
