
„Szijjártó Péter kilépett Moszkva utcáira – most fél Oroszország erről beszél" címmel számolt be a Mandiner arról, hogy Szijjártó Péter az orosz fővárosban fürgén szedte a lábait.
Háborút vívó országok közül egészen biztosan Oroszországban futott a békéért a legtöbbet Szijjártó Péter.
De már a háború előtt is különleges helyet foglalt el a futóminiszter szívében az orosz főváros, aminek a kedvéért tért vissza a konditeremből a szabadtéri testmozgáshoz.
Sőt, még mínusz 10-ben is futott, bezzeg azzal nem vívta ki az orosz sajtó elismerését. Mondjuk ez még a háború előtt volt.
Az elmúlt bő három évben 13-szor járt Moszkvában Szijjártó, de messze nem ezek a legkeményebb futásai. Azok a Birodalom szívében voltak, erről ő maga mesélt még a régi Indexnek,
A népszavazásra készült kormányplakátokon azt olvassuk, hogy „üzenjük Brüsszelnek”. De pontosan ki a címzett?
Hát, Brüsszel ugye egy város, és megmondom őszintén, sajnálom Brüsszelt és a brüsszelieket, hogy úgy tűnik, mintha közvetlenül nekik üzennénk.
Bár van más is, amiért sajnálni lehet őket. Mert ha Brüsszelben az ember eltéved akár két utcát, akkor már az életéért kell futnia. És nem túlzok, én már voltam ilyen helyzetben.
Futott az életéért Brüsszelben?
Gyorsabban futottam, mint amennyire addig gondoltam, hogy futni tudok.
Még a minisztersége előtt?
Már miniszter voltam.
És akkor a testőrök hol voltak?
Nekem nincsenek testőreim. Azt meg kifejezetten nem szeretem, ha valaki futni jön velem, mert akkor hozzá kell alkalmazkodnom. Még külföldön is, ahol egyébként szoktak adni személyi védelmet, mikor kérdezik, hogy „hová megy, csak nem futni?”, azt mondom, hogy á, nem, csak a konditerembe, mindjárt jövök! Szóval, amikor ez történt,
tévesztettem és rossz irányba kezdtem el futni. Akkor még nem volt ilyen migráció, de most felértékelődik bennem a migrációs politikánk, az biztos."
Az talán nem pontosan igaz vagy most már nem igaz, hogy Szijjártónak nincsenek testőrei. 2018-ban írtuk meg, hogy Szijjártó alaposan megdolgoztatja a külképviseleteket a futásaival, a testőrségnek pedig bicikliket kell beszerezni ilyenkor. Nem beszélve a fotósról, aki - legyen késő éjjel, kora hajnal, mínusz 10, eső, hó - dokumentálja a fontos diplomáciai eseményeket.