A mai nyugati társadalmakban a gyermeknevelési elvek középpontjában az egyéniség kiteljesedésének támogatása áll. A mostani felfogás szerint az a jó szülő, aki igyekszik megismerni a gyermekét, felfedezni, hogy mi érdekli, miben tehetséges, és ebben az irányban támogatja a fejlődését, miközben fokozatosan vezeti be a társadalmi működés szabályaiba. Persze ahány ház, annyi szokás, de az itt leírtakra valószínűleg mindenki stabil, egyezményes alapként tekint. Az érzelmi fejlődéshez a biztonságos korai kötődés adja a kiindulást, mára ezt is mindenki elfogadja elvként. De voltak olyan történelmi helyzetek, mikor a társadalom hasznos tagjának a jól irányítható, érzelmileg nem kötődő állampolgár tűnt. Nem árt ezt néha felidézni; leginkább azért, hogy soha többé ne térjünk vissza ezekhez a nézetekhez.
Bestseller volt a náci Németországban
1934-ben jelent meg Németországban Johanna Haarer csecsemőgondozási kézikönyve, a Die deutsche Mutter und ihr erstes Kind (A német anya és első gyermeke) címmel. A mű igazi bestseller lett, számtalanszor kiadták, és 1945-re közel 600.000 példányban kelt el. A kiadó az a Julius Friedrich Lehmanns volt, aki a náci irodalom legnagyobbjait publikálta. És ez egyáltalán nem volt véletlen: Haarer könyve ugyanis lépésről lépésre vezette végig az édesanyákat, hogyan neveljenek újszülöttjükből hasznos állampolgárt a Harmadik Birodalom számára. 1936-ban Lehmanns kiadta a kettő és hat év közötti gyermekek neveléséről szóló, Unsere kleinen Kinder (Kisgyermekeink) című folytatást is, hasonló sikerrel.
Német anyák százezrei követték Haarer tanácsait, és neveltek olyan gyerekeket, akiknek később felnőttként komoly kötődési problémákkal kellett szembenézniük úgy, hogy sokszor maguk sem tudták, mi okozta mindezt.
Johanna Haarer csecsemőgondozási kézikönyve, 1934. (Fotó: Profimedia)
Johanna Haarer pulmonológus szakorvos volt, sem gyermekgyógyászatból, sem pszichológiából nem volt képesítése. Voltak viszont elvei, amelyeket nem volt rest megosztani a nyilvánossággal, és amelyeket a maga családján belül is alkalmazott. Első saját gyermeke 1933-ban született, így csecsemőgondozási szakkönyvét egészen friss tapasztalatokra alapozva írta, rögtön a gyakorlatban is kipróbálva mindent. Később még négy gyermeket szült, és a harmincas évek közepén második férjével együtt (akinek a vezetéknevét felvéve lett ő maga is Haarer) belépett a náci pártba, akkor már nyíltan vállalva nézeteit. Bár a háború után érthető módon eltűnt a nyilvánosság elől, ennek ellenére híres-hírhedt első könyvét még a huszadik század második felében is többször kiadták, igaz, már átdolgozva, a legkínosabb részeket eltávolítva a szövegből.
Még nem ember, te neveled azzá!
Az 1920-as években vált népszerűvé a behaviorista pszichológia, amely az emberi viselkedést és a tanulást az inger-válasz elméletre alapozta: az elv követői úgy vélték, hogy a személyiség a környezeti ingerekre adott válaszok mentén alakul ki. Így bármilyen élőlény jelleme tanítás úján alakítható, akár az emberé is. Az irányzatra számos gyermeknevelési alapelv épült. Az amerikai John B. Watson és az új-zélandi Frederick Truby King például tudományos publikációk során keresztül igyekeztek bizonyítani, hogy a csecsemők könnyen trenírozhatók, a titok mindössze annyi, hogy következesen kell reagálni a jelzéseikre, ha lehet, a praktikumot, mint az etetés, a pelenkacsere, öltöztetés helyezve előtérbe az olyan érzelmi reakciókkal szemben, mint a szükségtelenül sok testi kontaktus, a babusgatás vagy az együtt alvás. Így egy jól alkalmazkodó, könnyen gondozható, kiszámítható viselkedésű baba lesz a végeredmény.
Pelenkázást tanulnak német nők a Reich Anyák Szolgálata által szervezett anyaképző tanfolyamon, Essenben, Németországban, az 1930-as években (Fotó: Profimedia)
Azóta már tudjuk, hogy ez a tudatos érzelmi elhanyagolás nem fegyelmezetté teszi a gyerekeket, egyszerűen csak egy idő után feladják a próbálkozást a kapcsolatteremtésre, mert elveszítik a bizalmukat abban, hogy a segítségükre siethet bárki, ha jeleznek. A harmincas évek Németországában Johanna Haarer sikerének egyik kulcsát mégis a behaviriorista szemléletre épített tudatos, módszeres elhanyagolás adta, mert szerencsésen találkozott a kor másik nagy ideológiai vívmányával, a nemzetiszocialista emberképpel. Haarer gyermekneveléssel kapcsolatos iránymutatásai olyan értékeket tükröztek, amelyeket fontosnak tartottak a Harmadik Birodalomban. A szerző úgy vélte, hogy minden német állampolgárnak a nemzeti közösség hasznos tagjának kell lennie, és határozottan ellenezte azokat a gyermeknevelési gyakorlatokat, amelyek a gyermekek egyéniségének kibontakozását támogatják. Nézete szerint a gyermeknek meg kell tanulnia beilleszkedni a közösségbe, és saját kívánságait és céljait a közös célok alá rendelni.
„Hasznos tanácsok”
A jól csengő elvekhez praktikus, a mindennapokban alkalmazható tanácsok is tartoztak, rögtön a születés pillanatától kezdve. Haarer azt javasolta, hogy a babákat születésük után 24 órára el kell választani az anyjuktól, és külön helyiségben kell elhelyezni őket. Ezt több szempontból is indokolnak látta: egyrészt úgy gondolta, hogy így a külső kórokozók elleni védelem könnyebben biztosítható a gyerek számára, az anya pedig időt kap, hogy regenerálódjon a szülés okozta stresszből. Ezt a tudatos szeparációt aztán módszeresen folytatni kell a baba életének első három hónapjában. Az anya csak szigorúan szabályozott rendben szoptathat, és egy alkalom legfeljebb 20 percig tarthat. Minden anya-gyermek érintkezésnek céltudatosnak és praktikusnak kell lennie, kerülni kell a babusgatást és a játékot. Az elkülönítésben Haarer következetességet javasol: ha a gyerek jóllakott, tisztába tették és megfelelően van felöltöztetve, mégis sír, akkor a legjobb egyszerűen csak megvárni, amíg abbahagyja, így hamar megtanulja, hogy ok nélkül ne zaklassa az anyát mindenféle különleges igénnyel.
Mivel az újszülötteket Haarer még valódi érzelmek nélküli, ösztönös lényeknek tartotta, ezt a korai időszakot fontosnak gondolta a későbbi jellem megalapozása szempontjából.
Úgy vélte, a sírás egyszerűen a baba időtöltésének egy módja, mivel másra még fizikailag nem nagyon képes, ezért nyomatékosan azt javasolta az anyáknak, hogy ne emeljék fel, ringassák és ne próbálják megvigasztalni a síró csecsemőket, hogy ne váljanak követelőzőkké. Rámutatott, hogy az anyai szeretetnek nem megfelelő megnyilvánulása a gyengéd fizikai kontaktus; sokkal hasznosabb az, ha valaki előrelátóan alapozza meg gyermeke jövőjét a megfelelő szokások kialakításával.
Haarer könyvei a Hitlerjugend mozgalom céljaihoz igazodó gyermeknevelési gyakorlatok alapjává váltak. A harmincas-negyvenes években sorra nyíltak a tanácsadó központok és indultak a fiatal szülőknek szóló képzések, amelyek ezekre az elvekre alapozva igyekeztek a jövő Németországának bátor, engedelmes és fegyelmezett állampolgárainak életét az első perctől a helyes irányba fordítani. Amikor végül Németország elveszítette a háborút, ott maradt egy nemzedék, amelynek meg kellett küzdenie a saját, mesterségesen kialakított korlátaival.
Anyaképző tanfolyam a Reich Anyák Szolgálatánál, a 30-as években (Fotó: Profimedia)
Generációs traumák
Bár a náci ideológia végül hosszú távon nem diadalmaskodott Európában, Haarer könyveinek hatása a mai napig érezhető. Az a generáció, amely ezek alapján az elvek alapján nőtt fel, később, amikor szülővé vált, kötődési nehézségekkel szembesült, és minden jel arra mutat, hogy nehezebben dolgozta fel a háború alatt elszenvedett traumákat is, mert nem volt olyan biztonságos háttér, amely adott volna bármilyen apró megnyugvást, amikor a külső környezet senki számára nem volt biztonságos. Kutatók, orvosok és pszichológusok feltételezik, hogy a korai kötődés hiánya a modern élet számos jelenségéhez járulhatnak hozzá, beleértve az alacsony születési arányt, az egyedül élő és egyre inkább elmagányosodó embereket, valamint a kiégés, a depresszió és a mentális betegségek széles körben elterjedt jelenségeit. Természetesen ezeknek a személyes és társadalmi problémáknak sokféle oka lehet, de vannak jelek, amelyek arról árulkodnak, hogy Haarer munkássága nem múlt el nyomtalanul.
Anne Kratzer a Scientific American hasábjain megjelent cikkében számol be Ilka Quindeau, a Frankfurti Tudományegyetem munkatársa és kollégái kutatásáról. Quindeau és csapata a háború alatt született gyerekek generációját tanulmányozták. Eredetileg a bombázások és egyéb háborús támadások traumájának hosszú távú hatásait szándékoztak vizsgálni. Aztán, ahogy felvették az első néhány interjút, módosítottak a kutatási terven, mert feltűntek nekik bizonyos ismétlődő mintázatok a mindennapi családi élettel kapcsolatos beszámolókban, és attól kezdve külön figyelmet fordítottak a családtagok közötti kapcsolatokra is. Azt vették észre ugyanis, hogy sok interjúalany rendkívüli lojalitást mutatott a szülei felé, de mindenfajta érzelmi kötődés nélkül: sem pozitív, szeretetteli pillanatokat, sem konfliktushelyzeteket nem voltak képesek felidézni.
Quindeau összefüggésbe hozta mindezt Anna Freud pszichoanalitikus megfigyeléseivel, aki azt találta, hogy a szüleikhez egészséges módon kötődő gyerekeket kevésbé traumatizálta a háborús körülmények között töltött gyermekkor, mint a kevésbé erős kötődésűeket. Mindent összevetve Quindeau arra a következtetésre jutott, hogy a bombázásokról készített interjúi valójában többet tártak fel, mint a háború közvetlen hatásait: rámutattak a családokon belül zajló folyamatokra is. Persze ez nem jelent egyértelmű bizonyítékot a generációs traumára, de sok németországi terapeuta is beszámol arról, hogy a huszadik század közepén valami nagyon nem volt rendben a családok életében; erős a valószínűsége, hogy mindennek hátterében az akkor divatos Haarer-könyvek állhatnak.
Ma már tudjuk, hogy ha megtagadjuk egy gyerektől az érzelmi kapcsolódás lehetőségét élete első egy-két évében, ahogyan azt Johanna Haarer javasolta, akkor annak nagyon súlyos, egész életen át ható következményei lehetnek. Az így felnevelt gyerekek aztán vagy szembenéznek ezzel, és megpróbálják tudatosan felülírni a kapott mintát, vagy maguk is kötődni képtelen szülővé válnak, és azt adják tovább, amit kaptak. Így Haarer munkássága a mai napig meghatározhatja sok család életét.
