Folyik a vizsgálat, és indult egy nyomozás is az újdörögdi gyakorlótéren történt súlyos baleset ügyében, amikor is egy kormánytisztviselő hölgy kezében éles kézigránát robbant, emiatt elvesztette mindkét kezét. A tragikus eset ellenére sem Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, sem Vidoven Árpád illetékes államtitkár nem mond le, és folytatódik a tisztviselőknek szóló önkéntes harcászati program is. 

„Amíg nem tudjuk mi történt, nem tudjuk megmondani kinek van felelőssége” – válaszolta a vizsgálatokat említve Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter minap a kormányinfón a HVG kérdésére, noha mi nem a jogi felelősségre céloztunk, hanem arra, hogy a honvédelmi miniszter vagy parlamenti államtitkára vállal-e az esetért politikai felelősséget és lemond-e – volt rá több napjuk, nem tették. 

A baleset március 21-én történt, de aznap a Honvédelmi Minisztérium csak egy rövid közleményt adott ki, hogy „ketten megsérültek a Magyar Honvédség újdörögdi gyakorlóterén”. Másnap közölték, hogy „éles kézigránáttal végrehajtott dobógyakorlat során felrobbant a gránát” egy kormánytisztviselő kezében, akinek mindkét kezét amputálni kellett. A másik, könnyebb sérült a mellette álló kiképző katona volt. 

A szaktárca azóta sem közölt ennél többet, így a sajtó próbálta felderíteni az ügyet, a sajtó kérdéseire árult el további részleteket a Miniszterelnökség is. Ezért tudjuk ma már, hogy mit keresett egy civil a gyakorlótéren: a kormánytisztviselőknek szervezett speciális képzésen vett részt, az Adaptív Védelem programban. Sokan eddig nem is hallottak erről, és ez sem véletlen. 

Ha valaki mégis megszólalt hivatalosan a napokban, az sem mindig segített a tisztánlátásban. Ugyanis például vagy csak annyira tellett tőle, mint a Parlamentben Orbán Viktortól, aki szerint a hölgy hős. Vagy csak már közismert infókat osztott meg, mint Szalay-Bobrovniczky miniszter is, emellett “politikai kalandorokat” hibáztatott, a sérülteket meglátogatta a kórházban, de lemondását szóba se hozta.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter az Adaptív Védelem program beindításakor

Magyar Honvédség

Pedig lenne rá igény – elég csak végigpörgetni a miniszter Facebook-posztja alatt a kommenteket. A honvédelmi vezetés felelősségét firtatta a Tisza Párt szakértője, a volt vezérkari főnök Ruszin-Szendi Romulusz is, aki felvetette még, valóban önkéntes volt-e a részvétel a kormánytisztviselőknek a programon, vagy akár volt rajtuk nyomás – utóbbit a kormányzat cáfolta. 

De nemcsak Ruszin-Szendi vetette fel a honvédelmi vezetők felelősségét, hanem Szekeres Imre volt honvédelmi miniszter is. A tárcavezetői posztot 2006–2010 között betöltő Szekeres a HVG-nek azt mondta, sok részlet nem tisztázott, de az a gyanúja, hogy „ez egy hibás politikai döntés volt nagyon súlyos következményekkel, és ha erről a miniszter tudott, vagy ő adott utasítást, akkor le kell mondania”. 

Szekeres emlékeztetett, hogy bármilyen kiképzést, éles fegyverhasználatot csak a vezérkari főnök engedélyezhet, ha ehelyett a tárca államtitkárát bízták meg a program koordinálásával, az már hiba. Szerinte a kormánytisztviselőknek tartott program nem illeszkedik azokba a kategóriákba, amelyeknek vannak megfelelő, bejáratott rutinjai, szabályzói és protokolljai, és „elképesztő eljárás, hogy folytatják is”.

Részlet az Adaptív Védelem program egyik imázsfilmjéből

Magyar Honvédség

Ugyan arra Orbán mellett Gulyás és Szalay-Bobrovniczky miniszterek is utaltak nyilatkozataikban, hogy évtizedes rutinok szerint zajlott ez a gyakorlat, maga a program, az Adaptív Védelem elnevezésű felkészítés valójában alig több mint egy éve létezik, és – a Magyar Honvédség és a miniszter akkori közlése szerint – célja, hogy „közelebb vigye a közigazgatásban dolgozókat a honvédelem világához”. 

Ez alapján a program inkább tűnik a honvédelem iránt mérsékelten érdeklődő civilek politikai pr-célzattal folytatott programjának, semmint komoly harcászati felkészítőnek. Szalay-Bobrovniczky miniszter a program tavaly januári indulásakor is újként beszélt róla: ez egy „különleges és új felkészítés, amellyel Magyarország biztonságát és védelmi képességeit erősítjük”. 

Az akkor még ismeretlen programról nem sokkal később a 24.hu írt, méghozzá a Magyar Államkincstár elnöke által a munkatársainak küldött „toborzó” kör-e-mailje alapján. Ebben arról van szó, hogy „az önkéntes műveleti tartalékos kiképzésnél egyszerűbb gyakorlati honvédelmi alapismeretek és alapkészségek elsajátításának lehetőségét” ajánlják, és jelzik, hogy „a laktanyai körülmények között” zajló  

felkészítés eredményeként a résztvevők testületi szelleme megerősödik, számos új gyakorlati tapasztalatra tesznek szert, amelyek a hétköznapok során is hasznosíthatnak.” 

Pár hónappal később már Gulyás Gergely helyettese, a Miniszterelnökség államtitkára, Panyi Miklós is részt vett a felkészítésen. Azt nyilatkozta, ő már nem volt sorkatona, de így van módja elsajátítani a honvédelmi alapismereteket. Ám ő sem említett éles lövészetet, éles gránátgyakorlatot, és a vele forgatott alábbi promóciós videóban is csak gyakorlógránátokat dobnak, festékpatronnal lövöldöznek: 

A videóban Panyi el is mondja, ez egy program azoknak, akiknek élethelyzetük, munkájuk miatt nem elérhető sem a hivatásos katonai pálya, sem a többféle önkéntes tartalékos képzés sem. A tartalékosság amúgy jellemzően egy 12 modulos, 25 napos kiképzés után a honvédséggel kötött jogviszony, évi 600 ezer forintos rendelkezésre állási díjért, évi minimum 7 napos bevonulással. 

Panyi Miklós miniszterhelyettes is részt vett az Adaptív Védelem felkészítésen

Magyar Honvédség

Az államtitkári szereplés óta, csaknem egy évig nem került be igazán a hírekbe az Adaptív Védelem program – egészen a mostani tragikus esetig. Eddig azt sem lehetett tudni, mennyien vettek rajta részt az indulása óta. Most viszont a Telexnek a Miniszterelnökség elárulta, hogy „az alapozó képzést tavaly 184 fő kezdte el és 141 fejezte be, a második fázist pedig 72-en végezték el”. Ezek  

a számok valóban nem jeleznek erős nyomást a részvételre, hiszen tízezernyi kormánytisztviselőből kevesebb mint 200 vett végül részt a felkészítésen, ám ugyanez a program népszerű(tlen)ségét is jelzi egyúttal. 

Ehhez, valamint a felkészítés hangsúlyozottan speciális, pilot-jellegéhez és az érdeklődők kifejezetten civil hátteréhez képest valóban talán a legmeglepőbb, hogy az Adaptív Védelem résztvevőinek programjában éles lövészet és éles gránátgyakorlat is szerepelt. Még ha – mint kiderült – csak a többhetes felkészítés vége felé, és előtte elméleti, gyakorlati oktatást is kaptak a résztvevők, akiket előtte pszichológus vizsgált. 

A Szabad Európa cikkéből azt is tudjuk, milyen gránátokkal gyakoroltak, mivel megírták, hogy a baleset után Somogyi Zoltán vezérőrnagy az alábbi parancsot adta ki: „A 93M NF védő és a 96M NF támadó kézigránátok alkalmazását megtiltom, bevizsgálásukra az MH Logisztikai Támogató Parancsnokság parancsnoka soron kívül intézkedik”. Utasított a gránátokat elkülönített tárolására is, „Letiltott” felirattal. 

Az említett kézigránátokból létezik gyakorló típus is, nem tudni, miért nem azokat használták. A 93M NF VGY (védő gyakorló) és a 96M NF TGY (támadó gyakorló) gránátok a biztonságos kiképzést segítik, miközben a hordozás, a fogás, a kibiztosítás és dobás technikájának alapjait lehet velük elsajátítani. Van még ezekből VÉGY (védő éles-gyakorló) és TÉGY (támadó éles-gyakorló) altípus is, de ezek is  

olyan gyakorló kézigránátok, amelyek tömege, kialakítása (a szín és hatás kivételével) megegyezik az élesekével, mivel az éles-gyakorló kézigránátok a késleltetési idő letelte után kismértékű fényfelvillanást, füst- és erős (100dB) hanghatást adnak. 

Ezzel szemben a valóban éles gránátok komoly pusztításra képesek. A 93m NF védő kézigránát célja fedett helyről alkalmazva az ellenség élőerejének repeszekkel történő megsemmisítése. „Ölőhatára”, vagyis, amekkora körben halálos sérülést okozhat: 12 méter. A 96M NF támadó gránátot a katonák támadás közben alkalmazzák, célja az ellenség megsebesítése, megsemmisítése. Ölőhatára 2 méter. 

Mindkét típusra igaz, hogy a gránát a biztosító sasszeg kihúzásáig működésképtelen. Az élesítéséhez a szeget ki kell húzni, ezután, amíg a biztosítókart leszorítva tartjuk, a gránát nem lép működésbe. Ha eldobás után a gyújtófejben lévő forgatórugó a biztosítókart legalább 50°-os szögben elfordítja, beindul a robbanási folyamat, és a késleltetési idő (3,2-4,2 másodperc) leteltével bekövetkezik a robbanás. 

Az Adaptív Védelem program speciális volta miatt nehéz a következményeket is beilleszteni a megszokott gyakorlatba, eljárásrendbe. Miután Orbán jelezte, hogy minden segítséget megadnak a sérülteknek, de közülük a kormánytisztviselő hölgy nem katona, hanem civilként vett részt a felkészítésen, a HVG megkérdezte a kormányinfón Gulyás Gergelyt a balesetbiztosításról, és ő azt mondta: 

A jogi szabályozás egyértelmű, ez gyakorlatilag olyan, mint egy munkahelyi baleset, ennek megfelelően teljes körű kártérítési kötelezettsége van a magyar államnak, adott esetben a Miniszterelnökségnek. Az erről szóló levelet megírtam, a családot erről tájékoztattam, tehát írásbeli kötelezettségvállalás is történt.” 

Ez, a programban résztvevők élet- és baleset-biztosítására vonatkozó kérdés is szerepelt egyébként abban a 18 kérdést tartalmazó listában, amit még szerdán küldött a HVG a honvédelmi tárcának, de választ azóta sem kaptunk. Ami a másik, könnyebb sérültet, a kormánytisztviselő mellett álló katonát illeti, őrá már hivatásosként a Honvédségnél alkalmazott központi, élet- és baleset-biztosítási szabályok vonatkoznak. 

A baleset helyszíne, az újdörögdi kiképzőbázis az Adaptív Védelem program egyik videójában

Magyar Honvédség

Ha ezek az utóbbi időben nem változtak, akkor a helyzet ma is az, hogy a Magyar Honvédség nem köt a katonákra általános felelősség- és baleset-biztosítást. Nem volt ez mindig így, mert 2012-ig még évről évre kötöttek, ám a gyakorlattal az akkori miniszter, Hende Csaba szakított, arra hivatkozva: nincs annyi káresemény, amiért megérné havonta tetemes biztosítási díjat fizetni. 

Az általános felelősség- és baleset-biztosítás hiánya a közvélemény számára csak 4 évvel később, 2016-ban derült ki, amikor négy tűzszerész halt meg abban a hortobágyi robbanásban, amikor a Hortobágyi Nemzeti Park területén egy 250 kilogrammos orosz repesz-rombolóbomba robbant fel. Ha nem változott semmi, akkor elvileg 2012 óta, vagyis ma is az a gyakorlat, hogy 

a katonákat érintő baleseteknél, haláleseteknél a honvédelmi tárca vállal felelősséget, és állja a kártérítési, kárenyhítési juttatások biztosítását – egyedi, miniszteri döntés alapján. 

Hasonlóan – ha a szabályok nem változtak – nemcsak itthon, hanem a számos külföldi (béke)missziók alkalmával is ez a helyzet a biztosításoknál. Emlékezetes a 2023 májusában Koszovóban megsérült KFOR-katonák ügye, ahol két katonának is amputálni kellett a lábát. Nemcsak ilyen szempontból lehet nyugtalanító azonban az Orbán-kormány által még csak tervezett legújabb katonai misszió Csádban:

Az újdörögdi eset is felhívta egyébként a figyelmet arra, hogy a magát békepártiként feltüntető Orbán-kormány milyen sok energiát fordít nemcsak az erőltetett hadiipari beruházásokra és a fegyverkezési kiadásokat növelve hadieszköz-beszerzésekre, hanem a tényleges toborzási tevékenység mellett az olyan pr-jellegű akciókra is, mint az Adaptív Védelem felkészülés. Ám eközben  

a kormányzat a lakosság felkészítésére, tájékoztatására semmilyen látható forrást nem fordít, így ennek érzékelhető eredménye sincs, sőt, az Európai Bizottság javaslatát, hogy mindenki csomagoljon háromnapnyi hideg élelmet, komolytalannak tartják.