Miért teszi jól Magyar Péter, ha nem áll ki a Pride mellett, és miért hiba mégis, ha hallgat?

„Azt meg egy végtelenül rossz precedensnek látom, hogy az ellenzék legnagyobb pártjának vezetője még annyit sem mond az alkotmányos jogok korlátozása, a melegek elleni gyűlöletkampány kapcsán, hogy ez elfogadhatatlan. Annyit sem mond, hogy felháborító és gyalázatos, hogy a kormány az alkalmatlanságát, a korruptságát és az elszabaduló árakat honfitársaink százezereinek célkeresztbe állításával próbálja elfedni.” (Pottyondy Edina)

„Magyar Péternek vállalnia kell a kockázatot, hogy ne veszítse el hitelét, és együtt kellene sétálnia mindazokkal, akik a térfigyelő kamerák kereszttüzében is felvállalják akár nemi, akár politikai identitásukat. (Schilling Árpád)

„Nem csak a véleményem, de a meggyőződésem is, hogy a demokrácia nem csak cél, hanem eszköz is. Azt mondani, hogy most nézzünk félre azért, hogy később ne kelljen, nekem olyan, mint azt mondani, hogy a halálbüntetés embertelen, akasszuk fel a hóhérokat.” (Diétás Magyar Múzsa)

A Fidesztől független nyilvánosságban többen is Magyar Péter szemére vetették, hogy miért nem állt ki határozottabban a Pride betiltása ellen. Miért nem mondta ki nyíltan, hogy felháborító és elfogadhatatlan a gyülekezési jogot korlátozó törvénymódosítás, amivel a Fidesz el akarja lehetetleníteni a felvonulást. Erről posztolt többek között az imént idézett Pottyondy Edina stand-upos, Schilling Árpád színházi rendező és a Diétás Magyar Múzsa is. Mind amellett érvelnek, hogy a legerősebb ellenzéki párt vezetőjének kötelessége lenne megvédeni a Pride-ot, függetlenül attól, hogy mit diktál a politikai racionalitás.

Azért is látványos a Tisza Párt visszafogottsága, mert közben a régi ellenzék pártjai hangosan tiltakoznak és tüntetéseket szerveznek a gyülekezési jog korlátozása ellen, a Momentum például füstgyertyázással zavarta meg a parlamenti szavazást. Sok érv szól amellett, hogy Magyar Péternek miért kellene kiállnia a Pride mellett, de ugyanígy lehet érvelni ellene is. Bárhogyan lavírozik is, akár beleáll a kérdésbe, akár nem, szinte biztos, hogy politikai értelemben mínuszosan jön ki az ügyből.

Morális értelemben ez a helyes

Kezdjük a kérdés morális értelmezésével, ami több érvelésben is megjelent. Hol van az a határ, amikor már nem lehet szó nélkül hagyni a Fidesz gyűlöletkeltő intézkedéseit? Mi a fontosabb: a kormányváltás reménye vagy a kipécézett és megbélyegzett társadalmi csoportok jogainak megvédése? A kompromisszum mikor megy át megalkuvásba? Ezt a dilemmát Bedő Dávid, a Momentum frakcióvezetője fogalmazta meg a legélesebben. Posztjában azoknak üzent, akik szerint a Pride melletti kiállás rontja a kormányváltás esélyét. „Hol a határ? Meddig hallgassunk? Ha majd gumibottal verik szét a Pride-felvonulókat az Andrássy úton és könnygázzal oszlatják a tömeget, akkor is hallgassunk? Akkor is hallgassunk, ha fiatalok százai töltik majd fogdában az éjszakát csak azért, mert egy békés felvonuláson vettek részt azzal, akit szeretnek, és nem engedtek a karhatalmi erőszaknak?” – írta.

Ha így tesszük fel a kérdést, akkor morálisan az lenne a helyes, ha Magyar Péter is beállna a betiltás ellen tiltakozók sorába. A szimpatizánsai között is szép számmal lehetnek, akik pont hogy morális alapon várják el tőle a határozott és egyértelmű kiállást.

A Tiszánál egyelőre azzal oldották fel ezt a dilemmát, hogy most a választásra kell koncentrálni, minden más másodlagos. Bódis Kriszta, a Tisza Párt szociálpolitikai tanácsadója azt írta posztjában: a szabadság nevében tűrni kell a megaláztatást, hogy vissza tudják állítani a demokráciát. „Az Orbán rendszer megszüntetésének leghatékonyabb eszköze a teljes leváltás és az egész állami struktúra átalakítása, minden más félmegoldás. Ezért most rendíthetetlenül és tiszta szívvel kell haladnunk és készülnünk a választásra, ami esélyt ad, hogy visszavegyük a hazánkat és visszaállítsuk a demokráciát.”

A homofóbia a kormányváltás után is velünk marad

A Pride betiltásának megágyazó törvénymódosítással a Fidesz tulajdonképpen másodrendű állampolgároknak állítja be az LMBTQI-embereket. Azt üzenik, hogy már puszta látványuk is veszélyes a gyerekekre, ezért nem gyakorolhatják úgy és akkor az egyik legfontosabb alkotmányos alapjogukat, ahogyan ők akarják. Magyar Péter azt ígéri, hogy hatalomra kerülése esetén Magyarországból egy modern, nyugati típusú demokráciát csinál. Na igen, de hogyan lesz itt jól működő demokrácia, ha közben az állam szisztematikusan diszkriminál bizonyos kisebbségeket? Ha a Tisza Pártnak végül sikerül leváltania a Fideszt 2026-ban, a kérdés akkor is ott lesz, hogy mi legyen az LMBTQI-közösséget provokáló alkotmánymódosítással vagy a Pride betiltását lehetővé tevő törvénymódosítással.

Hogyan fogja visszacsinálni ezeket az intézkedéseket Magyar Péter, ha attól fél, hogy szavazói nem néznék jó szemmel, ha kiállna a melegek jogai mellett? Azzal, hogy most nem tiltakozik a Pride-ot ellehetetlenítő intézkedések ellen, csak elodázza ezt a problémát. Erről írt a Magyar Pétert kritizáló posztjában Schilling Árpád is. „De mi lesz akkor azokkal a homofóbokkal, akik ránk szavaztak? Ők nem fognak majd lázadni? Lesz elég pénz betömni a szájukat? Ezzel a stratégiával sikerül újra a jövőbe utalni egy alapvető problémát: a magyar társadalomból kiveszett empátiát.”

Nincs nemzetegyesítés, ha közben kirekesztik a melegeket

Szembetűnő volt, hogy míg Orbán Viktor a poloskákhoz hasonlított civilek, újságírók és bírók kisöpréséről beszélt március 15-én, addig Magyar Péter beszédében többször is előkerült a megbékélés és a nemzet egyesítésének gondolata. Ez olyan gondolat, amivel papíron valószínűleg sok magyar egyetért, és nem is feltétlenül csak a tiszások. Csakhogy újra felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egyesíteni a nemzetet, ha annak egy csoportját a többség nem hajlandó megvédeni a hátrányos megkülönböztetéstől. Hiába beszél Magyar Péter arról, hogy véget kell vetni a megosztó és gyűlöletkeltő politizálásnak, kevésbé lesz hiteles tőle, ha közben ő maga sem hajlandó egyértelműen kiállni a célba vett társadalmi csoportok mellett. Márpedig feltételezhetően Magyar Péter szavazói között is vannak melegek és olyanok, akiknek fontos a szabadságjogok megvédése.

A Fidesz irányítja a közbeszédet

A Pride betiltásával az a Fidesz egyik célja, hogy visszavegye a politikai napirend uralását Magyar Pétertől. Ettől legyen hangos a közbeszéd, ne a növekvő inflációtól vagy a több százmilliárdos MNB-botránytól. Emiatt Magyar Péter sem nagyon hagyhatja szó nélkül, hogy a Fidesznek kedves ügyek domináljanak, mert akkor kevesebb szó esik a saját politikai üzeneteiről és a Nemzet hangja néven futó, 12+1 pontos szavazásáról, aminek kampánya hétfőn indult.

Az a kérdés, hogy át tudja-e keretezni úgy a Pride kérdését, hogy az beilleszthető legyen a politikájába. A korrupcióról sem úgy beszél, hogy mi van a jogállamiság helyzetével, hanem megélhetési kérdésekkel köti össze: azért van romokban az egészségügy és a vasút, mert Orbánék lopnak. Schilling Árpád is valami ilyesmiről írt az előbb idézett bejegyzésében: „Magyar Péterrel ellentétben úgy gondolom, hogy a sokaság napi gondjaihoz (egészségügy, oktatás, adópolitika stb.) hozzátartozik a megalázottság érzése is. Nem leválasztani kellene egymásról ezeket az ügyeket, hanem ügyesen összeboronálni.”

Orbán Viktor évértékelője után Magyar Péter még gumicsontnak nevezte a Pride betiltásának lehetőségét, viszont a gyülekezési jogot korlátozó törvénymódosítás elfogadása után több kísérletet is tett arra, hogy átfordítsa valahogy a Pride-ügyet. Beszédes, hogy közben egyszer sem írta le vagy mondta ki a Pride, az LMBTQI vagy a homoszexuális szavakat, ami jelzi, hogy továbbra is politikailag kényesnek tartja a témát.

Adott egy olyan értelmezést, ami szerint a gyülekezési jog korlátozásával a Fidesz a gazdasági problémákról akarja elterelni a figyelmet, mint tette ezt a Gyurcsány-kormány 2006-ban, amikor ellehetetlenítette a Kossuth téri tüntetéseket. „Most, amikor Orbán Viktor hatalma megrendült, ugyanazokhoz az eszközökhöz folyamodik, mint 2006-ban a Gyurcsány-kormány: a magyar emberek alapvető, gyülekezéshez való jogát veszi semmibe. Válságban a gazdaság, zuhan a népszerűségük, ezért azt teszi, amihez a legjobban ért: gyűlöletet és megosztottságot szít. A TISZA a magyar néppel közösen olyan országot épít, amelyben magyar a magyarnak szövetségese, nem eltaposandó poloska. Olyan országot, amelyben nem a gyűlölet, hanem az összefogás a vezérelv” – írta közleményében a gyülekezési törvény módosításának másnapján. A gyurcsányozós narratíva azoknak a konzervatívabb, jobboldali választóknak szólhat, akiket a Tisza szeretne megszólítani, például Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök vagy Kulcsár Krisztián egykori MOB-elnök szerepeltetésével.

Magyar Péter más síkra terelné az egész Pride-kérdést: arról beszélt, hogy a Fidesz nemcsak a szexuális és nemi kisebbségek szabadságát fenyegeti, hanem minden magyart, ezért a Tisza „minden magyar ember alkotmányos gyülekezési jogát meg fogja védeni”. Egyik videójában úgy fogalmazott: „Honfitársaim, a TISZA megvéd minden magyar embert, legyenek akár az Orbán által fenyegetett niklai óvónők, akár gyermekvédelmi dolgozók, akár a Fidesz gyűlöletpropagandája által kipécézett bármely csoport tagjai. Ne féljetek, tartsatok ki, már csak néhány hónap és mi magyarok ítéletet mondunk Orbánék korrupt, mindent tönkretevő hatalma és gyűlöletkeltése felett. Együtt vesszük vissza a hazánkat és közösen építünk egy élhető, őszinte, valóban békés, biztonságos és EMBERSÉGES Magyarországot. Ne féljetek, készüljetek!”

A régi ellenzéket erősítheti a Pride ügye

Magyar Péternek azért is lehet szüksége arra, hogy mégis mondjon valamit a Pride-ról, mert a látványos tiltakozó akciók a régi ellenzéket erősíthetik. Az elkötelezett ellenzéki szavazók egy része ugyanis azt várja Magyar Pétertől, hogy ebben az ügyben is szálljon szembe a Fidesszel. Ha ezt nem teszi meg, akkor majd a többi ellenzéki párt megteszi helyette. A Momentum füstgyertyás akcióval zavarta meg a múlt heti parlamenti szavazást, majd utána a Margit hídnál tüntettek, keddre pedig újabb megmozdulást hirdettek meg. A Pride ügye láthatósághoz és figyelemhez juttathatja az elmúlt évben gyakorlatilag légüres térben mozgó ellenzéki pártokat. Az ő szempontjukból végre nem csak Magyar Péter és a Fidesz küzdelméről szólna a politika.

Nem érdeke Magyar Péternek, hogy beleálljon a Fidesznek kedvező konfliktusba

Magyar Péter azért sincs könnyű helyzetben, mert legalább ilyen erős érvek szólnak amellett, hogy ne védje meg nyíltan a Pride-ot. Orbán Viktor és a Fidesz előszeretettel generál olyan konfliktusokat, amik egyszerre aktivizálják a fideszes tábort és osztják meg az ellenzéki oldalt. A Pride pont ilyen téma: az a célja ezzel a Fidesznek, hogy Magyar Pétert állásfoglalásra kényszerítsék egy identitáspolitikai kérdésben. Ehhez viszont az kell, hogy Magyar Péter felvegye a kesztyűt és beleálljon a felkínált konfliktusba, amit a régi ellenzék rendre meg is tett korábban. A Fővárosi Közgyűlésben is ezért támadták Bódis Krisztát, így akarták állásfoglalásra késztetni: Szentkirályi Alexandra Soros-ügynöknek és LMBTQ-aktivistának nevezte a Tisza szociálpolitikai tanácsadóját.

Orbánhoz hasonlóan Magyar Péter is keresi a konfliktusokat, azonban a Pride nem az ő terepe. Neki azok a témák fekszenek, amiben többsége van a Fidesszel szemben, és ezek a megélhetési kérdések. A 12+1 pontos szavazás kérdései is nagyrészt ezekről szólnak, lásd nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetése, gyógyszerek áfamentessége, egészséges élelmiszerek áfájának csökkentése stb. A Policy Solutions 2024-es problématérképe szerint a magyarokat az alacsony fizetések, a magas megélhetési költségek és az egészségügyi ellátás alacsony színvonala aggasztja legjobban, nem pedig az olyan ideológiai kérdések, mint a meleglobbi térnyerése. Magyar Péternek azért sem érdeke a Pride miatt csatába szállnia a Fidesszel, mert az igencsak heterogén szavazótáborát nem az köti össze, hogy mit gondolnak a jogállamisági kérdésekről vagy az LMBTQI-jogokról. Hanem az, hogy mindenáron le akarják váltani Orbán Viktor kormányát. Ha Magyar Péter a Pride-ról kezdene el beszélni, azzal elvonná a figyelmet a saját üzeneteiről, és elfogadná azokat a kommunikációs kereteket, amiket a Fidesz jelölt ki számára. Abból pedig csak vesztesen jönne ki.

Rásüthetik, hogy a gyerekellenesek pártját fogja

A felmérések alapján úgy tűnhet, hogy a Pride melletti kiállással nem is kockáztatna akkorát Magyar Péter. A Medián március 13-án megjelent közvélemény-kutatása szerint 2019 óta 6-ról 21 százalékra nőtt azok aránya, akik támogatják az 1997 óta minden évben megrendezett Pride-ot. A felvonulást elutasítók aránya eközben 34-ről 27 százalékra csökkent. Összességében a megkérdezettek közel 70 százaléka nem akarja betiltani a Pride-ot, még ha túl provokatívnak tartja is a felvonulást vagy nem ért egyet a céljaival. Azaz a magyar társadalom úgy lett elfogadóbb az elmúlt hat évben, hogy a Fidesz egyre-másra hozta a homofób, nemegyszer a homoszexualitást a pedofíliával összemosó intézkedéseket.

A Pride kérdésében a fideszesek és a nem fideszesek között húzódik a törésvonal: a Fidesz táborában hat év alatt 38-ról 53 százalékra nőtt a Pride betiltását támogatók aránya, tehát náluk hatásos volt a melegellenes propaganda. A melegek elleni hergelés elsősorban a fideszes keménymag megszólítására lehet alkalmas, a szélesebb választói rétegeknél kevésbé működik.

Erre utalt a momentumos Bedő Dávid is. Szerinte az ellenzék semmit sem veszíthet a Pride melletti kiállással, mert úgysem tudják megszólítani azokat, aki ellenzik a felvonulást. „Meddig kussoljunk még, nehogy »elveszítsük« a homofób fideszeseket, akik hátha »kiábrándulnak« ebből a kormányból jövő tavaszig? Nincs kit elveszítenünk. Mert aki amiatt szavaz a Fideszre, mert az ellenzék nem akarja betiltani a Pride-ot, azt soha nem is volt esélyünk megszólítanunk. Se nekünk, se más, kormányváltást akaró pártnak” – írta posztjában.

Csakhogy a Fidesz nem így teszi fel a kérdést. Nem az a lényeg, hogy ki van a Pride betiltása mellett és ki ellene, hanem hogy ki képviseli a normalitást. Gulyás Gergely ezt úgy fogalmazta meg, hogy a józan ész nevében kell betiltani a Pride-ot. Erről beszélt maga Orbán Viktor is pénteken a Kossuth rádióban. „Tehát ma egy folyamatos provokáció alatt állnak a magunkfajta, normális emberek, mert a hagyományostól eltérő szexuális viselkedés szerint élő emberek, amihez egyébként joguk van, senki nem avatkozik bele, szabadság van, ezt kiviszik az utcára, és nincsenek tekintettel arra, hogy ebben az országban azért él néhány millió gyerek, akiket föl kell nevelni, el kell indítani, egészséges emberré kell őket nevelni, esélyt kell adni arra, hogy boldogok legyenek az életükben, és ennek a felelőssége a szülőkön van.” Ugyanebben az interjúban még tovább is élezte a kérdést: „Ki az első? A Pride-on vonulók vagy a gyerekeink? A magyar kormány álláspontja az, hogy elsők a gyerekeink.”

Orbán narratívájában az egyik oldalon vannak a normalitás pártján állók, akik számára a gyerek az első, a másik oldalon pedig a Pride támogatói, akik viszont gyerekellenesek és abnormálisak. A Fidesz csak arra vár, hogy Magyar Péter beálljon a Pride mögé, és rá lehessen sütni, hogy a családok és a gyerekek ellen van.

A Fidesz nem először használja ezt a típusú szembeállításra és leegyszerűsítésre alapuló retorikát. A Covid alatt mindenki oltásellenes volt, aki kritizálta a kínai vakcinát és a kormány járványvédekezését. Majd mindenki háborúpárti lett, aki kicsit is más gondol az ukrajnai háborúról és a békéről, mint a Fidesz. Nem nehéz kitalálni, melyik álláspont mellé állnának a kevésbé elkötelezett és politikailag kevésbé aktív szavazók, ha úgy teszik fel nekik a kérdést, hogy Pride vagy a gyerekek. Ebben a konstellációban a Pride kérdése megoszthatja a tiszásokat és elijesztheti az esetleg Magyar Péterhez húzó jobboldali szavazókat.

A tiltakozás csak felerősíti a Fidesz megosztó stratégiáját

A tüntetések és a parlamenti füstgyertyázáshoz hasonló provokatív akciók indirekten a Fidesz megosztásra alapuló stratégiáját erősítik, hiszen tovább táplálják azt a konfliktust, amit a Pride betiltásával gerjeszt a Fidesz. Még könnyebb lesz az ellenzékre mutogatni, hogy tessék, nekik a Pride fontosabb a gyerekeknél. Persze felmerül a kérdés, mi lenne a helyes stratégia, ha a hallgatás sem elfogadható.

Magyar Péter is így gondolkodhat, mert egyik videójában arról beszélt, hogy bármiféle konfrontáció csak Orbán hatalmát erősíti. „Az óellenzéki módszerek (legyenek akár füstgránátok, akár konfrontáció a rendőrséggel) csak és kizárólag Orbánék hatalomban tartását szolgálják. Sem a rabszolgatörvénynél, sem a választási vagy egyéb jogszabályok módosításánál nem értek el semmilyen eredményt, sőt a hatalmat erősítették és aztán néhány hét alatt elhaltak.” Ráadásul ha Magyar Péter beállna a betiltás ellen tiltakozók sorába, azzal a Fidesz gyorsan össze tudná gyurcsányozni, ami eddig nem sikerült nekik.

Úgyis rá szavaznak a kormányváltást akarók

Magyar Péter azt is kijelölte megszólalásaiban, hogy ebben a helyzetben mi a helyes stratégia: meg kell nyerni a választást, mert csak úgy lehet mindent helyrehozni. „A TISZA nem sétál bele ebbe a csapdába. Pontosan tudjuk, hogy a jogszabályokat és a hatóságok vezetőit csak választási győzelemmel és kormányváltással lehet megváltoztatni. […] És igen, meg fogjuk nyerni a választást, ami után azonnal egyesíteni fogjuk a nemzetet és a kormány, valamint a jogszabályok ismét a magyar emberek érdekét fogják szolgálni. Nincs más út.” A Tisza Párt vezetője úgy számolhat: 2026-ban majd azok az ellenzéki választók is rá szavaznak, akik most esetleg morális alapon várnának határozottabb állásfoglalást tőle, mert első számú kihívóként neki lesz esélye leváltani a Fideszt, és ez úgyis mindent felülír.