Osváth Attilával Fehérvári úti stadion VIP-helyiségében ültünk le beszélgetni, ahonnan remek panoráma nyílik a pályára. Korántsem mellesleg: nem csak a Paks, a védő kilátásai is jók, az előző idényben a bajnokságot a második helyen záró, a Magyar Kupát megnyerő csapat ebben az évadban is maradandót alkothat, míg a 29 esztendős futballista eddigi karrierje talán legjobb szezonját futja. Videónkban bővebben is mesél arról, hogyan jutott el onnan, hogy „…picike voltam, és törékeny” odáig, hogy már válogatott futballistaként foglalt helyet velünk szemben, de szóba kerül az az évad is, amikor 76 gólt szerzett Veszprémben. Igaz, akkor még jobbszélső volt, nem jobbhátvéd – ma már nyilvánvaló, a „hátralépés” előrelépést jelentett. Szemelvények az interjúból.

Arról, hogy gyerekkori edzője, Rugovics Vendel szerint a pici zsenik közé tartozott…
„Nagynak nem voltam nagy, az biztos. Picike voltam, és törékeny. Próbáltam kitűnni a gyorsaságommal, és azzal, hogy tudok fickándozni… Rugovics Vendel sokat segített nekem, amikor Veszprémbe kerültem, mindent megtett, hogy sokat fejlődjek.”

Arról, hogy a legenda szerint egy év alatt tíz centit nőtt és tíz kilót hízott…
„Volt olyan időszak, amikor éreztem, hogy kicsit fáj a térdem a növéstől, de hogy tíz kilót híztam-e, abban nem vagyok biztos. Valamennyi persze feljött rám…”

Arról, hogy 16 évesen és 132 naposan debütált be az NB II-ben…
„Budaörsön játszottunk, vesztésre álltunk, talán három egy volt az állás, amikor beálltam. Volt egy helyzetem is, sajnos kihagytam. Végül kikaptunk, ám a csapattársak így is gratuláltak a bemutatkozáshoz. Nagyon örültem neki, büszke voltam rá, de visszagondolva, gyerekfejjel nem nagyon tudtam még hova elhelyezni.”

A védő tanúsíthatja, megéri annyit dolgozni az edzéseken! (Fotó: Juhász Sára)

Arról, hogy a 2011–2012-es idényben 76 gólig jutott…
„Az U17-es bajnokságban jók voltunk, meg is nyertük. Sok gólt rúgtam. Nagy volt a különbség az NB II-es felnőtt foci és az U17-es bajnokság között, de amikor visszamentem hétvégén játszani az U17-be, azon voltam, hogy segítsek a csapatnak, és érjük el a sikereket, legyünk bajnokok. Előfordult olyan is, hogy 16 gólt rúgtam egy meccsen. Szerényebb képességű csapattal játszottunk, az ellenfélnél volt olyan, aki utcai cipőben lépett pályára. Ellenük nyilván más volt a helyzet, de remélem, azóta ők is megtalálták a boldogságot az életben.”

Arról, hogy jobbszélsőből jobbhátvéd lett az évek során…
„Így hozta az élet. Mindig élni kell az adott lehetőséggel. Valamiért ennek így kellett lennie. Én elfogadtam a helyzetet, sőt örültem neki. Így volt a legnagyobb esélyem játszani NB I-es csapatban, esetleg az utánpótlás-válogatottakban. Lehet, ha szélső támadó maradok, nem viszem idáig. Fiatalon természetesen aláírtam volna azt, hogy eddig eljutok. Úgy gondolom, az idei szezonom kimagaslik az összes közül. Sikerült bemutatkoznom a felnőtt válogatottban – minden gyereknek, aki elkezd focizni, ez a vágya. S nekem ez megadatott. Abban persze bízom, hogy még többet ki tudok hozni a karrieremből.”

Arról, hogy a Vasasban lett élvonalbeli labdarúgó…
„Nem úgy mentem oda, hogy hú, egyből alapember leszek, de igyekeztem beverekedni magam a kezdőcsapatba, és nagyon örültem, hogy amikor Diósgyőrben játszottuk az első bajnoki mérkőzésünket, Szanyó Karcsi egyből kezdőként számolt velem.”

Arról, hogy már hatodik éve a Paksot erősíti…
„Jelenleg Paks az otthonom. Jól érezzük magunkat a családdal, szeretünk itt élni, a kislányaim itt nőnek fel, itt vannak a barátaik. Amikor megegyeztem Haraszti Zsolttal, nem voltak bennem olyan gondolatok, hogy meddig leszek itt, meddig nem. Próbáltam elérni a céljaimat rövid- és hosszútávon is. Tavaly másodikak lettünk a bajnokságban, a Magyar Kupát megnyertük – nehezebb lenne jobb szezont produkálni, de most is a dobogón vagyunk, és szeretnénk ott maradni. Rajta vagyunk azon is, hogy újra bejussunk a kupadöntőbe – és ha egy mód van rá, megint megnyerjük…”

Arról, hogy 2025. március 16-án, vasárnap este megcsörrent a telefonja…
„A válogatottól hívtak, hogy hétfőn menni kell… Nagyon meglepődtem, már a másnapi paksi edzésre készültem. Levert a víz hirtelen, de nagyon boldog voltam, azt sem tudtam, hogy kivel beszéljek. Először anyukámat, utána a mamámat hívtam fel, ugyanakkor nem kürtölhettem szét a hírt, meg kellett várni a hétfői bejelentést.”

A gyerekkori vágy teljesült: Osváth Attila pályára léphetett a válogatottban (Fotó: mlsz.hu)

Arról, hogy a törökországi Nemzetek Ligája-meccs 92. percében beállt…
„Amikor behívott a kapitány, úgy voltam vele, próbálom megragadni az esélyt edzéseken, hogy esetleg egy-két percet valahogy kapjak, debütálhassak a nemzeti válogatottban. Nagyon boldog és büszke voltam, amikor eljött ez a pillanat. Lepörgött előttem minden, ami eddig történt velem, voltak nehezebb, könnyebb idők, de ez volt a karrierem egyik legszebb pillanata! Az a néhány perc megért mindent! Nem is lehet más célom, mint hogy még többször magamra ölthessem a címeres mezt. Ez természetesen nem lesz egyszerű, mert nagy a konkurencia, minden játékos szeretne bekerülni a válogatottba. Közben az is hajt, hogy a Pakssal eredményesek legyünk, én pedig igyekszem kitolni a jó formámat, hogy a kapitány a jövőben is számítson rám.”

Arról, hogy júniusban csatlakozhat-e magyar bajnokként a kerethez…
„Nem szeretnék ennyire előre menni. Boldogok vagyunk, hogy ott vagyunk a dobogón. Jó a játékunk, stabilan futballozunk, nagyon egyben van a csapat, mentálisan erősek vagyunk, úgyhogy meglátjuk, mit hoz a jövő. Egyelőre a Zalaegerszeg elleni mérkőzésre készülünk, ott szeretnénk nyerni.”

No, és arról, hogy a paksi öltözőben mivel jár a válogatottbeli bemutatkozás…
„Amint visszatértem, Böde Dani jelezte, hogy a csapatot meg kell vendégelnem egy kajára, nem is mondhattam mást, mint hogy persze!”

Nyitókép: Megesett, hogy Osváth Attila egy meccsen 16 gólt szerzett (Fotó: Juhász Sára)

EZT OLVASTA MÁR?