Bognár György elárulta a paksi titkot: egy rúd szalámi, meg a szuperhatékony kémhálózat

„Van egy olyan felajánlása a hentes szomszédomnak, hogyha valamelyik játékosom két gólt rúg egy meccsen, akkor az illető kap egy rúd szalámit. Ezt eddig tartotta is. Például Böde Dani is kapott. Akkor a matematika alapján most szerintem Tóth Barni két rúddal kap az Újpest elleni meccs után” – kezdte mosolyogva a beszélgetésünket Bognár György, aki egy rövid megszakítással – akkor a Hungária körúton tevékenykedett – 2020. szeptember 22. óta vezetőedző Pakson.

A paksi látogatás apropóját egyfelől a válogatottszünet, másfelől a csapat ismételten remek bajnoki szereplése indokolta. Beszélgetésünkben témaként megemlítettük...

• a megérzés szerepét az edzői szakmában;
• az olyan fura fogalmakat, mint az xG;
• az egyedülállóan hatékony paksi scoutingrendszer előnyeit;
• a legjobb magyar klubvezető, Haraszti Zsolt szerepét;
• a nyugalmat, a fölösleges görcsölés hiányát mint paksi specifikumot.

Ha már egyszer az országos figyelmet kiváltó paksi csoda okait akartuk boncolgatni, in medias res belevágtunk a közepébe: mi a paksi titok?

„Semmi – vágta rá nemes egyszerűséggel a tréner, aki játékosként az 50-szeres válogatott volt, az 1986-os, mexikói világbajnokságon szereplő Mezey György irányította együttes egyik alapembere. – Illetve annyi mégis, hogy hagyom őket játszani.”

Na ja, csak ezen az alapon akár bárki lehetne a Paks edzője...

Miért is ne lehetne? Bárki képes lehet arra, hogy hagyja őket játszani... Nincs itt semmilyen titok. Á, fenét... Nyugalom van, akkor sem görcsölünk, ha kikapunk. Igaz, ritkán kapunk ki, tavasszal például még egyszer sem. Jól kell felhasználni a vereségeket, azokból lehet a legtöbbet tanulni. Ha szőnyeg alá söpröd a problémákat, amikor kikapsz, és ha próbálod kozmetikázni a vereséget, azzal csak ártasz a csapatodnak

– magyarázta filozofikus mélységekbe merülve a tréner, akit két alkalommal, 2022-ben és 2024-ben már megválasztottak az NB I-ben az év edzőjének. Bognár azt vallja, nyíltan meg kell beszélni a játékosokkal, mit miért csinálnak, majd azt is: mi az, ami bejött, és mi az, ami esetleg nem. És akkor szépen helyükre kerülnek a dolgok.

„Fontos, hogy nálunk soha sincs pánik. Ha kikaptunk, ez akkor is a mi csapatunk, meg ha győzünk, akkor is. Egyébként a győzelmeket, a sikerszériát nehezebb elviselni, mint a vereségeket. Nem könnyű a sikerek idején a földön maradni. Ez az igazán komoly edzői feladat.”

Kit érdekel a statisztika?!

Tavasszal öt győzelem, két döntetlen, az egész idényben egyetlen hazai vereség, a Diósgyőrtől. Amikor ezeket az adatokat soroljuk, Bognár György nagyot néz.

„Csakugyan? Én sohasem foglalkozom a statisztikai adatokkal. Arra tényleg emlékszem, hogy a Diósgyőrtől 4–3-ra kikaptunk itthon.”

Mélyütésnek szánt kérdéssel hozakodunk elő: milyen viszonyt ápol az adatalapú, a big data elemzéssel?

Sohasem voltam ellensége az újnak a futballban, de az az érzésem, hogy már túlzásba viszik. Abszolút fölösleges, a futball öt százalékát nem teszik ki ezek a statisztikák. Példának okáért, azt se tudom, mi az az xG. Nem is érdekel. Nézd, ha nem keménypapíron van, akkor még hasznosítható...

Ezt most akkor talán hagyjuk, mielőtt még tajtékosabb vizekre eveznénk. Ehelyett megemlítjük, hogy sokan – köztük egy korábbi edzőgeneráció karizmatikus alakja, Kiss László – fedezett fel Bognár és a Mágus, Verebes József edzői habitusa, karaktere között hasonlóságot.

„Van ebben valami. Igen. Mégpedig az, hogy Verebesnek a legnagyobb erénye az volt – amellett, hogy látta és értette a focit –, hogy sohasem félt. És ez volt a mottója is, amikor belépett az öltözőbe, mindig elmondta: »a futballpályán sok dolgot lehet csinálni, egyet nem. Félni.« Sőt, ezt még ki is terjesztette, mondván, hogy úgy általában a sportban nem lehet félni. És attól kezdve, hogy ezt az MTK öltözőjében elmondta, ez megmaradt a fejemben. És tudod, miért maradt meg? Mert több olyan edzőm is volt, név nélkül, akik remegtek a meccsek előtt.” 

Ezek az edzők Bognár szerint azért remegtek, mert arra gondoltak, mit mondanak majd, ha kikapnak. Verebes – aki sikeres győri időszak után 1987-ben bajnoki címre vezette az MTK-t, soraiban Bognárral – ennek pont az ellenkezője volt, sohasem gondolt a vereségre, csakis a győzelemre. 

„Jóska csak azt hangoztatta, hogy mi úgy megyünk ki a pályára, hogy győzni fogunk, legyen bár az ellenfél a Manchester United, vagy bárki más. Mi akkor is győzni fogunk. Ezek alapján valóban lehet közöttünk hasonlóság, mert ezt tőle örököltem, valahogy megmaradt bennem. Sok edzőm volt, emberileg mindegyikkel megvoltam, de Verebes különleges volt. Nem félt. És amikor kimentem Franciaországba a Toulonhoz, ugyanezt tapasztaltam. Csak egy középcsapat voltunk, de senki sem félt a soros ellenféltől. Vereségnél nem volt temetés, győzelemnél nem volt dáridó, csak kiegyensúlyozottság.”

„Mi az idővel tudunk másokat megverni, nem a pénzzel”

És ez Bognárt csak megerősítette a Verebes-féle filozófia érvényességében. De ha már itt tartunk: volt-e valami konkrét terve Bognárnak a 2024–2025-ös bajnokság kezdetekor? Már ami a helyezést illeti.

„Minden évnek úgy vágtunk neki, hogy a lényeg a bennmaradás. Talán tavaly már nem, idén meg biztos, hogy nem, de előtte ez volt a cél. Nos, a bennmaradás már megvan... Amikor 2020-ban idejöttem, utolsó helyen állt a csapat, a tizenkettedik volt, logikus célkitűzésünk volt, hogy biztosítsuk az NB I-es tagságunkat.”

Aztán hónapról hónapra, évről évre emelték a tétet, nőttek az igények, mert a csapat egyre jobban teljesített. Úgyhogy most már inkább az első hat a cél. 

„Én már az első évben, amikor megérkeztem Paksra, úgy gondoltam, hogy a játékoskeret, kívülről nézve, az első hat hely valamelyikére predesztinálja a csapatot. Úgyhogy nálam akkor is az első hat közé kerülés volt a cél, amikor a klub a bennmaradást tűzte ki. És szerintem az reális. Figyelembe kell venni persze a költségvetést, hiszen a profi futball pénzfüggő. Akinek a legtöbb pénze van, az tudja megvenni a legjobb játékosokat.”

Kívülről úgy tűnik, mintha a játékosok szeretnének Paksra igazolni, és ez kevésbé függ össze az anyagi lehetőségekkel, sokkal inkább betudható annak, hogy szeretnének Bognárral dolgozni.

„Igen, de ez azért ennél összetettebb dolog. Mert kell hozzá a Hara! (Haraszti Zsolt, az ügyvezető – a szerk.) Ő már jó húsz éve itt van, figyelem kívülről, ő mindig kimaxolja a piacon lévő játékosok közül a legjobbakat, ár-érték arányban. Vele tudok futballról, a futballszakmáról is beszélni, nem csak átigazolásokról. Minden transzfert megbeszélünk, és sohasem az átigazolási időszakban tárgyalunk a szóban forgó játékossal, hanem már fél évvel előtte felvesszük a kapcsolatot. Ez a mi versenyelőnyünk, hogy korábban ébredünk a konkurenciánál. Mi az idővel tudunk másokat megverni, nem a pénzzel.”

Bognár egy nem is túl régi, hároméves példát említ, ami országos hírre emelkedett.

Amikor a Ferencváros és a Fehérvár FC 2022 nyarán »ráugrott« Gyirmóton Varga Barnabásra, ő már fél éve elígérkezett hozzánk, és megtartotta a szavát. Mi csak így tudunk versenyezni, mert a pénzünk ahhoz kevés lenne, hogy felvegyük a kesztyűt a nagyokkal. Ha elkezdődik a licit, abba mi már nem megyünk bele, leállunk. Hadd vigyék. Varga Barnát már 2021 augusztusában »kitaláltam«, szóltam Harának, ő meg egy évvel később prezentálta. Ez így megy nálunk.

Fél évvel a konkurencia előtt

No de honnan ez a hetedik érzék, amivel Bognár és Haraszti kiszúrja ezeket a rejtett értékeket? Például Varga Barnát? Ami másoknak nem tűnik fel, vagy csak elkésve, de addigra a Paks régen lestoppolta őket. Erre mondta egykor Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség korábbi elnökeként: „Ezeket még csak csiszolták, én már fényes voltam...”

Nincs itt titok, egyszerűen láttam játszani Barnát. És kiszúrtam. Tudtam, hogy a Mattersburgban focizott, meg a Lafnitzban, és azt is tudtam, hogy hazajött Gyirmótra. Ott egyszer láttam játszani, és mondtam Harának, ugorjunk rá azonnal. 

Ha már a Barnáknál tartunk, az Újpest ellen négy gólt jegyző Tóth Barnában, aki előtte megjárt pár klubot már itthon, vajon mit látott a mester?

„Kicsit kényszerhelyzetben voltunk. Hahn Janót eladtuk, Ádám Martint eladtuk, Böde Dani 38 évesen harminc percekre volt hitelesítve, szét kellett néznünk, pozíciócentert kerestünk, ami ritka kincs. Ez azért fontos szerintem, mert ha nem megy a mezőnyjáték, akkor át kell rúgnod a középpályát, csak az a lényeg, hogy legyen fönt egy centered, aki képes megtartani a labdát, amíg fölérnek a többiek. Vannak olyan meccsek, amikor le kell egyszerűsíteni a játékot. Az Újpest ellen jól játszottak a középpályásaink, ment a labda, ott nem kellett felrugdosni. Igaz, hogy ők szerezték meg a vezetést, de ez nem számított, mert az első perctől kezdve jók voltunk, nyugodt voltam 0–1-nél is.” 

Olybá tűnik, megvan a csapatban a kellő önbizalom, akkor sem kezdenek el kapkodni a játékosok – és ami fontosabb, az edző sem –, amikor átmenetileg hátrányba kerül a Paks. Ez a légkör, ez a nyugalom, amit Bognár és Haraszti igyekszik sugározni, a jelek szerint átragad a játékosokra is.

Szünetben is bemegyünk az öltözőbe, ha vezet is az ellenfél, tudjuk, hogy nincs vége a meccsnek. Persze Hara nem megy be az öltözőbe, csak én megyek be. Én nem sokáig dolgoztam olyan helyen, ahol a klubvezető bejárkált az öltözőbe. És ezt Hara is pontosan tudja. Pont ez a lényeg. Van itt Pakson egy hallgatólagos munkamegosztás, mindenki azt csinálja, ami a dolga, amihez ért, és nincs keveredés. Nagyon kevés olyan szituáció vagy átigazolás van, amiben nem értünk egyet. Az elmúlt öt évben talán egy-kettő ilyen volt. 

Az ember azt gondolná, Bognár Paks díszpolgára, kevesebbért is lett díszpolgár már az ember, ez azonban nincs így. Amúgy a tréner nem is Pakson lakik, leköltözött Érsekcsanádra, Baja, a szülővárosa mellé, a Duna-partra. Onnan jár be nap mint nap, 35 perc alatt. 

Most, amikor kilenc forduló van hátra, és négy pont a Paks lemaradása az éllovas Puskás Akadémia és két pont a második helyen álló Ferencváros mögött, vajon beindult-e a számolgatás.

„Mi semmi olyasmivel nem foglalkozunk, hogy bajnoki cím. Tavaly csak azért beszéltünk róla, mert sokáig vezettünk, de akkor meg azt sulykoltuk, hogy a Fradi úgyis megelőz minket, mert jobb, erősebb. A Paksban mindig benne van egy három-ötmeccses hullámvölgy, a Fradiban eddig a legmélyebb gödör kétmeccses volt. Eddig, mert most egy kicsit hosszabb is lehet. Most hiába nem vezetünk, játékban közelebb vagyunk a Fradihoz és a Puskás Akadémiához is, mint tavaly voltunk. Akkor tudtuk, hogy csak másodikok leszünk. Most sokkal kisebb a különbség a két, előttünk álló csapat és a Paks között. A Fradi egy picit visszaesett, a Puskás pedig ugyanazon a szinten van, mint mi. Egy kicsit más futballt játszik, de csak ennyi. Azt ki merem jelenteni, hogy a Felcsút nem jobb nálunk. A Fradit azért tartom favoritnak, mert egyrészt már túl van a kétmeccses hullámvölgyén, másrészt már nem kell foglalkoznia az Európa-ligával. A Magyar Kupát már nem is számítom.”

Pedig számíthatná, tavaly a döntőben emlékezetes mérkőzésen bizonyultak jobbnak az oda is favoritként érkezett Ferencvárosnál a Puskás Arénában. Bognár úgy érzi, idén jobban megszorítják a Ferencvárost, mint az előző bajnoki idényben, de még mindig úgy tartja, Dibuszék az esélyesek. Ennek ellenére a szakvezető meggyőződése, hogy ilyen erős játékoskeret még sohasem állt a rendelkezésére Pakson.

Ezt nem úgy kell érteni, hogy a kezdő tizenegyünk felér a Fradiéval, hanem úgy, hogy nekünk van majdnem két teljes sorunk, húsz-huszonkét nagyjából egyforma képességű játékosunk. Most, hogy nyolc sérültünk van, mégis hozzuk a meccseket. Mi ez, ha nem a játékoskeret mélysége? Hárman, négyen bejönnek, és nincs visszaesés. 

Erős játékoskeret

Így, hogy sok a sérült, legalább könnyebb eldönteni, hogy ki játsszon: aki egészséges. Az öt remek csatár csapatba jelölése viszont mennyire ellenfélfüggő?

Nem, ez csak tőlünk függ. Mindig tudom, kit fogok elöl játszatni. Ha a héten látom, hogy Böde pörgeti magát, akkor vele kezdek. Ha nem, akkor elég neki 20-25 perc. 

Most elment a válogatottba Szappanos Péter, Vécsei Bálint és Osváth Attila. Sérült Windecker József, Balogh Balázs, Győrfi Milán, Gyurkits Gergő, Ádám Martin, Könyves Norbert és Hahn, tehát heten hiányoznak, hárman a válogatott keretben, tizennégyen maradtak. Két fiatalt felhoztak az NB III-ból, hogy tudjanak edzeni. Az edzőmeccsen azok játszottak, akik eddig nem nagyon jutottak szóhoz.

„Az Újpest ellen Ádám Martin és Tóth Barna lett volna a két csatár, ha Ádám egészséges, de így egy csatárral álltunk fel. Így is rúgtunk egy hatost. Könyves lett volna most a kispados. Martinnak kifordult a bokája Diósgyőrben, hazajöttünk, és kiderült, a vádlijában is van egy húzódás, a másik lábán. Jobban örülök, ha az összes csatár egészséges, mert akkor tudom cserélni, frissíteni. A Fradi ellen négy középpályással kezdtünk, elöl csak Ádám, aztán a második félidőben bejött Böde és Tóth.”

A kizárólag magyar futballistákat keretében tudó, sorra izgalmas, fordulatos, gólgazdag meccseket vívó Pakssal az egész ország rokonszenvez, még az ellenfelek szimpatizánsai is sportszerűen elismerik, de ebből vajon mennyit érez Bognár György?

Igen, én is érzem, maximálisan, és meg kell mondanom, minden szinten. Amikor tavaly májusban a Puskás Arénában 2–0-ra legyőztük a Fradit a Magyar Kupa döntőjében, Orbán Viktor azt írta, hogy »Bognár Gyuri, a király«. Bármerre megyünk, mindenhol azt mondják, én Fradi-szurkoló vagyok, de a Paks a második csapatom, én Vasas-szurkoló vagyok, de a Paks a második csapatom. Bármerre megyek, mindenfelé rokonszenvet kelt, hogy nálunk csak magyarok játszanak. 

Bognár lassan harminc éve edzősködik, adja magát a kérdés: kitől tanulta a legtöbbet a szakmából? Elsőre talán azt gondolnánk, hogy a már megidézett Verebes Józseftől, pedig...

„Mezey Györgytől. Egyrészt az edzőképzésen, másrészt volt edzőm az MTK-ban, szakmai igazgatóm a BVSC-ben, később együtt is dolgoztunk. Gyuri volt az edző, én a pályaedző, ő volt a klubigazgató, én a klubigazgató-helyettes. Tehát tőle tanultam a legtöbbet, rengeteget tud a fociról. Roppant szerencsés vagyok, hogy az elmúlt négy évtized két kiemelkedő magyar edzőjétől ilyen direkten tanulhattam. Egyébként érdekes, minden edzőmtől tanultam valamit. Garami József komoly tudással bírt, Both József nemkülönben. Szentmihályi Antal, aki az MTK-ban berakott a felnőttekhez, Palicskó Tibi bácsi... Sárosi Laci bácsi mindig mondogatta: Gyurikám, magát mindig játszatnám a csapatban, de miért nem védekezik? Marco Rossival annyi a kapcsolatom, hogy amikor az év edzője lettem kétszer, ő adta át a díjat. Az ő olasz filozófiája rendre ül a nagy csapatok ellen, a válogatási elveit is tökéletesen értem. És ha hibázik, akkor azokat elismeri, amit különösen nagyon becsülök benne.”

Bognárnál rövid egy taktikai értekezlet, mert az edző tökéletesen tisztában van vele, hogy már az ötödik mondatnál nem emlékeznek a játékosok arra, hogy mi is volt az első. Nála úgy van, hogy mindennap beszélgetnek öt-tíz percet az öltözőben. Ilyenkor aztán a meccs előtt már a tíz perc is elég.

Huszonnégy év minden rutinjával

Természetesen ezeken az eligazításokon soha sincs ott Haraszti Zsolt ügyvezető igazgató, a bűvös paksi tandem másik kulcsfigurája. Viszont a játékosok kiválasztásában és meggyőzésében Bognár szerint nincs nála ügyesebb klubvezető az országban.

„Tényleg ne beszéljünk a bajnoki címről, mert az a vágyálom kategóriája, nem pedig realitás – vág bele Haraszti Zsolt. – Huszonnégy éve vagyok ügyvezető Pakson, ennyi idő alatt szereztem némi rutint, de mivel magam is edző voltam, szakmailag is át tudom látni ezt a bizniszt. És hát a kapcsolati tőke... Jó viszonyt alakítottunk ki a menedzserekkel, játékosügynökökkel, mindenkit ismerünk, és minket is ismer mindenki. Az NB I-es mezőnyt úgy ismerjük, mint a tenyerünket, az alsóbb osztályokban pedig megvannak a remek scoutjaink, mondjuk úgy, a kémeink, a játékosmegfigyelőink.” 

Azzal Haraszti is egyetért, hogy az anyagi hátrányukat a know how-beli előnnyel ellensúlyozzák.

Többlépcsős a tervezési folyamatunk. Van egy rövid, egy közép- és egy hosszú távú tervünk. Folyamatosan szondázzuk a játékoskeretünket, bár azt nem lehet hajszálpontosan kiszámítani, hogy mikor fut egy jó idényt a csatárod, és mikor akarják elvinni. Mert azt tudni kell, hogy nálunk a büdzsé fontos eleme a játékosok adásvételéből befolyó pénz. Talán mi működünk igazán piaci alapon a magyar NB I-ben, mert nincs komoly szponzorunk.

Harasztiék minden reggel azzal a tudattal kelnek fel, hogy sok száz milliót kell megtermelniük a minimum nullszaldós működéshez. Az ő rendszerük így működik. 

„A mi bevételi forrásaink közül az egyik legfontosabb a jó bajnoki és kupaszereplésért járó pénz, aztán a játékosok értékesítése, végül a nemzetközi kupában történő jó szereplés, mert adott esetben onnan is származhat bevétel. Negyedik helyen vannak a szponzorok, de ebben nem állunk jól. A stadiont a város finanszírozza és működteti, ez is fontos segítség. Az atomerőmű jelenleg a városban az ASE-t támogatja, de volt időszak, mikor a mi szponzorunk is volt, ami eredményes korszak volt. Ligakupát nyertünk és bajnoki ezüstérmet szereztünk, valamint a nemzetközi porondon is jól szerepeltünk. Reméljük, egyszer még visszatér támogatóink közé.”

A Paks játékoskerete így is komoly minőséget képvisel, ezt Haraszti is vallja. És abban is egyetért Bognárral, hogy soha nem volt ilyen erős ez a paksi keret. 

Huszonnégy éve vagyok itt, tényleg sohasem voltunk még korábban ilyen erősek. Most tizenegy egykori vagy jelenlegi válogatott játékosunk van, hárman ott voltak a törökök elleni válogatott keretben. Ilyesmire korábban sohasem volt példa. 

Az ügyvezetővel még jó darabig beszélgettünk ugyan, de ami ott szóba került, az már nem feltétlenül a nyilvánosságra tartozik. Ahogy az ügyvezető hangsúlyozta: az elmúlt huszonnégy év alatt megtanulta, felesleges új frontokat nyitni, mert az csak fölöslegesen emészti fel az energiákat. 

Pakson sok mindent lehet(ne) tanulni ettől a kivételes, itthon teljesen egyedi tandemtől. Mind közül talán az önmérsékletet és visszafogottságot kellene mindenkinek elsajátítania legelőbb...

NB I, 25. forduló

pénteken játsszák:

• Kecskeméti TE–Debreceni VSC 20.00

szombaton játsszák:

• ETO FC Győr–MTK Budapest 14.30
• Zalaegerszegi TE FC–Paksi FC 17.00
• Nyíregyháza Spartacus FC–Puskás Akadémia FC 19.30

vasárnap játsszák:

• Újpest FC–Fehérvár FC 14.30
• Diósgyőri VTK–Ferencvárosi TC 17.00

Az állás: 1. Puskás Akadémia 48 pont, 2. Ferencváros 46, 3. Paks 44, 4. MTK 40, 5. Diósgyőr 35, 6. Győr 33, 7. Újpest 30, 8. Fehérvár 29, 9. Zalaegerszeg 25, 10. Nyíregyháza 24, 11. Debrecen 20, 12. Kecskemét 20

(Borítókép: Bognár György 2024. augusztus 7-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)