Trump tűzszüneti tervének másodszor is beintett Putyin, de az amerikai elnök ezt nem akarja észrevenni

Vlagyimir Putyin orosz elnök kimazsolázta azt, ami neki kedvező Donald Trump tűzszüneti javaslatából. Ez a mérlege annak, amit Moszkva kialkudott Szaúd-Arábiában a hét eleji amerikai–orosz tárgyaláson, amelynek eredményéről az orosz fél először közleményt sem akart kiadni. Végül az amerikaiak és az ukránok, majd pedig az oroszok is beszámoltak a tárgyalásról.

Miután mindkét féllel hosszasan egyeztettek, a Fehér Ház bejelentette, hogy Oroszország és Ukrajna hajlandó leállítani a fekete-tengeri hadműveleteit. Eszerint a Fekete-tengerről az orosz flotta nem támadná Ukrajnát, míg az ukránok nem mérnének csapást drónjaikkal az orosz hadihajókra.

Csakhogy az oroszok számos egyéb feltételt szabtak ahhoz, hogy ez a tűzszünet valóban életbe lépjen – nincs tehát szó teljes egyetértésről, és közös közleményt nem adtak ki a felek.

Az amerikai és az ukrán közlemény lényegében fedte egymást, az oroszoké a feltételekkel jelentősen eltért. Miközben a megállapodást a béke irányába tett megfelelő lépésnek tartotta, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ezek után azzal vádolta a feltételekkel előálló Oroszországot, hogy hazudott a megállapodás részleteiről.

A nyugati szankciók feloldása az orosz élelmiszerexportra és műtrágyára pont Putyin egyik feltétele lenne a fekete-tengeri tűzszünethez, erre pedig Emmanuel Macron is reflektált, miután a „tettre készek koalíciójának” tagjait fogadta Párizsban. Nem szabad az Oroszország elleni szankciókat elengedni, amíg nincs béke, hangsúlyozta a francia elnök. A 31 ország sem mindenben egységes, a fő témák Európa és Ukrajna katonai megtámogatása, a védelem erősítése és egy esetleges tűzszünet esetén a betartatást szavatoló békefenntartó csapatok terve volt. Sok konkrétumot azonban az előzetes jelzések ellenére sem tudtak csütörtökön bejelenteni.

Igen, de nem

Az újabb rijádi tárgyalásokat követő közlemény kezdeti hiánya, majd a kiegészítő feltételekkel megtoldott orosz publikálás arra utalhatott, hogy az egyeztetések nem úgy folytak, ahogyan azt a Kreml szerette volna, de mégsem akart egyoldalúan némaságba burkolózni. Inkább látszólag vállalt valamennyit a tűzszünet megteremtése érdekében, de csak annyit, amennyi neki megfelelő. Ez nagyon hasonló ahhoz, ami az első tűzszüneti megállapodásnál történt, amely igazán életbe sem lépett.

Trump eredetileg egy 30 napos, feltétel nélküli, mindenre kiterjedő tűzszünetet célzott meg, amit március elején át is nyomott Ukrajnán, azonban az orosz fél visszautasította. Putyin csak ahhoz járult hozzá, hogy az energetikai hálózatot és az ehhez kapcsolódó egyéb infrastruktúrát 30 napig ne támadják a felek. Ennek ellenére az orosz támadások nem álltak le, és Moszkva is azzal vádolta Kijevet, hogy orosz energetikai objektumokat célzott.

A Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt korábban keményen bíráló Trump meglehetős elnézéssel fogadta ezt a fejleményt, továbbra is elismerő szavakkal illetve Putyint. Az orosz elnök pedig előszeretettel dicséri Trumpot a békéért tett erőfeszítéseiért, így igyekezve megőrizni az amerikai elnök jóindulatát Oroszországgal és bizalmatlanságát Ukrajnával szemben.

A jelek szerint a második részleges tűzszünetről szóló tárgyalás is ebben a szellemben zajlott: az orosz fél nem akart beszámolni semmilyen eredményről, de nem beszélt kudarcról, csak „nehéz, de konstruktív” megbeszélésről, amit „technikai jellegűnek” minősített. Az sem kizárt, hogy ez tulajdonképpen a tárgyalási koreográfia része volt annak érdekében, hogy a Kreml mégis kicsikarjon valamit, ami neki megfelelő, de érdemi kompromisszumot nem jelent. Viszont alkalmas arra, hogy az amerikai elnökválasztási kampányban a háború gyors lezárását ígérő Trump is eredményként mutathassa fel.

Az előhúzott feltételekkel ez most kevéssé sikerült, de láthatóan jó volt arra, hogy Trump és elnöki megbízottja fenntartsák a jó viszonyt Putyinnal. Ez már jó ideje nem az orosz–ukrán ügyekben illetékes diplomata, Keith Kellogg feladata, hanem a közel-keleti ügyekre vonatkozó megbízása mellett a Putyinnal való kapcsolattartásban is egyértelműen első helyre sorolt Steve Witkoffé, az elnök régi, ingatlanügyletek nyomán megismert barátjáé.

Ahogy egyre inkább részleteket kellene kidolgozni, előrelépést kellene felmutatni, úgy válik árnyaltabbá az oroszok nyilatkozata is az amerikaiak által elindított tárgyalásokról.

Putyinnak érdeke Trump jóindulatát megőrizni, közben viszont láthatóan kitér a valódi tűzszünet elől,

abban a reményben, hogy Trump Ukrajnával szembeni fenntartásai miatt a fronton is kedvezőbb helyzetet tudnak kicsikarni az orosz erők.

Tovább szélesedik a béke, mi a gond?

Miközben az amerikai és az ukrán fél fekete-tengeri tűzszüneti megállapodásról beszélt kedden este, az orosz vezetés szerint ezt még korai bejelenteni, hiszen komoly előfeltételeik vannak. Azt akarják, hogy tegyék lehetővé az orosz élelmiszer- és műtrágyaexportot, valamint mentsék fel a nemzetközi szankciók alól az ennek finanszírozásában részt vevő orosz bankokat. Utóbbiaknak ismételt hozzáférést akarnak a SWIFT-hez. A globális pénzügyi utalási rendszerről ebben a cikkünkben olvashat bővebben. Trump azt mondta, megvizsgálják az orosz feltételeket.

A követelés egyébként önmagában is jelzi, hogy a nemzetközi szankcióknak komoly hatásuk van az orosz gazdaságra, ellentétben azzal, amit a Kreml állít és amit a magyar kormány is előszeretettel mond a korlátozásokról, nem mellesleg háborúpártinak nevezve az EU-t.

A fekete-tengeri tűzszünet akkor sem jelent igazi kompromisszumot orosz részről, ha életbe lépne. Az oroszok fekete-tengeri flottája ugyanis a 2022 februárjában indított háború leggyengébben teljesítő fegyverneme volt: úgy veszítette el erejének csaknem 30 százalékát – beleértve legnagyobb hajóját, a mémmé vált Moszkva cirkálót is –, hogy Ukrajnának nincs is saját flottája. Az orosz flotta egy ideig veszélyeztette ugyan Odesszát, később azonban még a szevasztopoli bázisról is visszavonult a keleti parton lévő Novorosszijszkba.

Az orosz fél valójában tehát olyan területen kínál tűzszünetet, ahol nincs is igazi fölényben, így ez inkább saját erejének óvását és eddigi kudarcának elfedését jelentené – és erre is csak súlyos feltételek mellett volna hajlandó.

Ukrajna nagyrészt az amerikai hírszerzési adatok és a drónok irányításához nélkülözhetetlen Starlink révén volt képes az orosz flottát visszaszorítani, és ezen közvetlen támogatás fennmaradása esetén továbbra is fenyegetést jelenthet a támadó orosz erőknek.

Ezért is mondhatta az ukrán védelmi miniszter, Rusztem Umerov az esetleges megállapodást kommentálva, hogy Ukrajna fenyegetésnek tekinti az orosz hajók megjelenését a Fekete-tenger nyugati medencéjében, ahol ebben az esetben a megállapodás mellett továbbra is célpontnak vennék az orosz hadihajókat. Igaz, ehhez a már említett amerikai technikai támogatás nélkülözhetetlen, márpedig volt már rá példa, hogy Trump ezt ideiglenesen megvonta – de a gyanú szerint ezt korábban megtette a Starlinket biztosító Elon Musk is.

A Trump-adminisztráció által rendszeresen kritizált – sőt, a diplomácia megszokott kereteit messze túllépően, már-már bullyingolt – Ukrajna tehát másodszor is elfogadta az amerikai javaslatot, miközben a Washingtonban többször is dicsérő szavakkal illetett Oroszország lényegében az eredeti formájában ismét elutasította, amikor feltételekkel állt elő.

A Kreml továbbra sem adott fel követeléseiből semmit:

• nemcsak a 2014-ben elfoglalt Krímről és a donyecki és luhanszki területekről nem mond le;
• de a 2022-ben indított invázió során elfoglalt további területekről sem hajlandó tárgyalni, sőt;
• igényt tart Herszon és Zaporizzsja megye azon részeire is, amelyeket nem tudott elfoglalni vagy ellenőrzése alatt tartani.
• Semmiféle érdemi garanciát nem hajlandó Ukrajnának biztosítani arra, hogy ne érhesse újabb támadás;
• végleges elzárkózást követel a NATO-tól arra vonatkozóan, hogy Ukrajna a szövetség tagja lehessen;
• elvárja Ukrajna katonai képességeinek leépítését;
• és elzárkózik attól, hogy nyugati katonák részt vegyenek a majdani béke feltételeinek betartását ellenőrző mechanizmusban.

Egyetlen valódi lépést nem tett tehát Moszkva a béke felé, miközben az amerikai kormányzat rengeteg gesztussal segítette. Az elsőként velük megkezdett közvetlen tárgyalások önmagukban is az oroszok diplomáciai sikerét jelentették. Ráadásul az Egyesült Államok a diplomáciai elszigeteltségen azzal is enyhített, hogy globális válságokban, így a Közel-Keleten is megoldáshoz segítő partnerként jelenítették meg Oroszországot.

Lényegében azt is elfogadták, hogy Ukrajna rovására lehet majd a békét megteremteni, azaz, tudomásul lehet venni a határok erőszakos megváltoztatását. Mindez azért is kockázatos, mert túlmutat önmagán, általában is a nemzetközi jogra épülő világrend felbomlását jelenti, bátorítva más országokat is arra, hogy konfliktusaikat hasonló módon próbálják rendezni. Ez igaz lehet akár a Tajvant saját részének tekintő Kínára is.

Trump Európa felé is elég egyértelmű üzeneteket küldött

A Fehér Házba visszatért republikánus elnök eközben Ukrajnát illetően, de általánosságban is alaposan megingatta a transzatlanti kapcsolatokat. Az oroszokkal való közvetlen tárgyalásokból – amelyek külügyminiszteri szinten folynak, de emellett Trump és Putyin is többször egyeztetett telefonon – kihagyta Ukrajnát és az európai szövetségeseket is. A NATO európai tagjait és Kanadát az amerikai atomernyő védelmét élvező potyautasoknak tartja, az európai szövetségesekről és az EU-ról nyilvánosan is lekezelően beszél ő és a kormányzat tagjai is.

Ez még jobban megmutatkozott legutóbb abban a Signal-csetcsoportban is, amelybe véletlenül, egészen amatőr módon az Atlantic főszerkesztőjét is bevonták, miközben a védelmi miniszter a jemeni fegyveresek elleni támadás részleteit vitatta meg. A botrány nemcsak a kormányzat nyíltan Európa-ellenes világlátását, de szakmai kompetenciájának súlyos korlátait is megmutatta.

Az elmúlt másfél hónap amerikai lépései – amelyek között ott van a vámháború elindítása is – látványos önszerveződésre sarkallták az EU és a NATO meghatározó európai tagjait, de még Kanadát is. Főként, miután Trump többször arról beszélt, hogy szívesen látná országa 51. államaként északi szomszédját.

A tettre készek koalíciója sem egységes

A francia elnök és Keir Starmer brit kormányfő kezdeményezésére létrejött a „tettre készek koalíciója”, amely egyrészt kiáll Ukrajna katonai támogatásának fenntartása és a tartós békéhez vezető garanciák mellett, másrészt olyan európai védelmi rendszer magjának tűnik, amely a jövőben kevésbé épít az Egyesült Államok védelmi képességére. Macron és Starmer az elmúlt hetekben Párizsban majd Londonban több csúcstalálkozót szervezett – ezek mindegyikéből kimaradt a magyar kormány, amely háborúpártinak nevezte a részt vevő országokat –, hangsúlyozva, hogy Ukrajna szuverenitása, az orosz agresszióval szembeni védelmi képességének megőrzése európai érdek. Erről beszélt a Telexnek adott interjújában az Egyesült Királyság budapesti nagykövete, Paul Fox is beszélt.

Starmer és Macron csütörtökön újabb találkozót tartott Párizsban, összesen 31 ország és az ukrán elnök részvételével. Zelenszkij a fekete-tengeri tűzszünetre vonatkozó orosz előfeltételekről azt mondta, reméli, az Egyesült Államok ellenáll a Kreml követeléseinek. Arra a kérdésre, hogy szerinte fog-e az Egyesült Államok nyomást gyakorolni Oroszországra érdemi tűzszünet érdekében, azt válaszolta: „Remélem igen, Isten segítségével megteszik. De meglátjuk” – idézte az ukrán elnököt a BBC.

Önmagában azt üdvözölte, hogy a Fekete-tengeren biztonságos legyen a közlekedés és azt, hogy a kereskedelminek álcázott hajók se hajtsanak végre katonai feladatokat, de kétségét fejezte ki az iránt, hogy ezt az oroszok maguktól betartanák. Azt sajnálattal konstatálta, hogy a civil infrastruktúra megóvását nem sikerült egyértelműen a tűzszüneti megállapodásba foglalni. Szorgalmazta a fogolycserék felgyorsítását, beleértve az elfogott civileket és az Oroszországba hurcolt gyerekeket is. (Egyikük, az édesanyja halálát okozó orosz támadás után elhurcolt Ilja történetéről itt írtunk részletesen.)

A Le Figarónak adott interjújában Zelenszkij arról is beszélt, hogy szerinte Oroszország csak időt akar nyerni, hogy a tavasz folyamán támadást indíthasson Szumi és Harkiv megyék irányában. Szumi az oroszországi Kurszk megyével határos, ahol tavaly augusztustól márciusig az ukrán erők nagyjából ezer négyzetkilométert tartottak ellenőrzésük alatt.

Bár a területet az ukrán erőknek az elmúlt hetekben fel kellett adniuk, Olekszandr Szirszkij szerint az akció eredményes volt, mert 22 ezer orosz katona sérült meg súlyosan vagy halt meg, további 31 ezren szintén ápolásra szorultak, és csaknem ezer katona került ukrán hadifogságba. Arról az ukrán fegyveres erők főparancsnoka nem beszélt, hogy a támadás hét hónapja alatt az ukrán erők milyen veszteségeket szenvedtek el, de saját veszteségeit a háború alatt érdemben sem az orosz, sem az ukrán fél nem kommentálta korábban.

Az Egyesült Államok Európától való távolodására reagálva alakult szerveződés párizsi találkozóján Franciaország további kétmilliárd eurós katonai támogatást ígért Ukrajnának – írta a Reuters. A NATO-n és EU-n kívüli szerveződés motorját adó Franciaország és az Egyesült Királyság határozottan támogatja, hogy európai katonák is megjelenjenek Ukrajna területén egy békemegállapodás esetén. Ezt Oroszország elutasítja, ami kérdésessé teszi, hogyan lehetne betartatni Oroszországgal egy esetleges békét. A brit és a francia vezetés szerint ehhez 10-30 ezres békefenntartó kontingens elég elrettentő erő lenne, amely Starmer elképzelései szerint az európai védelmi képesség minden elemével rendelkezne – írta az AP.

Azt azonban Macron elismerte, hogy ebben a kérdésben nem egységes a koalíció. A bizonytalanságot részben az okozza, hogy az Egyesült Államok Trump alatt az eddigiek alapján nem kívánna részt venni a békefenntartásban. Az amerikai kormányzat szerint katonák helyett már az is elég garancia lenne, ha az Egyesült Államok hozzáférést kapna Ukrajna ásványkincseihez, mert az oroszok nem veszélyeztetnék az amerikai befektetéseket.

„Nem kell teljes egység a célok eléréséhez” – jelentette ki a francia elnök, utalva ezzel a NATO és az EU döntéshozatali mechanizmusára, amely kulcskérdésekben minden tagnak vétójogot biztosít, amivel Orbán Viktor magyar kormányfő többször élt is. A „tettre készek koalíciója” részben éppen az egyedi vétók kiküszöbölésére jött létre. A francia elnök szerint Starmerrel együtt kormányozzák majd a koalíciót „egy biztonságos, fenntartható, szilárd és tartós béke” felé. A francia és brit vezérkari főnökségek már elkezdték összerakni annak az erőnek a kereteit, ami biztosíthatja Ukrajna biztonságát földön, vízen, levegőben, de nem pótolja majd az ukrán hadsereget, konkrétumokról azonban továbbra sincs szó.

Starmer is optimistán nyilatkozott, bár a diplomácia nyelvén a „konstruktív tárgyalás” a felszínre került viták udvarias körülírását is jelentheti. A brit miniszterelnök szerint azonban az nem kérdés, hogy a Kreml csak az időt húzza a tűzszüneti tárgyalásokon, így az is egyértelmű, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók feloldásának nincs itt az ideje. Ez tehát a Fekete-tengert érintő tűzszünettel kapcsolatos orosz előfeltételek elutasítását is jelenti, az orosz bankokat európai hozzájárulás nélkül nem is lehet visszakapcsolni a SWIFT rendszerébe.

„Éppen ellenkezőleg, épp arról tárgyaltunk, hogyan szigoríthatnánk a korlátozásokon az amerikai kezdeményezés megtámogatása érdekében, hogy a nyomás hatására tárgyalóasztalhoz üljön Oroszország”

– idézte a Guardian Starmert, aki szerint a koalíció minden tagja határozottan kiáll Ukrajna mellett, ahogyan ezt tette az orosz támadás óta eltelt több mint három évben.

Az AP szerint a megbeszélések előtt az éjszaka folyamán Ukrajna területén újabb dróntámadást hajtott végre Oroszország, majd a tárgyalások alatt találatok érték Herszont is, bizonyítékául annak, hogy a valódi tűzszünet Trump eddigi lépései ellenére még mindig messze van.