Régóta közismert, hogy a neandervölgyiekhez képest a modern embereknek feltűnően kicsi és lapos az arcuk. A különbség okát, ha firtatta is, a paleoantropológiának csak mostanra sikerült megtalálni. A németországi Max Planck Intézet evolúciós antropológusainak a Journal of Human Evolution folyóiratban megjelent tanulmánya a Homo neanderthalensis és Homo sapiens eltérő egyedfejlődésével magyarázza a szembetűnő eltérést – írja a Live Science.

A kutatók összesen 174, eltérő életkorú neandervölgyi, a modern ember és nyugat-afrikai csimpánz (Pan troglodytes verus) koponyájának középső régióit hasonlították össze a csontokról készült CT-felvételek alapján készült rendkívül részletes 3D-modellek segítségével.

Kiderült, hogy a három faj csontnövekedési és -fejlődési mintázatai jelentősen eltérnek egymástól. Míg a modern embernél a csontképződési folyamatok az egyedek serdülőkorában leállnak, addig a neandervölgyieknél és a csimpánzoknál ez élethosszig tartó folyamat, amely ráadásul jóval erőteljesebb is, mint a Homo sapiens esetében.

Alexandra Schuh, a Max Planck Intézet kutatója, a tanulmány első szerzője a lapnak elmondta, hogy a növekedés serdülőkori „leállása” csak a modern ember egyedfejlődését jellemzi, az oka azonban egyelőre nem ismert. A korábbi magyarázatok egyike szerint a tűzgyújtás tudománya és a nyers kosztról való átállás lehet az egyik fő szelekciós tényező, ennek azonban ellent mond, hogy a neandervölgyiek is ismerték és mesteri módon alkalmazták is a tüzet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: