A Revolutot is táncba hívnák a bankok az ATM-telepítési programban

Kovács Levente az Indexnek emellett arról is beszélt,

• hogy nem az ATM-ek beszerzési költsége és telepítése, hanem folyamatos működtetésük jelenti a jelentősebb költséget;
• a bankok mellett a készpénzlogisztikai szolgáltatóknak is jelentős fejlesztésekre lesz szükségük;
• a fejlesztési kötelezettségeket a magyar ügyfeleknek milliós számban bankkártyát kibocsátó külföldi szolgáltatókra is ki kellene terjeszteni;
• a banki tapasztalatok szerint nem indokolt az ingyenes készpénzfelvétel értékhatárának emelése;
• olyan szolgáltatások elterjedésével, mint a mobiltelefonban integrált bankkártya-elfogadás vagy az azonnali fizetési rendszerre épülő ingyenes qvik fizetés révén a kistelepüléseken is könnyen lehetne árukért, szolgáltatásokért fizetniük az embereknek;
• a kiskereskedelmi egységekben történő kártyás fizetéshez kapcsolt készpénzfelvétel lehetőségének megteremtéséhez a kisboltoknak informatikai támogatást kellene kapniuk;
• érdemes lenne a konkrét szabályozás előtt alaposan felmérni, hol milyen szolgáltatásra van valódi igény.

„Ha egy szolgáltatást igénybe veszek, annak költségeit és adóját nekem kell megfizetnem – ez a piacgazdaság és az etikus szolgáltatás-használat alapja. Ennek alapján érdemes gondolkodni a kormány azon tervéről is, amely szerint elvárás lenne, hogy minden kisrégió központi településén működjön készpénzkiadó automata” – mondta az Indexnek Kovács Levente. A Magyar Bankszövetség főtitkára szerint a bankok elsődleges alapfeladata a gazdaság fenntartható finanszírozása, emellett másodlagos részfeladat a pénzforgalmi infrastruktúrák működtetése, benne az ügyfelek szükséges mértékű készpénzellátása, a digitális megoldások kiépítése stb. Ma egyébként szerinte a bankszektortól túl sokan túl sokat várnak el.

Nem az ATM vételára a fő költség

A készpénzellátási követelmény azt célozza meg, hogy minden magyar állampolgár viszonylag kis időráfordítással, azaz leküzdhető távolságon belül készpénzhez tudjon jutni. Akinek a rendszeres jövedelme eleve készpénzben érkezik, annak ez nem releváns kérdés. Aki viszont bankszámlát használ, annak igen. Hasonlatos ez például az élelmiszer-kiskereskedelmi, oktatási és a közigazgatással kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, amelyekben szintén piaci racionalitás fedezhető fel – ma még találunk több, akár néhány száz fős települést is, amelyeket az előbb említett alapszolgáltatások hiánya jellemez – emlékeztet Kovács Levente.

Ám ennek a feladatnak csak az egyik költségeleme a pénzkifizető készülékek bekerülési ára, ami nagyságrendileg 10 milliós kiadást jelent darabonként. A beszerzés mellett egyszeri költség az ATM működtetéséhez szükséges fizikai és informatikai infrastruktúra kiépítése is. Ahol nincs bankfiók, ott ezek kialakításában szerepet kell vállalnia az adott településnek. Emellett a folyamatos működtetési költségekről is szót kell ejteni, hiszen az ATM-et felügyelni/távfelügyelni, készpénzzel tölteni és benne nagy összegű készpénzt tartani, az őrzést biztosítani, a készülékeket szervizelni kell. Ezek Kovács Levente szerint évente a telepítéshez hasonló költséget jelentenek.

Ahhoz, hogy ezek a költségek megtérüljenek, komoly használati forgalomra, továbbá az ingyenesen nyújtott készpénzfelvételi szolgáltatás tranzakciós illetékének eltörlésére, ezek hiányában pedig a település költség-hozzájárulására lenne szükség

– érvel a főtitkár.

A készpénzhasználat társadalmi költsége az ezt elemző jegybank korábbi tanulmánya alapján a GDP 0,8 százalékát teszi ki. Ezt a digitális és elektronikus pénzforgalmi csatornák tudatos használatával lehet csökkenteni. A hagyományosan magas közép-európai készpénzhasználati szokások miatt a készpénzlogisztika Magyarországon az egyik legköltségesebb tevékenység – emlékeztet Kovács Levente. A pénz rendelkezésre tartása, szállítása, őrzése, átszámolása, átvizsgálása, címletezése mind-mind jellemzően a kereskedelmi bankokon kívüli költségelem. A készpénz kibocsátásáért felelős MNB például a készpénz kiadásáért/befizetésért díjat számít fel. Ennél jelentősebb költséget jelent a készpénzlogisztikai cégek díjszabása. Ők azok, akik rendszeresen töltik az ATM-eket, de a szállítás mellett végzik a címletezést, átszámolást és a sérült bankjegyek kiszűrését is.

Kovács Levente szerint, mivel itt élőmunka-igényes, veszélyes, bizalmi tevékenységről van szó, az itteni költségek folyamatosan emelkedtek az elmúlt években. A magyar készpénzlogisztikai piac igen koncentrált – lényegében 2 szolgáltató biztosítja a hazai készpénzforgalom döntő részét. Miután a szolgáltatás rendkívül beruházásigényes, ezért új szereplők vagy kapacitások gyors megjelenése nem várható; ezek hiányában pedig rövid távon nem lehetséges további településeken az ATM-ek működtetése. A Bankszövetség főtitkára szerint az ATM-hálózat kisrégióközpontra való kiterjesztése a készpénzlogisztikai szolgáltatóktól is jelentős, megelőlegező invesztíciót igényel – hiszen a fogyasztói (és a szabályozói) elvárások alapján néhány órán belül pótolni kell a kifogyott címleteket az automatákból a távoli, a pénzszállítói járatkörökön kívüli településeken.

A külföldi kártyakibocsátókat is költségviselővé tennék

A legfontosabb kérdés Kovács Levente szerint az, hogy elvárható-e a mai infrastruktúrát üzemeltető bankoktól, hogy magukra vállalják ezeket a költségeket? A Bankszövetség főtitkára emlékeztet, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 1/2023. (I. 17.) számú bankjegyrendelete azokat a hitelintézeteket kötelezi készpénzkiadó automaták telepítésére – s így vélhetően annak a feladatnak a teljesítésére, hogy a kisrégióközpontokban legyen működő ATM –, akiknek kibocsátott bankkártyáinak száma eléri az 1 százalékos részesedést. 2024. december végén 10,283 millió bankkártya volt forgalomban az MNB adatai szerint, ezek alapján a legalább 100 ezer kártyát kibocsátó bankoknak kell működtetni ATM-hálózatot.

De mennyire igazságos az a rendszer, amely ezen automaták telepítésébe nem vonja be a külföldi székhelyű pénzügyi szolgáltatókat (a Revolut közel 2 millió magyar ügyfélnek bocsátott már ki bankkártyát – a szerk.), akik úgy tesznek szert jelentős bevételre a magyarországi piacon, hogy az infrastruktúra-fejlesztési költségeihez nem járulnak hozzá?

– teszi fel a kérdést a Bankszövetség főtitkára. A mai 5146 darabos ATM-hálózat mellett – a bankkártyaszám alapján – ezeknek a szolgáltatóknak lenne a kötelességük mintegy 1000 darab új ATM telepítése, amelyek egy részét megfelelő szabályozás esetén nyilvánvalóan a ma még fehér foltként működő kisebb régiós központokba kellene telepíteniük. Kovács Levente szerint aligha véletlen, hogy ezek a pénzügyi szolgáltatók továbbra is vonakodnak attól, hogy magyarországi fióktelepet létesítsenek. Az igazságos költségmegosztás nyilvánvalóan szabályozói feladat – jelezte a főtitkár.

Nem emelnék a készpénzfelvétel összegét

A készpénzhasználat Alaptörvénybe foglalása kapcsán a másik sarkalatos kérdés a készpénzhez jutás költségeihez kapcsolódik. Ez a kérdéskör a kormányzat másik, bankszektorral kapcsolatos elvárásával, a bankszámlaköltségek visszafogásával is összefügg. Ezzel kapcsolatban a Bankszövetség főtitkára arra hívja fel a figyelmet, hogy a számlavezetés költségében rendkívül komoly tételt jelentenek a különböző tranzakciós illetékek. Jogszabály garantálja ugyanis Magyarországon az ügyfelek számára, hogy havonta két alkalommal összesen maximum 150 ezer forintot vehetnek fel ingyenesen az ATM-ekből, ám a készpénzfelvételre rakodó illetéket a bankoknak ezen ingyenesen nyújtott tranzakciók után is meg kell fizetniük. Mindez azt jelenti, hogy azon ügyfél után, aki él ezzel a jogszabály által biztosított jogával, a bankok havi 1350 forintot utalnak be a költségvetésbe. A számlavezetésért és a tranzakciókért kapott díjaknak csak ezenfelüli része az, amely a bankok működési költségeit fedezi, illetve nyereséget jelent – figyelmeztet a főtitkár.

– jelzi Kovács Levente.

Felvetésünkkel, miszerint a 2014 óta állandó 150 ezer forint reálértékét meg kellene őrizni, azaz az összeghatárt meg kellene emelni, Kovács Levente nem ért egyet. A bankrendszer valós tapasztalati adatai szerinte azt mutatják, hogy az ügyfelek döntő részének nincs igénye már 150 ezer forintnyi készpénzre sem, hiszen gyakorlatilag minden helyen, ahol számlát is kap, tud bankkártyával vagy más digitális módon fizetni.

Fel kellene mérni, mire is van igény

A szakember szerint a szabályozás véglegesítéséhez fontos lenne annak felmérése, mekkora valós igény van a folyamatos, 7/24 órás készpénzhez jutásra a kisebb régióközpontokban. Ha ez egy kereskedelmi, szolgáltatási központ és egyben közlekedési csomópont is, ott jellemzően már ma is van vagy rövidesen lesz ATM. A kérdés az, hogy lakosságszám, illetve bankkártya-tulajdonosi létszám az, ami a minimálisan elvárt ATM-forgalmat biztosítani tudja. Kovács Levente emlékeztet arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank Bankjegyrendelete a 3000 fő feletti településeket ajánlotta a bankok figyelmébe az ATM-telepítés kapcsán. Amennyiben ezen települések vonzáskörzetében még található 1-2 ezer főnyi aktív lakosság, akkor az a térség készpénzzel a már az említett 150 ezer forintos ingyenes készpénzfelvételi tranzakciós illeték eltörlése esetén piaci alapon kiszolgálható.

Ezeken a helyeken kellene az ATM-telepítés és régiós elérhetőség lehetőségeit megvizsgálni. „Szülőhazámban, az Ormánságban sok helyen kerékpáron is hamarabb lehet eljutni a kistérségi központba, mint napközben Budapesten autóval vagy BKV-val egy ATM-et megközelíteni” – mondja a Bankszövetség főtitkára.

Kovács Levente szerint a felmérés olyan eredményt is hozhat, hogy a helybeliek számára nem a készpénz, hanem annak a lehetőségének a biztosítása a fontosabb, hogy valóban minden termékért és szolgáltatásért egyszerűen, gyorsan, biztonságosan tudjanak fizetni. Erre pedig a Bankszövetség főtitkára szerint az új technológiai fejlesztések – a mobiltelefonba integrált bankkártya-elfogadó terminálok vagy épp a tavaly ősszel debütált, bankkártyahasználat nélküli, QR-kódos azonnali fizetést lehetővé tevő jegybanki qvik rendszer további népszerűsítése lehet a megoldás. A főtitkár szerint az ügyfél számára ingyenes bankkártyás és qvik fizetések elterjedése gazdasági érdek is, hiszen a könyvelt tranzakciók számának megugrása a gazdaság fehéredését vonja magával.

A cash-backhez közös gondolkodás kellene

Kérdésünkre Kovács Levente arról is beszélt, hogy a nagyon kicsi településeken a helyben élőknek alternatív megoldást jelenthet a kiskereskedelmi egységekben a kártyás vásárlás kiegészítéseként felkínált készpénzfelvétel biztosítása, a cash-back szolgáltatás. A hatályos szabályozás szerint a szolgáltatást bevezető kiskereskedelmi egységekben a bankkártyás ügyfelek havonta 2 alkalommal összesen maximum 40 ezer forint készpénzt vehetnek fel. Ez a Bankszövetség főtitkára szerint csak akkor fog elterjedni, ha a falusi kisboltok támogatást kapnak arra, hogy informatikai hálózatukat korszerűsítsék és alkalmassá tegyék az ilyen tranzakciók bonyolítására. Azaz a helyi kisboltokból az emberek egyik nap így akár felvehetik azt a készpénzt, amit a következő napokon a saját településükön már el is költhetnek. Aki viszont a munkahely, iskola stb. miatt ingázik, az a kistérségi központokban veheti majd igénybe az ATM-et.

Azt mindenképp érdemes előzetesen átvizsgálni a Bankszövetség főtitkára szerint, hogy az alternatív cash-back rendszer támogatott bővítése vagy a kisrégiós ATM-telepítés oldja-e meg hatékonyabban a kistelepüléseken élők készpénzhez jutáshoz kapcsolódó társadalmi igényt.

(Borítókép: Shutterstock)