A legtöbbünk már óvodáskorban fejből tudja: a piros azt jelenti, állj, a zöld pedig indulj. Egyszerű szabály. De mi történik akkor, ha valaki olyan kultúrában él, ahol a zöld szín jelenthet kéket is?
A japánoknál akadt ebből némi kavarodás, ami mai napig meghatározza a közlekedési lámpák árnyalatát, ami náluk sok esetben kéknek tűnhet. Mi ennek az oka?
A régi japán nyelvben kevés konkrét szóval írták le a színeket: az „ao” kifejezést például kékre és zöldre is használták. Nem volt igény többre, a japán nyelv mögötti gondolkodás egész másképp van huzalozva, mint a nyugati rendszerek.
Persze ez is változik, a zöldre például egy idő után elkezdtek egy külön kifejezést használni, ez volt a „midori”, amit korábban a tavaszi hajtásokra, rügyekre mondtak. Tehát ez lett az „ao” egy árnyalata, és ebből fakadt probléma a modern korban.
Fotó: Yusuke Ide/Getty Images
A közlekedési lámpák a nemzetközi szabály szerint ott is megjelentek a klasszikus piros-sárga-zöld elrendezéssel. Nem lett volna ezzel gond, de az ország hivatalos, törvényi erejű dokumentumaiban a lámpa zöld színére az „ao” kifejezést használták a szövegírók. Ami ugye inkább kék volt ekkor már, a zöldre ott volt a „midori” kifejezés, ezért japán nyelvészek felkérték a kormányt, hogy tisztázzák a dolgot.
Nyilván kézenfekvő megoldás lett volna átírni a helyi KRESZ szövegét, és kicserélni ezt a szót, de a japán kormány, akárcsak a nyelv, más módon működik, mint ami számunkra logikus lenne. Nekik az jelentette a kompromisszumot, hogy inkább a lámpák árnyalatát változtatják meg. 1973-ban a kormány elrendelte, hogy a közlekedési lámpák a zöld kékhez legközelebb álló, de még hivatalosan, nemzetközileg zöldként elkönyvelt árnyalatát használják a közlekedési lámpáknál.
Így tudták igazolni az „ao” kifejezés írásos használatának jogosságát, ami egyszerre megfelel a nemzetközi követelményeknek, és megnyugtatja a forrongó nyelvészeket.
