“Az alany a jelentések szerint először 1934-ben hagyta el Magyarországot, és az Egyesült Királyságba utazott, az Egyesült Államokba első ízben 1938-ban érkezett. 1952-ben egy őt az állítások szerint meglehetősen jól ismerő személy úgy írta le, mint egy olyan típusú embert, aki, ha titkos kutatómunkának kötelezné el magát, kutatásának eredményeit valószínűleg megosztaná idegen hatalmakkal azon téves elképzelés által vezetve, hogy ezzel a teljes emberiség legjobb érdekeit szolgálja.” - így szólt az Egyesült Államok szövetségi szintű nyomozószervének, a Szövetségi Nyomozóirodának (FBI) összefoglalója egy különös emberről, minden idők egyik legtermékenyebb matematikusáról, Erdős Pálról, aki teljes egészében a matematikának szentelte az életét. Hogy igaza volt-e az FBI-nak, illetve az általuk idézett ismerősnek Erdőssel kapcsolatban, azt nem lehet tudni, de annyi bizonyos, hogy a nem annyira titkos kutatómunkának maximálisan elkötelezte magát, és eredményeit több mint 1500 publikált tanulmányban osztotta meg a nagyvilággal. De miért figyeltek az FBI ügynökök évtizedeken keresztül egy embert, akinek az élete jóformán kizárólag a tudományról szólt?

Feltehetően elsősorban két ok miatt: egyrészt Erdős magyar származása és magyarországi útjai gyanút keltettek a második világháború utáni, hidegháborús antikommunista érában az amerikai hatóságokban, akik éberen figyeltek minden potenciálisan “áruló” aktivitást, másrészt a matematikus múltja miatt, aminek során egy véletlen eltévelyedésnek köszönhetően egyszer bekerült a neve az FBI nyilvántartásába. Az ártalmatlan eset Long Islanden történt, New Yorktól nem messze 1941 nyarán, mikor is Erdős, két kollégájával együtt sétát tett a környéken, majd a beszélgetésbe belefeledkezve nem vették észre, hogy tiltott területre tévedtek, és figyelmen kívül hagyták a belépést tiltó táblákat. Egy katonai közvetítőállomás közelében járva fényképezkedtek éppen, mikor a rendőrség lecsapott rájuk, de az ügy hamar tisztázódott, és a matematikusok szabadon távozhattak. A lényegtelennek látszó eset azonban nyomot hagyott az FBI feljegyzéseiben, ami később feltehetően hozzájárult az Egyesült Államokból való átmeneti kitiltásához is.

Erdős Budapesten született 1913. március 26-án, zsidó (bár a vallást nem gyakorló), matematikus családba, felnőtt korában pedig az egyre zsidóellenesebbé váló politikai környezetből külföldre utazott, ahol Manchesterben folytatta a Pázmány Péter Tudományegyetemen megkezdett, és (itthon) a PhD-ig vitt tanulmányait. Angliai utazása során kitérőt tett Camberidge-be is, ahol megismerte későbbi jó barátját, Stanisław Marcin Ulamot, a lengyel matematikust, aki a Manhattan tervben is részt vett. Manchesteri évei alatt Erdős még vissza-visszatért Magyarországra a családját meglátogatni, de 1938-ban nyilvánvalóvá vált, hogy ez egyre nagyobb veszélyeket tartogat számára, így a Princeton Egyetem Institute for Advanced Study kutatási intézetében vállalt kutatói állást, ahol olyan híres fizikusokkal dolgozott együtt, mint Albert Einstein és Neumann János - azonban ezután is sokat aggódott az itthon maradt családtagjai sorsáért, és tervezte a hazatérést. A Princeton után a Wisconsini Egyetem következett Stan Ulam invitálására, majd amikor Ulam 1943-ban csatlakozott a Manhattan terven dolgozó tudósokhoz Los Alamosban, megkérte Erdőst is, hogy tartson vele. A matematikus el is ment az “állásinterjúra”, de akár szándékosan, akár csak az őszintesége miatt, nem a megfelelő válaszokat adta - beismerte például, hogy vissza akar térni Budapestre, ami nyilvánvalóan nem vetett rá jó fényt a háborús körülmények között.

Erdős kimaradt tehát az atomfegyverek fejlesztéséből,

ehelyett 1948-ban valóban ellátogatott Magyarországra, ahol találkozott életben maradt családtagjaival, majd ezután Anglia és az Egyesült Államok között ingázott, kitérőt téve Hollandiába. Az 1950-es években a McCarthy-érában azonban már nem nézték jó szemmel a “gyanús utazásait”, és bizonyos kijelentéseit (például, mikor Marxot nagy embernek nevezte), és az ő is feketelistára került: éveken keresztül nem léphetett be az Egyesült Államok területére. A hivatalos feljegyzések szerint az ok többek között Erdős 1941-es kalandja volt, aminek során bekerült az FBI nyilvántartásába, valamint a levelezése egy kínai kutatóval, aki miatt szintén kommunista kötődést feltételeztek Erdős részéről. Bár Hubert Humphrey szenátor közbenjárásával az 1960-as években újra kapott vízumot, de gyökértelen, folyton úton lévő életmódja ekkora már elválaszthatatlanul a személyiségéhez tartozott, és tovább folytatta egyik egyetemről másikra járó ingázását.

Mivel a matematikus saját lakást nem tartott fenn, családot nem alapított, és ideje nagy részében barátainál vagy kollégáinál szállásoltatta el magát, amíg közösen dolgozott az illetővel egy-egy tudományos munkán, ezért sokan testközelből megismerhették különös hóbortjait és viselkedését - a történetek alapján pedig egy, a filmbeli Columbo hadnagyhoz hasonló excentrikus figura képe rajzolódik ki, akinek a választott területén bizonyított fantasztikus szakértelme a leghétköznapibb tevékenységekben mutatott teljes elveszettséggel párosult. A matematikusról szóló könyvében (The Man Who Loved Only Numbers) Paul Hoffman Tom Trottert idézi, akinek visszaemlékezése szerint Erdős, mikor éppen nála lakott, hajnali négykor az előszobában járkált, majd az ágya mellé állva kérdezte, hogy “nyitva van-e az agya”, utalva ezzel a matematikáról szóló beszélgetésre, amit szeretett volna folytatni vele az éjjel közepén.

Egy másik alkalommal Erdős tompa vajazókéssel kezdett neki a grapefruit felszeletelésének, miközben barátjánál, Ronald Grahamnál vedégeskedett, nagy káoszt okozva a konyhában - mindezt feltehetően nem azért, mert nem tudta, hogyan kell gyümölcsöt vágni, hanem mert mindenáron rá akarta venni Grahamet a reggeli készítésére. A matematikus ugyanis egyáltalán nem tudott főzni vagy bármilyen ételt készíteni: saját bevallása szerint 21 éves volt, mikor először vajazott meg magának egy kenyeret - és 11 éves, mikor első ízben kötötte be saját magának a cipőfűzőjét. Vezetni nem tanult meg, mindig mások fuvarozták a konferenciák, előadások helyszínére, a sportolás sem volt rá jellemző, és jelentős mennyiségű amfetamint szedett, valamit rengeteg kávét ivott a munkatempója fenntartására. Állandóan dolgozott, egészen haláláig, ami egy varsói kombinatorikai konferencián érte 1996-ban. Rendkívül széleskörű levelezést folytatott a világ minden táján élő tudósokkal (évi 1500 levelet küldött, általában matematikai témával kapcsolatban), és szinte összes munkáját másokkal együttműködésben végezte, mivel meggyőződése volt, hogy a matematika csapatmunka.

“Ő volt a matematika Bob Hope-ja, egy kabaréelőadó, aki ugyanazokat a vicceket és történeteket mondta el ezerszer is”

- idézte fel Melvyn Nathanson matematikus Erdősről - “Amikor beszédet kellett tartania, nem számított, milyen fáradt volt, amint bemutatták a közönségnek, az adrenalin (vagy lehetséges, hogy az amfetamin) felszabadult a szervezetében, felugrott az emelvényre, telve energiával, és ezeregyedszerre is előadta a számát.”

Ahogy különcségeit, úgy matematikai eredményeit is nehéz lenne pontosan listázni, de az biztos, hogy a számelmélet, a kombinatorika, a halmazelmélet, az analízis és valószínűségszámítás terén maradandót alkotott, és számos matematikust segített meglátásaival és példájával a pályáján. Erdős elsősorban nem elméletek alkotója, hanem problémák megoldója volt a St. Andrews Egyetem leírása szerint, de az is fontos volt számára, hogy a problémákat elegáns és lényegretörő módon oldja meg. Kiemelkedő eredményét jelenti a prímszámtétel bizonyításához való hozzájárulása, és a statisztikus csoportelmélet alapjainak lefektetése. “1938-1939-ben a princetoni Institute for Advanced Study ösztöndíjasaként kiemelkedő dolgozatokat írt Mark Kaccal és Wintner Auréllal, egy alapvető approximációelméleti dolgozatot Turán Pállal és megoldotta Hurewicz egy fontos dimenzióelméleti problémáját.” - írja vele kapcsolatban a Magyarország a XX. században megjelent életrajza -

“A század egyik legjelentősebb, legtermékenyebb matematikusa volt.

Tanítványai és méltatói Erdős tevékenységének három elemét emelik ki: az elemi módszerek használatát, a valószínűségszámítási módszerek bevezetését a matematika különböző ágaiba és a matematikai problémák százait. Turán Pál Erdős ötvenedik születésnapjára írt méltatásában nagyjából nyolc fontos területre osztotta Erdős Pál addig megjelent munkáit: a számelmélet, a valószínűségszámítás és ergodelmélet, a gráfelmélet és aszimptotikus kombinatorika, a konstruktív függvénytan, a halmazelmélet és halmazelméleti topológia, a sorelmélet, a komplex függvénytan és a geometria. Rényi Alfréddel közösen alapozta meg a véletlen gráfok elméletét.”

Hívták a matematika Mozartjának, a budapesti varázslónak, és modern kori Eulernek is. Egész életében segítette a matematikusokat, különösen a fiatalokat. Tucatnyi matematikus él a világ minden táján, akik lényegében neki köszönhetik a karrierjüket - mondta el róla Bollobás Béla, Széchenyi-díjas matematikus a Nature-ben megjelent nekrológjában.

(Forrás: Math History, The man who loved numbers only, Atlas Obscura, Fotó: Wikimedia Commons)