A színek nemcsak vizuális kommunikációs eszközök, hanem az emberi psziché tükörképei is. Tudd meg, milyen színeket választanak a képmutató emberek!
Francisco de Quevedo, spanyol író szerint „a képmutató olyannak akar látszani, amilyen nem”. Általánosabban fogalmazva úgy definiálják, mint olyan személyt, aki úgy tesz, mintha olyan meggyőződései, értékei vagy elvei lennének, amelyekkel valójában nem rendelkezik, vagyis teljesen másképp cselekszik mint, ahogy valójában gondol vagy érez, különösen azért, hogy elnyerje mások tetszését.
Martha Guerri, a barcelonai Fertty Klinika pszichológusa szerint a képmutatás nem tekinthető kórosnak, hanem olyan tulajdonságnak, amelyet a társadalmunk ösztönöz. Úgy látja, bár az egyének néha azért cselekszenek így, hogy ne okozzanak kárt másoknak, ha a motiváció a személyes kényelem, akkor ez a magatartás negatív viselkedéssé válik, amelyet általában képmutatásnak neveznek.
Ezek a személyiségjegyek gyakran tükröződnek a színpreferenciákban, ugyanis a színek lehetővé teszik az emberek számára, hogy különböző vizuális hatásokat közvetítsenek, amelyek fontosak az érzelmek és érzések kifejezésére, gyakran öntudatlanul.
Milyen színeket választanak a képmutató emberek?
Az egyik leggyakrabban a képmutatással kapcsolatba hozott szín a sárga, bár egyes szakemberek szerint ez a szín ellentmondásos természetű. Egyrészt az örömöt, az innovációt és az optimizmust szimbolizálja, ugyanakkor olyan negatív másodlagos jelentéseket is tulajdonítanak neki, mint a hamisság, az arrogancia és a felszínesség. Kulturális értelemben pedig a sárga színt a hazugsággal, a féltékenységgel és a felszínességgel hozzák összefüggésbe, amelyek a képmutató magatartással kapcsolatosak. A sárga, amellett, hogy a fénnyel és a gazdagsággal társul, olyan negatív érzelmeket idéz elő, mint az irigység és az árulás.
Egy másik szín, amely szimbolikus kapcsolatban áll a képmutatással a zöld, amely egyes pszichológusok szerint általában olyan pozitív fogalmakkal társul, mint a termékenység, a remény és a szerencse, azonban negatív másodlagos jelentésekkel is rendelkezik, amelyek közül az irigység az egyik legjelentősebb. Hasonlóképpen, sötétebb árnyalataiban a zöldet a manipulációval, a rémülettel, sőt a halállal is összekapcsolják, különösen, ha feketével kombinálják.
Érdekes, hogy a zöld a férfiak körében népszerűbb, míg a sárgát inkább a nők kedvelik.
Hogyan kapcsolódnak a színek és az érzelmek?
A színek és az emberi érzelmek közötti kapcsolatot évtizedek óta tanulmányozzák, feltárva, hogy az árnyalatok hogyan képesek befolyásolni az érzékelést, a viselkedést, sőt még a kommunikációnkat is, például a mindennapi nyelvben.
Julio Santiago, a spanyolországi Granada Egyetem pszichológusa rámutat, hogy ezeknek az asszociációknak kulturális, biológiai és társadalmi alapja van, például a piros színt a vérrel, a rózsaszínt a nőiességgel, a sötétzöldet pedig a veszély vagy a manipuláció érzésével hozzák összefüggésbe. Ezek a kapcsolatok részben egyetemesek, de a kulturális kontextus és az egyéni tapasztalatok is közvetítik ezeket.
Carl Jung pszichiáter a színeket „a tudatalatti anyanyelvének” nevezte, és hangsúlyozta, hogy minden ember univerzálisan reagál a színingerekre, amelyek mély érzelmi reakciókat képesek kiváltani. Ezért fontosak az érzések kifejezésében és a valóság érzékelésében.
Ugyanebben az összefüggésben Eva Heller, szociológiára és pszichológiára szakosodott német írónő úgy véli, „aki semmit sem tud a színek egyetemes hatásairól és szimbolikájáról, az soha nem lesz képes megfelelően használni”. Ugyanis minden színnek olyan összetett tulajdonságai vannak, amelyek amellett, hogy kulturális és szimbolikus szinten gazdagítják a világ érzékelését, segítenek jobban megérteni a minket körülvevő társadalmi és pszichológiai dinamikát.
(via)
Kiemelt fotó: illusztráció, iStock
