Indulásra kész a német űrrakéta, a Spectrum, amivel Európa üldözőbe venné Elon Muskot
Nem sokon múlt, hogy hétfőn fellőjék a kontinentális Európából indított első űrrakétát, a Spectrumot. A német Isar Aerospace űrcég kora délutánra tervezte az észak-norvégiai indítóállásról történő kilövést, de végül az időjárás közbeszólt. Az indítási próbálkozás így is fontos mérföldkő az európai űriparnak, aminek felpörgetése egyre sürgetőbbé vált azután, hogy Donald Trump amerikai elnök második ciklusában két hónap alatt régen látott mélységbe zuhantak a transzatlanti kapcsolatok.
A kis méretű, nem újrahasználható rakéta technikailag készen állt a kilövésre a norvégiai Andøya szigeten található indítóálláson, de a fellövéshez a szélsebesség túl erősnek bizonyult. Az első útján rakományt nem szállító Spectrumot északnyugati irányba lőtték volna fel, és a rakéta második fokozata a Föld pólusai felett elhaladó, úgynevezett poláris pályára állt volna. „Nagyszerű volt a mai első indítási kísérlet. Számos dolgot most először hajtott végre a csapatunk” – írta hétfő délután az X-en Daniel Metzler, az Isar Aerospace vezérigazgatója. „Figyeljük az időjárást és amennyire hamar csak lehetséges, újra próbálkozunk” – tette hozzá. Erre már március 27-én, csütörtökön sor kerülhet.
„Bármi is lesz az eredmény, az Isar Aerospace Spectrum rakétájának fellövése történelmi pillanat” – írta az X-en a hétfői indítási kísérlet előtt az Európai Űrügynökség főigazgatója, Josef Aschbacher. Az ESA vezetője szerint most fizetődik ki az Isar Aerospacenek és más rakétaindítási szolgáltatást nyújtó startupoknak biztosított támogatás és finanszírozás, mert fejlesztéseik révén Európa nagyobb autonómiára tehet szert.
Az első fellövés sikere egyáltalán nem garantált. Mint arra az ArsTechnica vasárnapi cikkében emlékeztetett, a legtöbb magáncég által kifejlesztett rakétának nem sikerül elsőre pályára állnia: az amerikai Rocket Lab, a Firefly Aerospace és az Astra űrcégek is felsültek az első próbálkozás során, nem beszélve a SpaceX-ről. „Ezzel a küldetéssel az Isar Aerospace a lehető legtöbb adatot és tapasztalatot szeretné megszerezni a saját fejlesztésű rakétájáról. Ez lesz a teljes rendszer első integrált tesztje” – mondta Alexandre Dalloneau, a cég rakétaindításokkal foglalkozó vezetője, aki szerint a teszt eredményei a Spectrum jövőbeli változatainak fejlesztését segítik majd, amiket a SpaceX módszeréhez hasonlóan egyszerre építenek és tesztelnek.
Ritka eset, hogy egy európai rakétaindítást nem Dél-Amerikában készítenek elő. Az 1970-es évek óta Európa fő űrközpontja ugyanis Franciaország tengerentúli megyéjében, Francia Guyanán található. A Guyana Űrközpontból indították a nagy sikerű európai Ariane–5 rakétákat, aminek fedélzetén többek közt az amerikai űrügynökség (NASA) James Webb űrteleszkópja is eljutott a világűrbe. Ma pedig innen lövik fel az Arianespace Ariane–6 rakétáit, amik 10-21 tonnányi rakományt képesek feljuttatni alacsony Föld körüli pályára (itt kering a Nemzetközi Űrállomás) és 5 tonnát geostacionárius pályára (itt meg nagy kommunikációs műholdak).
Münchenből indultak, de meddig juthatnak?
Az Isar Aerospace kalandos utat járt be addig, amíg első űrrakétája megérkezett az Andøya űrközpontba, ahonnan 1962 óta indítanak légköri repülést folytató rakétaszondákat, valamint szuborbitális rakétákat. Metzler évekkel ezelőtt a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) hallgatójaként egy 40 fős csapatot vezetett, ami rakétamotorokat és rakétaszondákat épített. A mérnök összeállt két másik hallgatóval: a SpaceX által szervezett első Hyperloop versenyen győztes csapat tagjával, Josef Fleischmannal és Markus Brandlel, és elkezdtek még az egyetemen rakétaalkatrészeket építeni.
Aztán 2018-ban megalapították a Münchenen átfolyó Isarról, a Duna egyik mellékfolyójáról elnevezett űrstartupot. A cég eddig 400 millió eurónyi (159 milliárd forintnyi) befektetést szedett össze, amivel túlszárnyalta a rivális európai rakétaindítással foglalkozó startupokat. Bár a Spectrum fejlesztési költségét nagyrészt magánpénzekből állták, a cég több millió euró támogatást kapott az Európai Űrügynökségtől (ESA), a német kormánytól és a NATO innovációs alapjától is.
De mit tud maga az űrrakéta? A 28 méter magas és 2 méter átmérőjű Spectrum 1 tonna rakományt képes alacsony Föld körüli pályára állítani. Az űrrakéta teljesítménye ezzel jelentősen meghaladja a Rocket Lab Electron rakétájáét, és nagyjából a Firefly Aerospace Alpha rakétájához mérhető. Mind az Electron, mind az Alpha kis méretű műholdak világűrbe juttatására szolgál, amik általában 100-500 kilogramm tömegűek, vagy akár annál könnyebbek lehetnek.
Az indításra a norvég hatóságok azután adtak március 14-én engedélyt, hogy az Isar Aerospace februárban sikeresen begyújtotta a rakéta első fokozatát. A kilenc darab, folyékony oxigénnel propán hajtóanyagot égető Aquila rakétahajtómű a teszt során 30 másodpercig működött, amivel a cég igazolta az első fokozat működőképességét. A második fokozatot, amire egy hajtóművet szereltek, még tavaly tesztelték hasonló körülmények között.
Ha csak a teljesítményt nézzük, a Spectrum messze elmarad az Ariane–6-tól és még inkább a SpaceX részben újrahasználható, Falcon–9 rakétájától, amit lassan már néhány naponta lő fel Elon Musk űrcége. Ezzel a tempóval, mint korábban többször megírtuk, nem csoda, hogy a SpaceX és vele az Egyesült Államok bőven az első helyen a rakétaindítások tekintetében. Az USA tavaly a rakétaindítási piac 55-60 százalékát uralta, miközben Európa csupán 1 százalékát. De Musk űrcége sem a szinte tökéletesen bejáratott Falcon–9-el és évi több mint száz fellövéssel, hanem a Spectrumnál is kisebb, elsőre kudarcos Falcon–1-el lépett be az iparágba.
Nagyobb európai autonómiát!
Vagyis nem az a lényeg, hogy maga a Spectrum nagy sikert fusson be – bár az amerikai űrstartupok tapasztalatai alapján erre van reális esély – hanem az, hogy valódi versenyhelyzetet és innovációt teremtsen az európai rakétaindítási piacon, amit eddig a francia Arianespace vállalat dominált.
Az új űrrakéta képességei miatt egyelőre a kis műholdak indítási piacán hozhat változást, amiket nélküle az Ariane–6 vagy Falcon–9 rakétákon lőttek volna fel, más, nagyobb műholdakkal együtt. A német űrhivatal (DLR) már 2022-ben bejelentkezett, hogy elhelyezne kutatási és demó célú űreszközöket a második Spectrum rakétán, a norvég űrhivatal pedig márciusban szerződött le az Isar Aerospace-cel egy, a Jeges-tengert megfigyelő műholdpár indításáról.
Az Egyesült Államokban az elmúlt két évtizedben a NASA segédletével élénk és sikeres magánűrszektor épült ki. Az űrhivatal pénze és támogatása elengedhetetlen volt a SpaceX, a Blue Origin és számos más magáncég sikereihez – legutóbb a Firefly Aerospace Blue Ghost szondájának sikeres holdi landolásához. Most ezen az úton indulhat el Európa is. Várhatóan a következő napokban az ESA pályázatot hirdet űrrakétákat építő és indító magáncégeknek, amin az Isar mellett a szintén német Rocket Factory Augsburg és HyImpulse startupok, valamint az ArianeGrouphoz kötődő MaiaSpace cég vehetnek majd részt.
És hogy miért pontos most jött el az ideje annak, hogy Európa felpörgesse a rakétaindítási szektort? Az Oroszország által 2022 februárjában Ukrajna ellen indított támadás minden űrkutatási együttműködésnek véget vetett az Európai Unió és Oroszország között, aminek többek közt az európai Rosalind Franklin marsjáró látta kárát. De az új Trump-kormányzat első két hónapja után már elemezések azt valószínűsítik, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között 1945 óta fennálló szoros szövetségi viszony is a múlté.
Friedrich Merz, Németország következő kancellárja februárban azt mondta, hogy Európának függetlenednie kell az Egyesült Államoktól. „Világossá vált, hogy az amerikaiakat, legalábbis ezt a csoportjukat, vagy ezt a kormányzatot nagyrészt hidegen hagyja Európa sorsa” – mondta, amit nehéz vitatni a hétfőn kiszivárgott amerikai kormányzati Signal-beszélgetések fényében. Ez ugyanaz a kormányzat, aminek tevékenységére – hivatalosan Trump főtanácsadójaként – jelentős befolyást gyakorol Musk, aki a németországi választáson az Alternatíva Németországért (AfD) szélsőjobboldali pártot támogatta.
Ahogy tavalyi elemzésünkben írtuk, a következő években Trump és Musk szeszélyeitől függhet az amerikai és részben az európai űrprogram sorsa. Itt elsősorban a jelentős ESA-részvétellel zajló amerikai emberes holdprogramra, az Artemisra gondoltunk – aminek sorsa az új kormányzat alatt bizonytalanná vált. De az Európai Uniónak ennél az együttműködésnél is fontosabb, hogy még egyszer ne kerüljön abba a helyzetbe, hogy kizárólag Muskra és a SpaceX-re hagyatkozhat, amikor stratégiai fontosságú műholdakat akar elindítani. Ez történt ugyanis 2024-ben, amikor az Ariane–6 rakéta csúszása miatt két Galileo globális helyzetmeghatározó műholdat a Falcon–9 állított pályára.
„A jelenlegi geopolitikai légkörben az első tesztrepülésünk sokkal többről szól, mint egy egyszerű rakétaindítás: a világűr az egyik legfontosabb terep a biztonságunk, ellenálló képességünk és technológiai fejlődésünk szempontjából” – mondta az Isar Aerospace-t vezető Metzler, aki szerint a cég a következő napokban megteszi az első lépéseket afelé, hogy Európa visszanyerje a régóta áhított, autonóm és versenyképes hozzáférést a világűrhöz.
Bár az Ariane–6 már túl van két fellövésen, amiből az idén márciusi teljes siker volt, a költséges, nem újrahasználható rakétával nem lehet elérni a SpaceX Falcon–9-éhez hasonló indítási gyakoriságot. Annak ellenére, hogy a jóval olcsóbb Spectrum sem újrahasználható, az európai tisztviselők abban reménykednek, hogy felélénkíti majd az európai rakétaindítási piacot. A fokozódó verseny pedig új opciókhoz és innovatív megoldásokhoz vezethet, és talán az Isar Aerospace lehet az a cég, ami elkezdi járni a SpaceX által kikövezett utat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
Elon Muskon múlhat az európai navigációs műholdrendszer, a Galileo sorsa. Hogy jutottunk ide?
