A kisfiam nem járt bölcsibe, helyette viszont korkedvezménnyel már két és fél évesen kezdhette az óvodát. A nap, mikor betöltötte a két és feledik életévét, egy szép januári napra esett – a pandémia kellős közepén. Az egyhetes beszoktatási periódus két napra rövidült, a harmadik naptól kezdve pedig – az akkori járványügyi szabályoknak megfelelően – már be sem léphettem vele az intézménybe, így a kezemet szorongató, ijedt és zokogó gyerekemet a bejárati ajtóban kellett átadnom a dadus néninek. Ez így ment aztán minden reggel hosszú hónapokon keresztül, és nagyjából háromnegyed év kellett ahhoz, hogy a gyerekem megszokja új élethelyzetét, beszokjon az óvodába, és örömmel lépje át az ovi küszöbét.
Természetesen az alábbi kérdések azóta sem hagynak nyugodni: ha nem a Covid-járvány közepén kell beszoknia, ha az elején bent lehetek vele legalább egy hétig, ha reggelente bemehetek vele a kisszekrényéhez, és segíthetek neki átöltözni, vagy ha nem a kapuban kell sebtiben búcsúzkodnunk, hogy ne tartsuk fel dajka nénit és a mögöttünk érkezőket, akkor vajon könnyedebben vesszük az akadályokat? Mennyiben múlt ez a körülményeken, és mennyiben múlt ez az én hozzáállásomon?
„Elsősorban az a gyerek fogja magát érzelmileg biztonságban érezni az óvodában, aki a szülei rezdüléseiből is azt érzi, hogy minden rendben van, így kerek a világ” – mondja Medveczky Kata tanácsadó szakpszichológus. A szakember hozzáteszi, a gyerekek nagyon szenzitíven vannak ráhangolódva a szüleikre, a beszoktatás időszakában még egy kicsit jobban is, ezért nagyon fontos, hogy valójában mit gondol és érez a szülő, mert a gyerek ezt szavak nélkül is pontosan érzékeli. „Ha a szülő mást mond, mit amit gondol vagy érez, az zavart kelt a gyerekben. Nem tudja, hogy minek higgyen, a saját érzéseinek vagy a szülő szavainak.”
Kata elsősorban azt javasolja, hogy a szülő minden esetben fogadja el a gyermek érzéseit. „Fejezze ki, hogy pontosan érti, hogy most szomorú és haza szeretne menni. Pont. És a pont nagyon fontos. Nincs, de most itt kell maradnod, stb. Egyszerűen csak jelen vagyunk, elfogadjuk a gyermek érzéseit és nyugalmat árasztunk, amitől a gyerek is meg fog nyugodni.”
Előkészületek
A beszoktatás sikeressége természetesen sokban múlik azon is, hogy a család hogyan készül fel rá. Az óvoda ugyanis hatalmas változás lesz mindenki életében. Ha a szülő és a gyerek beszélget róla, együtt meglátogatja az óvodát, és a gyerek tudja, hogy mi fog történni, az csökkentheti a bizonytalanságból fakadó félelmeket, és stresszmentesebbé teheti az alkalmazkodást.
Medveczky Kata azt tanácsolja a szülőknek, hogy próbálják meg a lehető legkönnyedebben venni ezt is. „Tudom, hogy ez a legnehezebb, de az a tapasztalatom, hogy már az óvoda-választás is nagy fejtörést okoz a mai szülőknek, mintha a legjobb egyetemet kellene kiválasztaniuk gyermeküknek.” Ugyanakkor nem vonja kétségbe, hogy fontos előzetesen tájékozódni róla.
Fotó: Getty Images/Natalia Lebedinskaia
A szakember további tippeket is megosztott velünk, amelyek szintén segíthetnek a felkészülésben:
- Egy-két hónappal az óvoda megkezdése előtt már érdemes beszélgetnünk gyerekünkkel arról, hogy ő bizony nemsokára óvodás lesz! Mekkora kiváltság ez!
- Sétáljunk többször a leendő óvoda felé. Figyeljük meg, hogyan játszanak a gyerekek az udvaron. Ha lehetőség van rá, menjünk be az épületbe, kukucskáljunk be egy-két csoportba, vegyük szemügyre a szekrényeket, kis mosdókat és az egyéb érdekességeket.
- Kezdjünk el otthon is kialakítani az óvodaihoz hasonló napirendet.
- Beszéljük meg előre, hogy mikor és ki fog érte menni. A mikort egy eseményhez tanácsos kötni (ebéd után, alvás után stb.), mert a gyerekeknek ebben az életkorban még nincs olyan időérzékük, mint a felnőtteknek.
- Mindig köszönjünk el a gyerektől! Röviden, határozottan, de szeretettel búcsúzzunk el. Még ha nehéz is megtenni, gondoljunk arra, hogy fontos, hogy lásson minket elmenni, és előbb-utóbb megtanulja, hogy ez azt is jelenti, visszajövünk érte.
- Lehetőleg ne legyen más nagy változás a gyerek életében (költözés, új délutáni külön foglalkozások) az óvodakezdés időszakában.
- Olvassunk az óvodáról szóló könyveket.
- Szánjunk időt az óvodai beszoktatásra. Hangolódjunk rá gyerekünkre, bízzunk benne és saját magunkban, engedjük el, hogy a saját útját járhassa!
A beszoktatás leggyakoribb nehézségei
Bármennyire is próbáltunk felkészülni az óvodára, még így is előfordulhat, hogy gyerekünknek nehézségei támadnak a beszokással. Medveczky Kata szerint ezek közül az egyik leggyakoribb a szeparációs szorongás, amelynek következtében a gyerekek érzelmileg instabillá válnak, hiszen el kell szakadniuk a biztonságot jelentő szülőtől. Nehezített beilleszkedés esetén már nem csak a gyerek pszichéje, de a teste is jelez. Amikor például hirtelen lázas lesz minden egyéb tünet nélkül, székrekedése van, megfájdul a feje, hasa stb., pszichoszomatikus eredetű betegségről beszélhetünk, és a reggeli rosszullétek akár hányásig is fokozódhatnak. Regresszió is megjelenhet, ami azt jelenti, hogy az óvodáskorú gyerek már egy korábban meglépett fejlődési szakaszba esik vissza és úgy viselkedik, mint egy kisbaba. Nem ritka az sem, hogy gyereket rémálmok gyötrik.
A gyerek életében bekövetkező változás olyan élményeket, érzelmeket hoz magával, amelyekkel nem könnyű megküzdeni. Ezeket többnyire éjszaka, alvás közben dolgozza fel az agyuk, és álmok formájában nyilvánulnak meg. Nem ritka jelenség ilyenkor, hogy a gyerek az éjszaka közepén felriad vagy hangosan beszél álmában. A gyötrő rémálmokat belső feszültség, szorongás, feldolgozatlan élmények váltják ki.
Az óvodai beszoktatás gyakran elhúzódik, hetekig, hónapokig is eltarthat. Ezalatt szinte mindenki találkozik az egyik vagy a másik nehézséggel, ami teljesen normális. A lényeg, hogy a szülő türelemmel, következetességgel és empátiával segítse gyerekét ebben az új élethelyzetben. A pszichológus ezen problémák kezelésére vonatkozóan is megosztott velünk néhány tippet:
- Bízzunk benne és saját magunkban, hogy ügyesen fogjuk venni ezt az akadályt is, hiszen már mennyi mindent megoldottunk az elmúlt 3 év alatt.
- Ovi után beszélgessünk gyermekünkkel, de ne kérdezzünk túl sokat. Hagyjuk, hogy ő irányítsa a beszélgetést, mi csak forduljunk felé teljes figyelmünkkel és röviden („ühüm, értem, nahát!, hm”) adjuk tudtára, hogy megértjük őt.
- Fogadjuk el, és nevezzük meg az érzéseit. A gyermek nem tudja megmondani, hogy éppen szomorú, csalódott, dühös vagy zavarban van. Azáltal, hogy segítünk neki az érzések megnevezésében, és elfogadjuk őt az aktuális érzelmeivel együtt, a legnagyobb jót tesszük vele: azt tapasztalja meg, hogy megértik, feltétel nélkül elfogadják és szeretik. Később felnőttként pontosan fogja tudni, hogy mit érez, ezért jobban tud majd az érzéseiről beszélni és azokat kifejezni.
- Rajzoljunk közösen – ez is egy módja a kommunikációnak és a feszültség levezetésének. Válasszunk egy-egy színt, és alkossunk úgy együtt, hogy egyszer az egyikünk rajzol, majd a másik folytatja. Általában vicces rajzok születnek így, amelyeken jót lehet együtt nevetni.
- Süssük meg együtt a kedvenc sütijét! Igen, több idő lesz, a konyha is úszni fog, de most nem ez a lényeg, mert sokkal fontosabb dolgok történnek közben a gyerekben. Az együtt töltött minőségi idő során fontosnak érzi magát, új készségeket sajátít el és így önbizalma is növekszik.
- Menjünk ki a szabadba és fogócskázzunk, röptessünk papírsárkányt vagy fussunk versenyt. A friss levegő átmossa a lelkünket is, az elalvással garantáltan nem lesz gond utána.
- A félhomályban fürdés után egy finom babaolajjal masszírozzuk meg a gyerek testét. Az érintés gyógyít.
Az óvoda és a szülő kapcsolata
A szülő és az óvoda közötti jó kommunikáció kulcsfontosságú a beszoktatás sikerességében. Ha a két fél összhangban működik, a gyerek biztonságban érzi magát. A pszichológus szerint a beszoktatás menete bár rutin az óvodapedagógusok számára, időről időre mégis nagy feladatot jelent számukra, hogy megtalálják a kulcsot a különböző környezetből érkező, különböző személyiségű gyerekekhez. „Az óvodai beszoktatás valójában összeszokás a gyerek és az óvónő között is.”
A szakember nem győzi hangsúlyozni, hogy nagy mértékben megkönnyíthetjük az óvodapedagógusok munkáját azzal, ha nyitottan és bizalommal fordulunk feléjük, és minden olyan információt elmondunk, ami fontos lehet a gyerek szempontjából a beszoktatással kapcsolatban.
Fotó: Getty Images/Halfpoint Images
„Az óvó nénikkel való jó kapcsolat kialakítását már a beszoktatás során el kell elkezdeni, mert ez meghatározó lesz a következő 3 évben is.Hallgassuk meg szakmai tanácsaikat. A partneri viszony megalapozása azzal kezdődik, hogy nyitottan fordulunk az óvónők felé és meghallgatjuk szakmai tanácsaikat. Nemcsak az óvodai beszoktatással kapcsolatban, de gyerekünk személyiségéről is fontos visszajelzést kaphatunk.
Nyíltan kommunikáljunk. Nagyon fontos, hogy fogalmazzuk meg igényeinket, szükségleteinket, merjünk segítséget kérni! Senki nem tudja kitalálni a gondolatainkat, de ha elkezdünk beszélgetni, akkor már együtt lehet a megoldásokat keresni.
Mutassunk példát a gyereknek. Mintát adunk gyerekeinknek azzal, ahogyan egy problémát megoldunk, vagy ahogyan az óvó nénikről beszélünk. Ha tisztelettel fordulunk feléjük és elismerjük szakmai tudásukat, gyerekünk is pozitív attitűddel, együttműködően fog viselkedni.”
Medveczky Kata szerint az óvodai beszoktatás egy első gyermekét éppen óvodába adó családnak az első nagy megmérettetés.
Fontos, hogy legyenek keretek és fix pontok, amelyekhez igazodni lehet nem csak az óvodában, hanem otthon is!
Ráadásul az első évben, amikor a kisgyerekek megbetegszenek, és egy-két hétig otthon maradnak, szinte minden alkalommal elölről kell kezdeni az óvodai beszoktatást. Ezért is tartják úgy az óvodapedagógusok, hogy az óvodai beszoktatás időtartama nem egy vagy két hét, hanem az egész első év az óvodával való ismerkedésről szól. „A gyerekeknek hosszú időre van szükségük ahhoz, hogy érzelmileg biztonságban érezzék magukat az óvodában. Ha viszont zökkenőmentesen indul az óvodai élet, olyan hamubasült pogácsát, tapasztalatot kapnak ezzel útravalóul, amelynek hála később sem fognak megijedni egy nagyobb változástól.”
Kiemelt fotó: illusztráció, iStock
