Az elmúlt években többször és több helyen is felmerült a „kutya vagy gyerek?”-dilemma, amire még maga Ferenc pápa is kitért, amikor önzésnek nevezte, hogy gyermektelen emberek kisállatokat kényeztetnek. Tény, hogy a nyugati világban egyre több kutya és egyre kevesebb gyerek van, de ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutyák átvették volna a gyerekek helyét – állítja Kubinyi Enikő etológus, az ELTE Etológia Tanszék tudományos főmunkatársa.

Bár a kutyás és a gyerekes tábornak is vannak érvei egymással szemben, valójában a dilemma hamis. Kubinyi nemrégiben megjelent tanulmányában azt veti fel, hogy a kutyák egyfajta „társas ragasztóként” működnek, és elősegítik a társas kapcsolatok kialakulását is, és bár igaz, hogy a nyugati társadalmakban a kutyák száma nő, miközben a gyermekeké stagnál vagy csökken, ezek a jelenségek nem állnak egymással ok-okozati összefüggésben, sőt, a két folyamat hátterében ugyanaz a trend, a társas hálózatok átalakulása áll.

Evolúciós igény

„A kutyák népszerűségének megnövekedése evolúciós okokra vezethető vissza, de kulturálisan megszaladt” – mondja Kubinyi. Az emberben genetikailag kódolt a gondoskodási késztetés és a társas támogatás iránti igény, de miután a modern társadalmakban már nem jellemző az együttműködő utódgondozás, a kutyák sok esetben ezt az űrt töltötték be. Sok esetben viszont segítenek is az elmagányosodott nyugati kutyatartókon, nem csak társaságként, hanem társalgási témaként is: a kutyasétáltatás például megnöveli az emberi kapcsolatok létrejöttének valószínűségét.

A kutyák szeretetét, sőt, azt, hogy gyermekként hivatkozzanak rájuk a gazdáik, a jelenlegi kultúra is támogatja, a trendek pedig az egyes fajták népszerűségére is kihatnak. Egyre többen választanak apró termetű, rövid orrú ölebeket, azért is, mert ezek jobban hasonlítanak a csecsemőkre. Ez ismét nem jelenti azt, hogy a kutyatartóknak választaniuk kellene a gyerek és a kutya között, sok esetben éppenséggel az emberek először kutyát tartanak, mielőtt gyereket vállalnának.

A csecsemőszerű ábrázat nem feltétlenül jó hír a mopszok, francia buldogok és társaik számára, mert ahogy Kubinyi is figyelmeztet rá, ezeket a fajtákat rengeteg egészségügyi probléma gyötri – ez a rövid orr és a nagy szemek ára. Egy 2022-es brit tanulmány szerint a mopszok a rájuk jellemző betegségek miatt nem is tekinthetőek normális kutyáknak, ahogy Myfanwy Hill, a Cambridge-i Egyetem állatsebésze fogalmazott, a vidáman figyorgó, lógó nyelvű mopsz elterjedt képe mögött általában az áll, hogy a kutya nem kap levegőt az orrán keresztül.