Amikor Peter Heads fémkeresős hobbista kezében az észak-angliai Melsonby közelében megszólalt a készülék, még nem tudta, hogy nagy valószínűséggel az évszázad vaskori fogására bukkant rá, de az első leletek megpillantása után arra jutott, hogy itt jobb lesz bevonni a szakértőket is. A Durhami Egyetem régészei mostanra végeztek a feltárással, amelynek során több mint 800, kétezer évvel ezelőtt eltemetett tárgyat azonosítottak, amelyek teljesen átírhatják a kétezer évvel ezelőtti észak-angliai életről alkotott elképzeléseket.

A feltárás során 28 vasból készült szekérkerék, legalább 14 gazdagon díszített hám, kantárdarabok, edények és maszkok kerültek elő. A tárgyak közül többet szándékosan semmisítettek meg, az abroncsokat elgörbítették, volt, amit felgyújtottak. Sophia Adams, a British Museum vaskor-szakértője szerint eddig ez a leggazdagabb szekér- és lószerszám-lelet, amit az országban találtak. A régészek feltételezése szerint legalább az egyik gazdagon díszített edényt bor fogyasztásához használták.

Valószínű, hogy a kincset szándékosan semmisítették meg, ami egyébként nem számítana kifejezetten ritkának, a világ számos kultúrájában megfigyelhető, hogy a halottak mellé temetett vagyontárgyakat rituálisan elgörbítették vagy eltörték, vagy azért, hogy „megöljék” őket, hogy a túlvilágon is használhatóak legyenek, vagy azért, mert csakis ahhoz a személyhez tartoztak, akivel eltemették őket. A mostani leletben talált ceremoniális lándzsákat szintén megsemmisítették, mielőtt eltemették volna őket.

Testet nem találtak

A tárgyak mellett nem találtak csontokat, elképzelhető, hogy azért, mert a velük együtt eltemetett testet ugyanazon a máglyán égették el, amelyre a kincseket is vetették. A lelet több szempontból is jelentős: Tom Moore, a Durhami Egyetem régészeti tanszékének vezetője szerint már a mérete miatt is figyelemre méltó, már 10-20 első századi tárgy előkerülése is szenzációs lenne, de a melsonby-i kincs európai viszonylatban is szenzációsnak számít. Az összeállt vasdarabokat egyben emelték ki a földből, és a Southamptoni Egyetem röntgenlaborjában vizsgálták őket, a kincset jelenleg a Durhami Egyetemen őrzik és vizsgálják.

Az ásatáson összesen hét két- vagy négykerekű lovasszekér maradványai kerültek elő, ami magában is ritkaságnak számít. Moore szerint a járműveket üveggyöngyökkel és a mediterrán térségből származó vörös korallal díszítették, ami arra utal, hogy az itt élők Európával és a Római Birodalommal is kapcsolatban álltak.

Ez felülírja az Észak-Anglia vaskori elmaradottságáról szóló elképzeléseket is: akárkié is volt a kincs, az legalább olyan gazdag és befolyásos volt, mint a déli törzsek uralkodói. A tárgyak gazdag díszítése arra is utal, hogy az itt élő brigantes nép kézművesei igencsak kifinomult műalkotásokat voltak képesek készíteni – és arra is, hogy az a csoport vagy uralkodó, akihez a kincs tartozott, olyan mérhetetlenül gazdag volt, hogy megengedhette magának a remekművek feláldozását is.